Eredményes a keleti nyitás? Szakértők válaszolnak

Feldman Zsolt, a Földművelésügyi Minisztérium agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkára:
A keleti nyitás is részese annak, hogy a magyar agrárexport az elmúlt években dinamikusan bővült, 2012-ben és 2013-ban is rekordértéket, 8,1 milliárd eurót ért el. A jelentős agrár-külkereskedelmi többlet mára a nemzetgazdaság külkereskedelmi egyenlegének meghatározója lett. Három éve folyamatosan bővül az oroszországi agrárkivitel, több mint másfélszeresére nőtt, így tavaly már 267 millió eurót ért el az agrárexportunk. Szintén nőtt az Ázsiába irányuló kivitel: tavaly a 258,8 millió eurós export 13,6 százalékkal volt magasabb, mint 3 éve. Az orosz és ázsiai piacbővülés az élőállatok, a hús- és tejtermékek, a feldolgozott zöldség, gyümölcs, valamint az élelmiszerkészítmények forgalmának köszönhető.

Csorbai Attila, a Baromfi Terméktanács elnöke:
Két évvel ezelőtt történt, hogy egy kínai audit felvillantotta a lehetőségét, hogy vízimadarakból készült termékeket szállítsanak Kínába hazai termelők, ám a mai napig egyetlen grammot sem sikerült értékesíteni a távol-keleti országba. Kérdés ezek után, hogy a kínai piac ezen a téren valós lehetőség, vagy csupán egy délibáb. Az itteni megjelenésen tovább kell dolgozni, mert a kínai piacokon való megjelenés előnyei nyilvánvalók. A víziszárnyasok esetében új audit kell, és szükséges lenne a nyitás a csirke és a pulyka esetében is. Ma még bőven van tennivaló. Az orosz piacot ilyen téren ígéretesebbnek látom, ebbe az irányba például a pulyka kivitele dinamikusan bővült az elmúlt években.

Raskó György agrárközgazdász:
Teljes mértékben egyetértek a keleti gazdasági nyitás szükségességével, a megcélzott országok ugyanis egyre inkább áttérnek a beruházási javak importjáról a fogyasztási javak behozatalára. Ez igaz Kínára, Indiára és Közép-Ázsiára egyaránt. Aki ezeken a piacokon – akár kemény munkával is – megveti a lábát, az később jelentős bővülést tud elérni a növekvő kereslet révén. A probléma Magyarország esetében az, hogy hiányzik a megfelelő mennyiségű árualap, amellyel érdemben meg lehetne jelenni ezekben az országokban, hiszen mi is importra szorulunk egy sor termék esetében. Épp ezért érthetetlen az is, hogy a kormány miért akarja a professzionális mezőgazdaságot és élelmiszertermelést hátrányba hozni.

Vancsura József, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének elnöke:
A keleti országok azért is fontosak, mert a Közel-Keleten a már meglévő piacainkat szeretnénk megtartani. A távol-keleti országok piacain csak néha-néha tudunk megjelenni egy-egy szállítmánnyal, India és Kína esetében tartós, nagy volumenű szerződések még nincsenek a gabonaágazatban. A közelebbi keleti szomszédaink, így Ukrajna, Oroszország és Kazahsztán mára exportőrré váltak, ezért nem csak hogy nem adunk el nekik gabonát, hanem a legkeményebb versenytársainkká váltak. Esetükben az együttműködést is fel kell vetni, akár közös vállalatok létrehozásával is előre lehet lépni. Összességében a keleti piacok ígéretesek, az ezirányú gazdasági nyitás politikáját folytatni kell a következő években is.

Éder Tamás, a Magyar Húsiparosok Szövetségének elnöke:
A keleti piacok az élelmiszergazdaság számára rendkívül nehéz terepnek bizonyulnak, az Oroszországban, és a távol-keleti régiókban való megjelenést sok diplomáciai egyeztetésnek, komoly erőfeszítéseknek kell megelőznie. A sokat ígérő kínai gazdasági kapcsolat jelenleg csak elvi lehetőség, amelynek a gyakorlati eredményei ma még hiányoznak a sertés esetében. Látható ezzel szemben az is, hogy a hazai kormányzat szándéka egyértelmű, és folyamatos erőfeszítései a jövőben valószínűleg hozhatnak majd eredményt. Az is gond ugyanakkor, hogy Magyarország gazdasági súlya nem olyan nagy, hogy a potenciális partnerek számára prioritássá váljon a magyar féllel való megegyezés, a termékeink átvétele.