Halász Árpád Nemcsak a kutyák nyelvén ért, jól kommunikál kakasokkal, galambokkal és hangyákkal is. Működött már együtt például Jean Renóval, Angelina Jolie-val és Gérard Depardieu-vel is.

– Igazi panelgyerekként nőttem fel Gödöllőn. Bámultam ki hetedik emeleti lakásunk ablakából, és figyeltem az utcán sétáló kutyákat. Én is szerettem volna egyet – emlékszik vissza Halász Árpád, akivel egy reklámfilm forgatása közben beszélgetünk. Most szünet van, a hatvanfős stáb és Árpád galambjai is lazíthatnak egy kicsit. Bár ez a film összevágva alig harminc másodperces lesz, a forgatás tizenhárom órát vesz igénybe. Ahhoz pedig csaknem tizenhárom hosszú évnek kellett eltelnie, míg a férfi eljutott egyáltalán az első saját kutyáig.

– Szüleim kemény tiltakozása ellenére alig tizennégy évesen beállítottam lakásunkba egy kuvasszal. Nos, igen... belecsaptam a lecsóba, a kuvasz valóban nem a legbarátságosabb kutya, igazi kihívás volt vele az élet! Előfordult, hogy beleharaptam a fülébe, így jelezve, a főnök én vagyok. Meg is lepődött ezen, de legalább rendeződtek az erőviszonyok. Azért ezt a nevelési módszert nem ajánlanám senkinek – nevet Árpád.

– Ezzel a kuvasszal sokat lógtam az utcákon, rengeteget sétáltam vele. Még egy kutyaiskolába is elvittem, ahová amúgy is gyakran lejártam bámészkodni. Aztán... egyszer csak ott ragadtam, és az iskola vezetője lettem. Persze, nem hivatalosan, mert még nem voltam tizennyolc. Ezt a szüleimnek elég nehéz volt megemészteniük – ingatja a fejét, hozzátéve, szülei mindenáron azt akarták, hogy órás legyen belőle, ki is tanulta ezt a mesterséget. Majd letette a személy- és vagyonőrvizsgát is, hogy kidobói fizetéséből finanszírozhassa a „kutyázást”, a négylábúak tanítását.

– Majd elérkezett 1999. Egyik nap csörgött a telefon. Egy medvékkel foglalkozó kolléga keresett, hogy lesz egy filmforgatás, ahová kellene egy kutya, amelyik majd szerepe szerint megtámad egy kémet. Mondtam, tudok segíteni, tényleg volt egy tanítványom, amelyik rendkívül ügyesen tudott ráugrani az ember hátára. Csak később derült ki, melyik moziról van szó és kivel fogok dolgozni: a film címe Kémjátszma, a kém pedig benne Brad Pitt.

A koordinátor teljes természetességgel beszél e nagy sztárokról és filmjeikről. Ontja élményeit, személyes tapasztalatait, élvezet hallgatni őt, ahogyan fellebbenti a titokzatosság leplét a „csodavilágról”.

– Amikor meglátta Brad Pitt azt a rottit, amelyiknek mellette kellett elfutnia, mondta, köszöni szépen, ezt inkább kihagyná. Hiába próbálták meggyőzni, hogy egy haja szála sem fog görbülni, mert egy kaszkadőr hátára fog a kutya ráugrani. Erre csak annyit válaszolt, csinálja az, aki akarja, ő aztán nem. Kifejezetten félt a kutyától, amúgy sem egy bevállalós hapsi. Magának való, tartózkodó.

Árpád hozzáfűzi, a filmes világ egy nagy illúzió. Soha nem lehetünk biztosak abban, hogy az, amit látunk, amit hiszünk, az a valóság. Hogy a hős valóban bátor és vakmerő, hogy a szerencsétlen tényleg szánalomra méltó.

Kiderül az is, Brad Pitt kedvese, Angelina Jolie viszont sokkal barátságosabb, vele könnyű dolgozni, ráadásul imádja az állatokat, állandóan simogatja őket.

– Első számú „munkatársamat”, Mogyorót Szada egyik utcájában találtam. Nem egy szépségdíjas eb. Pont úgy néz ki, mint egy üvegmosó kefe: sárga színű, hengertestű keverék kutya, rövid lábakkal. Igazi rejtett tehetség azonban, kivételesen értelmes állat. Szabó István Az ajtó című filmjében például ő volt Helen Mirren kutyája. Nos, Angelina Jolie egyenesen szerelmes lett belé, sokáig könyörgött, adjam neki, örökbe fogadja. De nincs az a pénz és az a sztármosoly, amiért én megválnék tőle…! – árulja el beszélgetőpartnerem, akinek hírneve a Kémjátszma után a világ minden részébe eljutott. Újfajta szemlélete, a filmekben dolgozó állatok pozitív megerősítése az egész szakma érdeklődését felkeltette.

– Régebben, egy filmben szereplő állattal gyakorlatilag bármit meg lehetett tenni. A feladatok végrehajtására legtöbbször kényszerítették őket. Én ezt a fajta megközelítést mereven elutasítom. Hiszem, hogy jutalmazással sokkal gyorsabban célt érünk. Egy-egy forgatási napra rengeteg kajával érkezem: a feladat nehézségétől függően még májkrémet, kolbászt is adok az állatoknak. Ugyan, melyik kutya tudna ellenállni a sült csirkének?

Az állatszínészek valóban megérdemlik a finomságokat. Egy-egy jelenetet ugyanis ha kell, húszszor is leforgatnak, és nem azért, mert az állat elrontotta, hanem mert sok szögből, helyzetből kell rögzíteni a mozgást.

– Emlékszem egy reklámfilmre, amikor Pötty nevű macskámnak hetvenszer kellett felugrania a kanapéra és kikapcsolnia mancsával a laptopot. Közben rengeteg ember körülötte, lámpák, reflektorok világítanak rá, ontva a meleget. És Pötty megcsinálta! – bólogat elismerően. Rendben, de mi a helyzet más állatokkal? Például egy szárnyassal, amelyik köztudottan nem rajong a kolbászért.

– Egyszer egy japán harcikakast kellett megtanítanom arra, hogy a logikai készletből kiválogassa a piros színt és a kört. Az úgynevezett „klikkermódszert” vetettem be, melynek az a lényege, hogy egy kattogó kütyü segítségével tudatom az állattal, melyik az a jó pillanat, melyre vártam, és amelyet ő megcsinált. Ez a hang elüt a környezetétől, így felfigyel rá. Egy idő múlva az állat kíváncsi lesz, mit csinálhatott, hogy hallotta a kattanást, igyekszik azt a pózt, mozdulatot megismételni, főleg, hogy tudja: kattanáskor jutalmat is kap. Persze, tudni kell, kinek, mi a jutalom. Dolgoztam vaddisznóval, akinek vizet tettünk ki jutalmul, had’ dagonyázzon. Egy bikának meg az volt az „ajándéka”, hogy békén hagytuk. Az állatot munka előtt alaposan tanulmányozni kell, megfigyelni őt, a tulajdonságait, a szokásait.

Ezt megerősítve Árpád elmeséli, Jean Reno Razzia című filmjében azt a megbízatást kapta, hogy négyezer darab légy adott pillanatban szálljon fel és röpüljön el valamerre. Már a több ezer darab rovar beszerzése sem volt egyszerű feladat. Nyilván nem egyenként fogdosta össze őket.

– Nem hát! Tenyésztettem a legyeket. Elmentem a boltba és vásároltam csontkukacot. Utánajártam: pontosan két hét alatt kelnek ki a legyek, az időzítésnek tökéletesnek kellett lennie. A csontikat egy cipősdobozba „adagoltam” úgy, hogy egy-egy dobozban körülbelül hatszáz rovar legyen majd. Vizes fűrészport helyeztem a dobozba, cukrot élelemként, a „lakásuk” tetején pedig szúnyoghálóval fedett ablakot vágtam, hogy valóban ideálisak legyenek a körülmények. A forgatásra több, szinte „forrongó” legyes dobozzal érkeztem, itt a pontosság volt a lényeg.

Máskor pedig a hőmérsékleten van a hangsúly. Gothár Péter Részlet című mozijában hatalmas erdei hangyák másznak egy kisgyereken. Árpádot a rendező arra kérte, a kicsi teljes biztonságban legyen, még véletlenül se csípje meg őt rovar.

– A megoldás az volt, hogy lehűtöttük a hangyákat tíz fok alá. Ilyenkor ezek a rovarok lelassulnak, nem agresszívek. És hogy hogyan terelgettük az állatokat arrafelé, amerre szerettük volna? Nem illatanyaggal, hanem a meleg segítségével. A hő felé vonultak, de ami a legfontosabb, hogy egy hangyacsípése sem volt a kislánynak.

A biztonságra amúgy is nagyon ügyelni kell, főleg, ha sztár az illető. Anthony Hopkins Halász Árpád tizenöt macskájával „dolgozott” együtt a Rítus című filmben. A jelenet szerint a színész elalszik, és az egyik macska pedig rátelepszik a mellkasára és mereven nézi. Az állatkoordinátornak garantálnia kellett, hogy a macska még véletlenül sem karmolja meg akkor, amikor Anthony Hopkins leveti magáról a négylábút. Jól sikerült a jelenet.

– A folytatás már egy dublőrrel történt, másik kameraállásban. A kérés az volt, hogy amikor felébred a dublőr, a macska fújjon rá. Aki persze az istennek se akart fújni, mert arra volt tanítva, hogy nyugodt maradjon, bármi is történjék. Így bevittünk egy dobermannt, hátha miatta majd megteszi ezt. De ő csak nyugodtan feküdt tovább, még akkor is, amikor a kutya húsz centire ugatta a macskát. Végül egy gyenge nyávogást engedett el, jelezve, semmitől sem fél, amíg engem lát. Mert az én munkám a feltétlen bizalmon alapul. És amíg ez működik, amíg megmarad bennem a tanítás öröme, addig biztosan maradok a szakmában. Remélem, minél tovább. És... talán egyszer majd egy Oscar-díjas filmben is szerepelhetnek állataim, bár... az, hogy a Fehér Isten című Mundruczó-film (amiben szintén én voltam az állatkoordinátor) megkapta a Palm Dog, azaz a legjobb kutyás alkotásért járó díjat, nekem már hatalmas elismerés...

– A Gérard Depardieu-vel való munka előtt (az új Asterix és Obelixen dolgoztunk együtt) a stáb hölgytagjainak felhívták a figyelmét, hogy bár a színész már bőven elmúlt hatvanesztendős, de még mindig imádja a nőket. És bizony előfordul, hogy tetszését nemcsak szavakkal, de kezével is jelzi: néha megpaskol például egy-egy formás feneket... Ahogy mondták, úgy is lett, a lányok pedig vérmérsékletüknek megfelelően reagálták le Gérard udvarlását.

Anthony Hopkins egy profi színész, aki a kamerák előtt keményen dolgozik, de amint leáll a gép, kedves „öregúrrá” változik, akit legszívesebben hazavinne az ember, leültetne a sarokba a következő felkiáltással: „mesélj, papa!” És ő ontaná a jobbnál jobb történeteket.

A Donald Sutherland környezetében lévőknek egy dolgot kellett nagyon megtanulniuk: a színész gyűlöli a cigarettát, és nem tűri, hogy bárki is a közelében rágyújtson. Jean Reno pedig utálta, ha fotózzák, így róla nem is készítettünk egyetlen egy fényképet sem – árulja el a legérdekesebb kulisszatitkokat Halász Árpád.

– A Gérard Depardieu-vel való munka előtt (az új Asterix és Obelixen dolgoztunk együtt) a stáb hölgytagjainak felhívták a figyelmét, hogy bár a színész már bőven elmúlt hatvanesztendős, de még mindig imádja a nőket. És bizony előfordul, hogy tetszését nemcsak szavakkal, de kezével is jelzi: néha megpaskol például egy-egy formás feneket... Ahogy mondták, úgy is lett, a lányok pedig vérmérsékletüknek megfelelően reagálták le Gérard udvarlását.

Anthony Hopkins egy profi színész, aki a kamerák előtt keményen dolgozik, de amint leáll a gép, kedves „öregúrrá” változik, akit legszívesebben hazavinne az ember, leültetne a sarokba a következő felkiáltással: „mesélj, papa!” És ő ontaná a jobbnál jobb történeteket.

A Donald Sutherland környezetében lévőknek egy dolgot kellett nagyon megtanulniuk: a színész gyűlöli a cigarettát, és nem tűri, hogy bárki is a közelében rágyújtson. Jean Reno pedig utálta, ha fotózzák, így róla nem is készítettünk egyetlen egy fényképet sem – árulja el a legérdekesebb kulisszatitkokat Halász Árpád. Halász Árpád Született: Gödöllő, 1973. szeptember 2.

Családi állapota: kapcsolatban él kedvesével

Szakmája: állatkoordinátor

Eredeti szakmája: órás, személy- és vagyonőr, hivatásos sofőr

Kedvenc filmjei, melyekben dolgozott állataival: Fehér Isten, Szabadesés, Kémjátszma, Holdhercegnő, Az ajtó

Háziállatai: kutya, macska, egér, patkány, görény, kígyó, liba, nyúl, galamb, gerle, csirke, kecske...-->