Lázár kontra Varga

„Balfékek voltunk, hogy jól gazdálkodtunk” – mondta lapunknak korábban egy alföldi kisváros polgármestere, amikor arról volt szó, hogy közel 2000 településnek végül 690 milliárdnyi adósságát átvállalja az állam. Nehezményezte, hogy míg ők lelkiismeretesen bántak a pénzzel, alaposan megszorították a nadrágszíjat, hogy ne kelljen még működési költségekre is hitelt felvenniük, addig a környéken akár voksgyűjtés érdekében is elvégeztek presztízsberuházásokat. A megígért kompenzációból is csak morzsákat kapott a mintegy 1200, hitelt fel nem vevő település. A képet árnyalja, hogy az önkormányzatok többsége nem becstelenségből, hanem azért volt kénytelen hitelt felvenni, hogy egyre több feladatát – az egyre csökkenő állami forrásból – el tudja látni.

Lázár János államtitkár nemrég felvetette, hogy a még meglévő 450 milliárdnyi adósságot is átvállalhatná az állam. Varga Mihály miniszter azonban ezt már szükségtelennek tartja. De ne becsüljük le Lázár és a nagyvárosok parlamentben ülő polgármestereinek érdekérvényesítő képességét! Az adósságkonszolidáció során az eredetileg tervezett keretet is túllépték mintegy 100 milliárd forinttal. Lázár János még a bankoknak is nekiment (nemrég az „uzsorásnak” titulált OTP-vezérnek, Csányi Sándornak is), hogy vállalják a svájci frank alapú kötvények miatt keletkezett árfolyamveszteség megosztását. (Korábban, Hódmezővásárhely polgármestereként büszke volt kötvényekkel szerzett pénzekre.) Varga érdekérvényesítő erejére az jellemző, hogy tárcájánál az is felmerült, hogy esetleg zárolják a stadionfejlesztésre tervezett költségeket, de ez nagyon hamar a feledés homályába merült.

Így nem lehet tudni, hogy fiskális ésszerűséget képviselő Varga kerekedik-e felül, vagy a kormányzat erős embere, Lázár János és a polgármesteri lobbi végül legyűri a nemzetgazdasági minisztert.