A tankönyvkiadók lehúzhatják a rolót, tízezer ember munkája is megszűnhet.

Egyetlen állami fenntartóhoz tartozó iskolában, egyenköpenyben, egyféle központi tanterv alapján, egy évfolyamon ugyanabból a tankönyvből tanulna minden, délutánig foglalkoztatott iskolás, és a Nemzeti Pedagógus Karba tartozó tanárok oktathatnák őket. Ez az álomképe a „jó állam” által központosított oktatás híveinek, ami után így „rend” lesz a túlságosan sokszínű és így „káoszos, átláthatatlan” köznevelésben. Ugyanez a rémálma azoknak, akik szerint a tudást többféleképpen is meg lehet szerezni, többféle módszertan is üdvözítő lehet, s egy iskola, vagy egy tanár szabadon választhat az osztály képességei, érdeklődése, személyisége alapján.

A törvényjavaslat alapján a tankönyvellátását is államosítják, a szabad piacon tevékenykedő tankönyvkiadók lehúzhatják rolót, a foglalkoztatás növelését hangsúlyozó kormányzat így 10 ezer ember munkáját is megszűntetheti. Persze lesz „szabad akarat”, mivel kettő könyv közül lehet majd választani, de az iskola döntését jóvá kell hagyatni az állami fenntartóval. Többek szerint ez az államosítás nem szakmai, hanem politikai-ideológiai kérdés, ami az oktatás egészére érvényes. A kormányzat viszont úgy gondolja, így véget vetnek az átláthatatlan tankönyvpiacnak, olcsóbbá, ingyenessé tehetik a könyveket, mivel nem a piaci szempontok érvényesülnek.

A többmilliós fejlesztések után azonban nem kiadók erőltetik rá az iskolákra kiadványaikat, hanem az állam engedélyezi ezeket több évre, egy szakmai bizottság döntése révén többszázezres eljárási díj után. Nem lehet akármilyen tankönyvet írni, mert az állam által írt tantervek is megkötik a kiadók kezét. Nemrég kiadták az öt hét alatt létrehozott első szakképzési tankönyvet, amit a tankönyves szakma összelapátoltnak nevezett, csak címlapján három helyesírási hibát számoltak össze. Reméljük, nem ilyen tankönyveket várhatunk majd az államtól, amely alapján évekig kísérleteznek majd egy-egy évfolyamon, mire használható anyagot adnak gyermekeink kezébe.