Mit is szeretne Horváth András?

Horváth András azt szeretné, hogy a megrendelő, a vevő is feleljen a szállító által elcsalt áfáért. Az egykori adóhivatali dolgozó példája szerint a multinacionális kereskedőtársaságok igényeinek a kiszolgálásáról van szó, amikor jóval a valós beszerzési ár alatt jutnak hozzá az áruhoz. Az alacsony árat úgy érik el, hogy egy-két adócsaló céget közbeiktatnak, és ezután a multinacionális nagykereskedő – vagy kiskereskedelmi lánc – az áfát már jogszerűtlenül érvényesíti. Az ilyen esetekre vonatkozó Európai Bíróság által hozott ítéletekből szerinte az olvasható ki, hogy az adóhatóság csupán a konkrét ügyben nem tudott olyan „produktumot” letenni az asztalra, ami alapján a bíróság is felismerte volna a csalárd értékesítési láncolatot, és azt, hogy arról a megrendelőnek tudnia kellett. Mindezt azonban – az Európai Bíróság szempontjaival ellentétesen – nem objektív eszközökkel, hanem egyszerű következtetésekkel kívánná bizonyítani, amely szerint a beszerző a haszonélvező, és így eleve adócsaló.

Miután Horváth András is tudja, hogy ez kevés lenne, elvárná, hogy a láncolatban minden iratra kiterjedő vizsgálatot folytassanak le, mindenkit kérdezzenek ki, és a következtetéseket a NAV titkosszolgálati eszközök bevetésével is bizonyítsa. Ezt a folyamatot szerinte „kellő határozottsággal” kellene elvégezni. Vagyis aprólékos, lassú és körülményes vizsgálat mellett rendszeres lehallgatásokat, megfigyeléseket szeretne látni.

Lássuk, hogy mi a valóság: az áfa egy transzferadó, amit azért lehet levonni, mert a számlakibocsátó teljesített egy termékértékesítést vagy szolgáltatást. A teljesítések ellenére azonban előfordul, hogy az adót a számlakibocsátó nem fizeti meg. A hivatal impotenciája elsősorban ennek az adónak a beszedése körül összpontosul. Ezt azzal igyekeznek pótolni, hogy irathegyek közt, tényleges bizonyítás nélkül spekulálnak, nyilatkoztatásokkal igyekeznek laikusoktól olyan mondatokat kicsikarni, amit aztán átfogalmaznak, a kapcsolódó iratokat félremagyarázzák, és így óriási adóhiányokat állapítanak meg a számlabefogadóra. Alig van néhány ügy, ahol objektív bizonyításként drága és körülményes titkosszolgálati eszközöket vetnek be. Ehelyett csodaszerként 10 éve kitalálták a „kellő körültekintést”, amit megfűszereztek a számviteli törvény fogalmaival. A módszer azonban megbukott, néhány félresikerült ítéletet kivéve a Kúria már ezeket nem engedi át a rendszeren.

A NAV azonban jól gondolja, hogy nem mindenki megy el a Kúria szintjéig, a közigazgatási bíróságok pedig gyakran csupán harmadfokú adóhatóságként funkcionálnak, egy életre frusztrálva a jogorvoslatot kereső adózókat. Ezen bírók felett nincs nyilvánossági kontroll, az ítéletekről alig hallani, pedig Darák Péter, a Kúria elnöke szerint nem lenne gond, ha ezek az ügyek napvilágra kerülnének, talán megoldást is hozhatnának. Helyes jogalkotói lépés lenne, ha bevezetnék, hogy igazságügyi szakértő nélkül egy közigazgatási bíró ne hozzon jogértelmezésre vagy következtetésekre épülő ügyekben ítéletet.

A NAV nemrég a Győr-Moson-Sopron megyei cukorszállításokhoz kapcsolódó áfacsalások során bizonyította, hogy képes megcsípni az ilyen számlakibocsátót is. A készpénzes ügyeletek ilyen összegeknél kizártak, hosszúak a fizetési határidők, a tételes áfa pedig gyors szűrési lehetőséget ad. Időben le lehet foglalni az adócsaló követelését, így a bolt már közvetlenül a NAV felé fizet, bőséges fedezetet adva az áfa hiányra és a bírságra. A módszer adott, a hivatal pedig jól láthatóan el is indult ebbe az irányba.

Mindezek mellett Horváth András rámutatott a hivatal túlterheltségére, az ellenőrzés nélkül kiutalt mintegy 177 milliárd forintnyi áfára, amelyet 21 adózónak ellenőrzés nélkül utaltak ki. Felrótta, hogy a revizorok adatoktól elzárva végeznek nehéz munkát, ami meg is látszik, amikor a döntéseiket felülvizsgálják. Horváth András kritikával illette az adóellenőrzés kapcsán a szervezeti hibákat, a mennyiségi szempontokat, az alkalmatlan vezetőket, és nem utolsó sorban a módszertant. Ezért köszönet jár neki! Hatással is volt az érintett vezetőkre, akik egyelőre ott tartanak az önértékelésben, hogy a megvont jutalmak indokaként – a saját munkatársaik felé – Horváth Andrásra hivatkoznak. Sajnos az esetlegesen már megindult belső átalakításokról és eredményekről nem lehet hallani, a hivatali vezetők talán még mindig abban hisznek, hogy a belső működési szisztémájuk tabu. Holott a NAV működésének sikere nagyban függ attól, hogy mennyire tudják megértetni a cégekkel és vállalkozásokkal, hogy mit és miért csinálnak. Ehhez egyrészt az áfával kapcsolatos elveiket és tájékoztatási adatbázisukat kellene közzétenniük, még akkor is, ha tudjuk, hogy azok nem jogforrások. Másrészt a Nemzetgazdasági Minisztériummal közösen, létrehozhatnának egy „ÁFA Bizottságot”, amely rendszeresen áttekinti az adónem helyzetét és javaslatokat tesz. A bizottság létrehozását a NAV vezetősége már néhány hete elvben elfogadta, most már csak a döntést kellene meghozni róla.
Az új szeleket igazán az jelentené, ha ebbe a bizottságba bátran meghívnák Horváth Andrást is.