Siemens-vezérigazgató: Új ipari forradalom küszöbén állunk

Új ipari forradalom küszöbén állunk, amelyben intelligens gyárak, digitális hálózatok, mindent átfonó kapcsolatok jelentik a sarokköveket, és amely kiterjed a termelés minden elemére: a kezdeti ötletektől a gyártáson, fejlesztésen és üzemeltetésen át a szervízelésre és az újrahasznosításra.

Hasonlóan a korábbi három ipari forradalomhoz, az negyedik is új korszakot nyit majd a gyártás területén. A 18. században a gőzgép megjelenése, később az autógyári futószalagok bevezetése, vagy a 20. század végén a számítógépvezérelt rendszerek elterjedése mind-mind fenekestül felforgatták a munka világát. Az új forradalom legalább ekkora hatású lesz.

Az „Ipar 4.0” két fő jellemzője a horizontális és vertikális integráció. Horizontális a partnerek, beszállítók és vásárlók közötti adatáramlás tekintetében, és vertikális a szervezeten belül, a fejlesztéstől a kész termékig terjedő folyamatra vonatkozóan. A virtuális világ összekapcsolódik a való világgal, az eredmény pedig egy olyan rendszer, amelynek minden folyamata teljesen integrált: szenzorok és chipek segítenek beazonosítani a termékek helyét, amelyek hasznosítható ismerettel rendelkeznek saját múltjukról és aktuális állapotukról. A gépek, raktári rendszerek és gyártósorok egységes hálózata valósidejű kommunikációt folytat.

Az „Ipar 4.0”-nak a fogyasztói trendek gyors változása az oka, a mozgatórugója. A termékek generációi közt eltelt idő egyre rövidebb. A vásárlói igények akár azalatt is megváltozhatnak, míg a termékeket szállító hajók a tengeren vannak. Ez igaz a futócipőkre, pólókra, okostelefonokra, elektronikai eszközökre, sőt bármely termékre, amely sorsára kihat a divat, a fogyasztói ízlés.

Lévén az egész termelés a fogyasztói igények kielégítéséről szól, érdemes már a legelső ponttól bevonni a vásárlót a folyamatba. Világos, hogy versenyelőnyben vannak azok a vállalatok, amelyek tömegtermeléssel, méretgazdaságosan dolgoznak, magas fokú testreszabhatóság mellett. Vegyük például az autóipart: gyakorlatilag már most nem jön le két teljesen azonos jármű a futószalagról. A gyártók többsége lehetővé teszi a vásárlók számára, hogy egyetlen kattintással testre szabják és megrendeljék álmaik autóját. A holnap vásárlói nem hajlandók hosszú hónapokat várni a szállításra. Az autóipar globális termelő hálózatait úgy kell megtervezni, hogy képesek legyenek azonnal reagálni a piaci változásokra, így akár egy korábbi modell gyártására is másodpercek alatt át tudjanak állni, amennyiben a vásárló azt kívánja.

Ez az a pont, ahol az „Ipar 4.0” nagy szerephez jut. A digitalizálás önmagában véve felére csökkenti a piacra kerüléshez szükséges időt, a műszaki hatékonyság pedig további 30 százalékkal növelhető. Más szóval mindez azt jelenti: ahhoz, hogy a vállalatok versenyképesek tudjanak maradni a globális piacon, fejleszteniük kell működési folyamataikat.

Persze ez nem megy egyik napról a másikra, hozzávetőlegesen úgy 20 év alatt megy majd végbe. Az alapokat azonban már ma le kell fektetni. Az „Ipar 4.0” több eleme már most szabadon hozzáférhető. Vegyük például Sebastian Vettel Formula-1-es versenyautóját és a Curiosity marsjárót. Mindkettőt virtuálisan, egy termék életciklus menedzsment (PLM) szoftverrel fejlesztették, kiiktatva ezzel több hónapnyi gyakorlati tesztelést.

Sokan kíváncsiak rá, az „Ipar 4.0” mennyiben fogja megváltoztatni a munka világát. Vajon a lelketlen gyártásról fog szólni minden, ahogy Charlie Chaplin Modern idők című filmjében, a gyártósorok ellen megfogalmazott klasszikus kritikában? Nem, a fogaskerekek nem fogják beszippantani az embereket, a munkáskéz nem válik feleslegessé. Épp ellenkezőleg: az emberi szakértelem fog az ember-gép kapcsolat fölé emelkedni. Mint az összes többi, a negyedik ipari forradalom is az ember keze nyomát fogja magán viselni. Sőt, biztos vagyok benne, hogy munkahelyeket fog teremteni. Egy dologgal azonban tisztában kell lennünk. A holnap munkáihoz szükséges képesítések alapvetően különböznek a mai követelményektől. A jövő generációinak más módokon kell szakképzettnek lenniük, mindig készen kell állniuk az átképzésre. Sok mindent újra kell gondolni. Az iskoláknak, az egyetemeknek és a különböző vállalatoknak el kell sajátítaniuk egy sokkal inkább interdiszciplináris és hálózatorientált szemléletmódot. Miért? Mert a holnap ipari munkásának szoftverspecialistának is kell lennie: át kell látnia a teljes értékláncot.

Németország ideális helyzetben van: erős ipari bázissal és irigylésre méltó duális oktatási rendszerrel rendelkezik. A gyárak nagy szakértelmet tudhatnak maguk mögött a termelés, a gyári folyamatok és a digitális hálózatok terén. Vegyük például a Siemenst: mintegy 17 ezer szoftvermérnökével már most otthon van a digitális világban.

Ami a múltra igaz, gyakran a jövőre is alkalmazható: ha mozdulatlanok maradunk, lemaradunk. Meg vagyok győződve róla, hogy az „Ipar 4.0” ösztönzi a fejlesztéseket – és nem csak a startup, vagy a családi vállalkozások terén, hanem a nagyvállalatok esetében is, szerte a világon. Bár az „Ipar 4.0” most még csak látomás, potenciálisan egész Európa exporttevékenységét megnövelheti.