Visszatérhet 100 dollár alá az olajár

Az, hogy ilyen magasságokban tudott megragadni a nyersanyag árfolyama, két fontos tényezőnek tudható be. A folyamatosan csökkenő kitermelés mellett a nyári szezonális hatás keresleti sokkot okozott az Egyesült Államokban. Azon túl, hogy a kitermelési volumen folyamatosan csökkent, a „tankolások” száma megugrott, ami nem rendhagyó ebben az időszakban. A fordulópontot a piaci szereplők számára az jelentette, amikor a Nemzetközi Energiaügynökség szakemberei arról számoltak be, hogy az olajkészletek volumene augusztus elején két éve nem látott szintre csökkent. Ez volt a fundamentális ok.

A másik fontos tényező a közel-keleti geopolitikai helyzet. Már lassan három éve vannak kisebb-nagyobb villongások a térség országaiban, de az egyiptomi feszültség, majd a szíriai polgárháború fejleményei miatt a helyzet a nyár végén különösen élessé vált. A piaci szereplők egy része már-már nagyhatalmak közötti háborút vizionált, amikor az USA kormánya katonai lépéseket helyezett kilátásba a szíriai kormányerők ellen. Nem volt meglepő, hogy a bejelentést követő napon, augusztus 28-án az olaj árfolyama 112 dollárig erősödött.

Mostanra azonban a vételi nyomás jelentősen enyhült. Washington „megfogadta” Putyin intelmeit a katonai intervencióval kapcsolatban, és a közel-keleti feszültség is lekerült a címoldalakról. Ez azonban nem lesz elegendő ahhoz, hogy Amerika le tudja törni a magas energiaárakat.

Pedig erre minden korábbinál égetőbb szükség van. A magas energiaár azon túl, hogy szinte mindenütt hozzájárul az infláció emelkedéséhez, könnyen vissza is vetheti a globális gazdaság teljesítőképességét. Ezt a hatást erősítheti, hogy a gyenge dollárnak és az emelkedő inflációnak egyelőre nem kell búcsút mondanunk. A Fed múlt heti közleménye, prognózisa, illetve Ben Bernanke nyilatkozata alapján ugyanis nyilvánvaló, hogy egy ideig még nem változik a jelenlegi monetáris politika, a jegybankárok még a kötvényvásárlási program lassítását sem tartották indokoltnak. A piaci várakozások szerint Janet Yellen válthatja Bernanke-t a Fed elnöki posztján jövő év januárjában, akiről közismert, hogy a jelenlegi lazítás pártján áll.

Ezekből az okokból kiindulva a racionális lépés az lenne, ha a fontosabb olajkitermelő országok elkezdenék bővíteni a kitermelési volument és a finomítói kapacitást: ezzel képesek lennének ellensúlyozni a dollárhatást, és megfékezhetnék az energiaárak elszabadulását.

Erre utaló jelekkel az elmúlt hetekben találkozhattunk is. A legfrissebb olajkészletadatok szerint a finomított termékek szintje és ezzel párhuzamosan a finomítói kapacitás is emelkedett az USA-ban. Az észak-afrikai országok közül a legnagyobb meglepetéssel Líbia rukkolt elő. Az elmúlt két hétben az ország kitermelése 800 ezer hordóra bővült a korábbi 500 ezerről, a kitermelési ráta úgy tűnik, lassan visszatér a polgárháborút megelőző szintekre. Ez azért is fontos, mert a legnagyobb súllyal ez az ország szerepel a térség olajkitermelésében.

Lefelé, a 100 dollár alatti szintek irányába mozgathatják az olaj árát az iparágban zajló átalakulások is. A drágább és lassabb csővezetékes szállítást a jövőben a vasúti szállítmányozás válthatja fel, amivel az olajcégek komoly összegeket spórolhatnak, és kapcsolt kiadások csökkenésével párhuzamosan a termék árfolyama is lefelé korrigálhat. A vasúti szállítás jelentőségére utal, hogy Warren Buffett is komoly összeggel fogadott a szegmens felívelésére.

Egyes becslések szerint a vasútra történő átállás akár 1,5–2 dollárral is csökkentheti a szállítási költségeket, amihez ha hozzátesszük a gyorsaságát, nem kérdéses a megoldás létjogosultsága. Az amerikai Union Pacific megközelítőleg 3,6 milliárd dollárt készül befektetni a vasúti szállítmányozás fejlesztésébe, így ez a cég is a folyamatok egyik nagy nyertese lehet.

Szintén nem elhanyagolható a kanadai olajhomok-projekt jelenlegi állása sem. A Shell irányításával zajló, új technológiákat használó kitermelés nemrégiben vált nyereségessé, és lassan érezhetővé válik a globális olajkitermelés egészében is, bővülő olajkínálatot generálva.

Bár a fundamentumok esetében javulást várunk, fel kell készülnünk arra is, hogy a kereskedés során erős kilengésekkel kell számolnunk a következő hónapokban. Nem szabad teljesen elfeledkezni a geopolitikai feszültségről, hiszen az évek óta húzódó problémák nem oldódnak meg egy csapásra. A feszültség időről időre súlyossá válhat, és biztosan lesznek még ügyek, amelyek az ENSZ-döntéshozókig jutnak. Ilyen esetekben pedig komoly árfolyam-kilengésekre kell számítani.

A felsorolt tényezők eredőjeként az olaj hordónkénti jegyzése október közepére elérheti a 100 dollár alatti szinteket, és jó eséllyel visszaállhat az elmúlt másfél év 90–100 dollár közötti trendjébe. A korábbi időszakokban sokszor hallhattuk, hogy mind a gazdaság szereplői számára, mind pedig egyes országok költségvetésének ez volt az optimális árszint, hiszen az olajkitermelő államok úgy voltak képesek extra bevételre szert tenni, hogy az árszint nem veszélyeztette a gazdasági válságból való kilábalást.