Kockázatkezelési kihívások

A PwC legutóbbi vezérigazgató felmérése szerint a magyar cégvezetők 80 százaléka, globálisan 81 százaléka szerint komoly fejtörést okoz a kiszámíthatatlan gazdasági növekedés és az erre reagáló akciótervek megtervezése. A tanulmány szerint a bizonytalanságot csak fokozzák az árfolyamingadozások, a szakemberhiány, a piaci trendek kiszámíthatatlansága, a technológiai változások és még egy sor egyéb tényező. Ilyen komplex problémákra nem könnyű megtalálni a jó választ, főként úgy, hogy a „hatékonyság mindenek felett” vezérelv mentén a döntések megfelelő minőségű támogatása is korlátokba ütközhet.

A vezetőkön egyébként is egyre nagyobb a teljesítménynyomás, így gyakrabban kényszerülnek átgondolni, hogy melyek a felelősségi körük legkritikusabb alappillérei. Ilyenkor jól jön egy kockázattudatos támogatás, ami segíti az ilyen döntéseket, megmondja, hogy milyen kockázatok, mennyire veszélyeztetik a céloknak való megfelelést és segítenek a kockázatcsökkentő lépések tervezésében.

Egyre komolyabb igény merül fel egy olyan eszköz iránt, ami a bizonytalanságot csökkenti, vagy legalábbis értelmezhető formába önti a vezetés számára, így a kockázatokra tett válaszlépések tervezése és végrehajtása nemcsak pontosabb, hanem olcsóbb és eredményesebb is lehet. Ezt az eszközt hívja a szakma vállalati kockázatkezelésnek (ERM).

Ez az igény persze nem csak a vállalatvezetők irányából erősödik, hanem a globális szabályozók is egyre inkább elvárják, hogy összehangolt kockázatkezeléssel növeljék a társaságok működésük transzparenciáját. Magyarországon ez a szabályozói elvárás egyelőre a pénzügyi és államigazgatási szektorban érezhető, de az ez irányú trend mindenhol egyértelmű. Itthon is sok a bizonytalanság, hónapról hónapra változnak a jogszabályok, a piaci trendek, az árfolyamok volatilitása magas. Ezért az utóbbi években megnőtt a kockázatkezelés jelentősége, ahogy az ezzel szemben támasztott elvárások is. A szakértőknek ugyanakkor csökkenő keretből kell az egyre erősödő kihívásoknak megfelelni.

Ilyen körülmények között az ERM akkor lehet sikeres, ha integrált folyamatként valósul meg, ahol a kockázatkezelési szakember együtt dolgozik a kockázatfelelősökkel. Ők azok, akiknek a munkáját a leginkább érinti egy adott kockázat, és akik átlátják a kritikus pontokat.

Kockázatkezelési szakember lehet egy erre dedikált szakértő, vagy akár a szervezet megfelelőségi vagy belső ellenőrzési szakembere, aki egy munkakörben hatékonyan tudja ellátni a kapcsolódó feladatokat. Az ő feladata, hogy összehangolja a kockázatkezelési módszertant a szervezeti sajátosságokkal, a vállalati stratégiával és hogy felkészítse a vezetést a kockázatkezelés megfelelő alkalmazására mind stratégiai, mind operatív szinten. Gyakori hiba, hogy bár kijelölnek egy kockázatkezelésért felelős szervezeti egységet, de ennek maga a tevékenység nem válik igazán részévé. Ekkor valóban megkérdőjeleződik az ERM értékteremtő képessége, hiszen csak az adminisztráció növekedését tapasztalhatjuk. Hiába hoz a szakember egy kiforrott, a legjobb gyakorlatokon alapuló módszertant, ha a teljes szervezeti kultúra nem tud vele azonosulni. Ha ki akarjuk aknázni a kockázatkezelésben rejlő lehetőségeket, akkor a módszertani fejlődést össze kell hangolni a szervezeti kockázattudatosság evolúciójával, ami nem egyszerű feladat. Ha sikerül, akkor olyan – vállalatunk működésébe épített – szenzorokat nyerünk, amely időben felhívja figyelmünket mind a belső, mind a külső veszélyekre. Ha nem, akkor marad a tudatos kockázatkezelés egyetlen alternatívája, a spontán tűzoltás és pánik.