A hangulat is számít

Sok mindenért kritizálható a nemrégiben leköszönt kormány, de egyért nem: nem igaz, hogy ne tett volna sokat a gyermekvállalási kedv felturbózásáért. Legutóbb például a gyed extra bevezetésével az egyetemisták lehetőségeit is jelentősen kiszélesítette, de a gyermekek utáni adókedvezmény, a lakásszerzést támogató pénzügyi megoldások mind-mind jó irányba tett lépések.

De nem elég hatásosak. Miért nem? Mi hiányzik ahhoz, hogy több gyermeket vállaljanak a fiatalok? Bonyolult gazdasági-társadalmi kérdésről van szó. Egyrészt igaz, hogy a pénz sokat számít egy fiatalnál, s van olyan élethelyzet, amiben ez a döntő. Másrészt legalább ennyire lényegesek a pénzen túli tényezők.

A biztonság – családi, társadalmi és munkahelyi –, a kilátások – személyes, s társadalmi –, és az a hangulat, ami az embert körülveszi. Na ne vicceljek már – mondhatják erre sokan, amikor e felsorolást olvassák. S talán tényleg komikusan hangzik, hogy a gyermekvállalási kedvet külső hangulati tényezők is befolyásolják. Hiszem, hogy igen. Lehet, hogy tévedek. De egy depressziós, rosszhangulatú országban, ahol még a párkapcsolatokat is megmérgezheti a politika, a gyermekvállalás sem egyszerű.

Nincs olyan érzetük, hogy az utóbbi időben mintha több lenne a köztünk élő, modern magyar Rómeó és Júlia? Olyanok, akiket a család politikai alapállása nyomaszt, mert a választott partner családja éppen a másik politikai táborba tartozik? Normális országban, normális esetben ez érdektelen szempont. Nálunk nem az. Sok apró „nemszeretem” elemből tevődik össze a halogatás, s előhozza az „ilyen világra szüljek gyereket?” dilemmát is.
A gyermekvállaláshoz biztonság is kell. Munkahely, ahová visszatérhet az anya, ha dolgozni akar. Erre nincs garancia.

Az új munka törvénykönyve már nem kötelezi a munkaadókat, hogy visszavegyék a kismamát. Gazdasági oldalról biztosan indokolt volt e változtatás, a gyermekvállalási kedvet viszont inkább tompította. Kevés helyen van még rugalmas munkaidő, vagy részmunkára lehetőség. Kevés a bölcsőde, az óvoda, így kifejezetten stresszeli a fiatalokat, hogyan oldják meg a gyermek elhelyezését, ha eljön a munkába visszatérés ideje. Egyre elterjedtebb a házasság nélküli párkapcsolat is, a kormány mégis a házasságot erőlteti. Pedig ha valóban fontos a gyerek, akkor nem a mögötte levő hivatalos papírok az érdekesek.

Így az sem égbekiáltó bűn, ha nem párkapcsolatban születik, hanem esetleg egyedülálló nő, vagy meleg pár vállalkozik erre. Hogy ez nem ideális megoldás? Nem az, de az élet egyre gyakrabban hoz általunk nem ideálisnak minősített fejleményeket. A rugalmasság, a társadalmi tolerancia sokat segíthet az ilyen élethelyzetek elfogadásában is.
A jövő nyugdíjasainak az jelentene biztonságot, ha több lenne a járulékfizető. Ez igaz.

Ám ehhez nemcsak több gyermek kell, hanem hogy a gyerekek immár felnőttként ne más országban dolgozzanak tartósan, ne ott fizessék a nyugdíj-járulékot. Magyarországon ez most legalább akkora gond, mint az alacsony születésszám. Ha igaz, hogy 600 ezer magyar távozott külföldre dolgozni, akkor ez azt jelenti, hogy ennyivel kevesebben járulnak hozzá a nyugdíjkasszához (is). Ez nagyon sok! Innen nézve nemcsak a jövő nyugdíjasai aggódhatnak, hanem a maiak is. A felosztó-kirovó kassza lényege, hogy a ma befizetései fedezik a ma nyugdíjasainak nyugdíját. És ha nem fizetnek be elegen elég nagy összeget…? Az állam pótolja a hiányt. Egy darabig.

A gyermekvállalás és a nyugdíj kérdése valahol tényleg összefügg. De nem valószínű, hogy a mostani szülési kedvet egy majdani nyugdíjjal befolyásolni lehet. Járulékbefizetőkre viszont szükség van. Most, és a jövőben is. Hogy ez miként jön össze? Ehhez kellene modellezéssel alátámasztott javaslat, és társadalmi megegyezés. Nehéz lesz.