Közel négy évvel ezelőtt az lehetett a terve az új kabinetnek, hogy laza költségvetési politikával – megszorítások nélkül – beindul a gazdasági növekedés, ami önmagában alacsonyabb deficitet eredményez. Ezt azonban Brüsszel keresztülhúzta, és az EU-s csatlakozásunk óta tartó túlzottdeficit-eljárás miatt sem volt lehetőség költségvetési stimulusra. A Varga Mihály vezette gazdasági tényfeltáró bizottság anyaga már 187 milliárd forintos „átmeneti”, a pénzintézeteket terhelő különadóról írt. És az unortodox politika lavináját már nem lehetett megállítani.
A tényfeltáró bizottság az előző kormányok szemére vetette a romló hitelminősítést, a szinte érzékelhetetlen gazdasági felzárkózást, a kiszámíthatatlan adórendszert, a visszaeső születésszámot, a növekvő társadalmi egyenlőtlenségeket, a magas költségvetési deficitet és növekvő államadósságot.
Az ezredfordulón az EU átlagának 60 százalékán volt az egy főre eső GDP Magyarországon. Tíz évvel később 66, 2012-ben pedig 67 százalékon állt a mutató, vagyis az utóbbi pár évben sem történt érdemi felzárkózás. Tavaly Lengyelország is beért minket.
Az államadósság a GDP 80 százaléka felett állt 2010-ben, miközben a világgazdasági válság hatására már 2009-ben alkalmazkodás kezdődött a magyar gazdaságban. A fizetési mérleg 7-8 százalékos hiányból még abban az évben pluszba fordult. A költségvetési hiányt a ciklus eleji 4 százalék körüli szintről 1 százalékponttal kellett lejjebb szorítani a kormánynak, hogy teljesüljön az EU-s cél. A kabinet szerint 2010-ben hatalmas lyuk tátongott a költségvetésen, ugyanakkor néhány megfigyelő úgy véli, hogy a magán-nyugdíjpénztári rendszer de facto megszüntetése elegendő fedezetet nyújtott volna a deficit hosszabb távú leszorításához.
Ahogy megszűnt a nyugdíjpillér, úgy érkeztek a különadók, visszamenőleges adók és a váratlan intézkedések. Ezzel párhuzamosan a hitelminősítők „bóvliba” süllyesztették Magyarországot. Az adósbesorolás rontásának az árát pedig a tényfeltáró bizottság szerint mindenki fizeti.
A gazdaságpolitika hitelességi deficitjét jól mutatja, hogy Varga anyagában „átmeneti” pénzintézeti különadókról olvashattunk, ám ez a tétel továbbra is stabil bevételt jelent a költségvetésnek. Sajnos a visszaeső születésszám és a növekvő társadalmi egyenlőtlenségek felszámolásában is maradt még tennivaló. Több mint 3 millióan élnek nélkülözésben a KSH szerint, és tovább növekedett a különbség a szegények és a gazdagok között.
Az viszont kétségtelen, hogy a vitatott gazdaságpolitikai intézkedések hatására tavaly megszűnt a túlzottdeficit-eljárás Magyarországgal szemben. A 3 százalék alatti költségvetési hiánnyal az államadósság nagyon lassan, de csökken, miközben a fizetési mérleg többlete tovább emelkedik.
Ám a kétkedőknek is maradt még muníciójuk. A (potenciális) gazdasági növekedés visszafogott és a kiszámíthatatlanság továbbra is jellemző. A meredek hozamgörbe, a nagy mérlegtöbblet – amit az utóbbi időszakban leginkább az autóexport felfutása segített – ellenére sem túl erős valuta, a csődkockázat régiós országokhoz viszonyított magas szintje is figyelmeztető jel.
Az állam egyre több szektorban válik meghatározó szereplővé, ám lassan letelik a második Orbán-kormány négyéves ciklusa. És ha néhány homályos foltot látunk is, annyi biztos, hogy a rendszerváltás nagy átalakításai után most változott a legtöbbet a magyar valóság.
A tankönyvállamosítás nyomán most néhányan attól tartanak, hogy az állami tisztségviselők nyomása Damoklész kardjaként lebeghet majd a könyvek írói felett. De mit tanulnak majd egy-két évtized múlva a fiatalok erről az időszakról? És hányféle történelemkönyv lesz? És vajon az lesz-e a fejezetcíme az alig húsz évvel a rendszerváltás utáni 2010-14-es időszaknak, hogy „A fordulat évei”?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.