A Krím az első falat, és csak reménykedhetünk, hogy nem követik újabb harapások

Vlagyimir Putyin évek óta készült arra, hogy megmutassa, Oroszország megint erős. Odahaza persze soha nem reklámozták, hogy a szovjet időkhöz képest gyengült a birodalom, de az orosz elnök elérkezettnek látta az időt az erőfittogtatásra. Amíg Moszkva a nyugatiak és Washington háborúi alatt végig a diplomácia eszközét vetette be, Ukrajna kapcsán mozgósította a hadseregét.

A Krím megszállása már megkezdődött, orosz katonák ezrei lepték el a félszigetet, az orosz flotta parancsnoka ultimátumban fenyegette meg az ukrán csapatokat. Már ürügyet sem keresnek a beavatkozásra. Beavatkoznak. Az orosz állampolgárok biztonsága persze a Kremlnek központi kérdés, de Putyin pontosan tudja, hogy most nem Kijev provokál, hanem éppenséggel Moszkva.

Putyint nem érdekli, hogy az Európai Uniótól a Fehér Házig mindenki azonnali békés megoldást, tárgyalásos rendezést sürget, megelégelte az évek óta egyhelyben topogást, meg akarja mutatni, hogy ki az úr a Krímben. A Krím az első falat, és csak reménykedhetünk benne, hogy nem követik újabb harapások. Az új kijevi vezetés nyugati segítséget kér, mást nem is nagyon tehet, kilátástalan lenne szembeszállnia egy invázióval, ráadásul egyre több ukrán katona áll át az oroszbarát krími vezetés oldalára.

Jelen helyzetben Moszkvát gazdasági eszközökkel, szankciókkal aligha lehet meghátrálásra kényszeríteni. Hiába vizionálja több elemző, hogy az orosz gazdaság középtávon megroppan az esetleges retorziók nyomása alatt, az oroszok sztálingrádi és leningrádi hősies küzdelmekről dalolnak, és menetelnek tovább, voltak ők már sokkal sanyarúbb körülmények között is. És ha a piacok nem tudják megállítani az agressziót, keserves ideg- és hidegháborúra kell ismét berendezkedni. Mondhatjuk, hogy ez az unió bűne is, amiért Kijevet nem kínálta meg kecsegtetőbb társulási ajánlattal, de nem lenne igazunk. Putyin elégedett lehet. Sajnos.