Régen maga alá gyűrte a sportot a politika és a gazdaságpolitika

Régen maga alá gyűrte a sportot a politika és a gazdaságpolitika, nem kivétel ez alól Szocsi, sőt! (Ha nem így lenne, akkor 1996-ban nem Atlanta, hanem Athén kapta volna meg az újkori olimpiák történetének centenáriumi játékát.) A pénteki ünnepélyes megnyitó előtt hódeszkával, műkorcsolyával és síakrobatikával már ma startoló versenyekre Oroszország 2007 óta készül. Kezdésként 10 milliárd rubeles költségvetésről beszéltek, ez mára több mint 50 milliárdra duzzadt.

Az irdatlan összeg egy része szokás szerint olyan befektetésekre ment el, amelyekből később lehet profitálni: vasúti pályák korszerűsítése, utak építése, sportlétesítmények, lakóházak építése. Jelentős, pontosan meg nem nevezett összeget költöttek biztonságra, hírek szerint többet, mint 2012-ben a londoni nyári olimpián. És még így is retteg a világ, hogy a 22. téli játékokat ne döntse romba terrorakció.

A gigantomániának nem sok értelme van, a sportvilág attól még nem megy előrébb, hogy az olimpiákat rendező városok (mögöttük az országgal és kormánnyal) külön versenyt vívnak: ki tud látványosabban és még több pénzt költve versenyt rendezni. Az olimpia hatalmas üzlet, főleg a szponzoroknak, de a rendezőknek is sikerülhet nullszaldó fölé tornázni magukat, bár sok város éveken át nyögte a túlköltekezés következményeit.

Igaz, olyan hatalmaknál, mint Oroszország, a pénz nem számít. Az olimpia nem utolsó sorban politikai marketing, erőfitogtatás, két héten át a világ most Szocsira és a másik nagy helyszínre, Krasznaja Poljanára figyel, amit Vlagyimir Putyin elnök személyes sikerként él meg.

Csodálkoznunk nincs min, már az olimpiák rendezési jogának odaítélésekor is nagy szerepe van a politikának. Oroszországnak eddig csak egy csonka, bojkottal terhelt nyári játékokra futotta (Moszkva, 1980), ideje volt, hogy Szocsi is felkerülhessen a listára. A többit meglátjuk.