A versenyjog 22-es csapdája

A hatékony piaci verseny fenntartása, a versenykorlátozások megszüntetése és szankcionálása közérdek, a modern versenyjogok pedig már biztosítják a versenyhatóságok számára a hatékony fellépéshez szükséges eszközöket. A kartellek károsultjainak azonban kizárólag egy kártérítési perben van lehetőségük a polgári bíróságok előtt orvosolni magánjogi érdeksérelmeiket. Amíg az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában nagy számban indulnak ilyen irányú polgári perek, addig a közép-kelet európai országokban, köztük hazánkban erre alig van példa. Joggal vetül fel a kérdés, mégis miért?

Az Európai Bizottság által készített tanulmányok szerint a tagállamok többségében polgári jogi és polgári eljárásjogi akadályai vannak a hatékony magánjogi igényérvényesítésnek. Ezeknek az akadályoknak a csökkentése érdekében az Európai Unió egy minimum jogharmonizációs követelményeket megfogalmazó irányelv elfogadását tervezi az idén, amely szabályoknak az egyes országok polgári jogába való átültetése révén a károsultak könnyebben, és hasonló esélyekkel tudnák igényeiket érvényesíteni a kartellek résztvevőivel szemben.

Ugyancsak a tervezett uniós szabályozás fő célja a magánjogi és a közjogi igényérvényesítés közötti összhang megteremtése, amivel elkerülhető az engedékenységi politikák hatékonyságának és hatásosságának csökkenése. Az elmúlt években az Európai Bizottság által feltárt és szankcionált kartellügyek túlnyomó többsége engedékenységi kérelem útján került napvilágra. Ezeket az engedékenység iránti kérelmeket a kartellekben részes vállalkozások adják be a versenyhatósághoz a bírság elkerülésének, vagy bizonyos esetekben a bírságösszeg mérséklésének reményében. Bírságmellőzést eredményező engedékenységi kérelemmel el lehet még kerülni a közbeszerzési eljárásokból történő kizárást, vagy akár a kartell miatti büntetőjogi felelőségre vonást is.

Egy dolgot azonban nem lehet elkerülni az engedékenységgel: a polgári pereket, amelyeket a kartellek károsultjai kezdeményeznek a feltárt jogsértések elkövetőivel szemben. Márpedig a bírságmellőzésben részesült kartelltag a legnyilvánvalóbb és legvédtelenebb célpontja az ilyen pereknek, mivel a károkozók egyetemleges felelőssége alapján az adott céget az összes kartelltag által okozott teljes kárösszegre azonnal lehet perelni a hatósági döntés meghozatala után. A polgári igények bőven meghaladhatják a közigazgatási bírság összegét, ami ahhoz vezethet, hogy a hatóságok engedékenységi politikái veszítenek vonzerejükből, egyre kevesebb kérelmet adnak be a jogsértő vállalkozások, így kevesebb kartellt derítenek fel, és végül kevesebb áldozatnak lesz arra lehetősége, hogy megtérüljön a titkos összeesküvések okozta kára. Ez egy valódi ördögi kör, amit akár a versenyjog 22-es csapdájának is nevezhetünk.

A helyzet feloldása érdekében a javasolt szabályozás egyrészről az engedékenységi kérelmek tartalmát bizonyos védelemben részesíti a harmadik személyek ahhoz való hozzáférésének megakadályozásával, másrészről a bírság kiszabása alól mentességben részesült vállalkozás főszabály szerint mentesül a teljes kár miatti egyetemleges felelősség alól, mivel azt az új szabály mögöttes felelősséggé alakítaná át.

A felelősség tekintetében már évekkel ezelőtt módosított magyar versenytörvény és az EU irányelv tervezete egyaránt jó irányt mutat a fenti cél elérése érdekében, azonban kérdéses, hogy a bírságmentesülésben részesült vállalkozás egyetemleges felelősség alól történő teljes és feltétlen mentesítése nélkül biztosítható lesz-e hosszabb távon az engedékenységi politikák hatékonyságának fenntartása. Az engedékenységi kérelem hiányában sok esetben semmilyen kompenzációban nem részesülne egyetlen károsult sem, ez pedig egy olyan méltányolható körülmény az engedékenység iránti kérelmet előterjesztő vállalkozás javára, amely indokolhatja az egyetemleges felelősség alóli mentesülés jogszabályi biztosítását.