A devizahiteles perek káros mellékhatásai

Igen sokatmondóan indult a devizahitelesek mentőcsomagja kapcsán kezdődött persorozat: tegnapig 20 pénzügyi szolgáltató keresetét dobta vissza a bíróság formai okokra hivatkozva. Persze ettől az apró momentumtól függetlenül sem lehetetlen belátni, hogy mennyire életszerűtlen ez az egész folyamat: a bíróságnak gyakorlatilag néhány hét alatt kell döntenie arról, hogy száznál több pénzügyi szolgáltató törvényesen járt-e el szerződéseinél, vagy sem. A most induló bírósági perek kapcsán természetesen az is kiemelt kérdés, hogy a pénzügyi szolgáltatók kereseteiből mennyi „áll meg”, és végül mekkora összeg, amit az adósok helyett a bankoknak és más szereplőknek kell kiegyenlíteniük. Ugyanakkor azt is legalább ekkora súllyal mérlegelni kell, hogy milyen hatása lesz a devizahiteles csomagnak a pénzügyi szektor aktivitására, azon keresztül a gazdaságra, az adósokra, és nem utolsó sorban a jogrendszerre, az üzleti bizalomra is.

A helyzet pedig nem biztató. Feltételezve, hogy a perekben végül többnyire nem tudják bizonyítani igazukat a szolgáltatók, a hazai pénzügyi szektornak az óvatos becslések szerint is majdnem ezer milliárdos veszteséggel kell számolnia, de ha lesznek is győztes perek, akkor is többszáz milliárdos lehet a mínusz. Ebből pedig egyenesen következik, hogy a hitelintézeti szektor üzleti aktivitása tovább csökken, ami pedig a magyar gazdaság szempontjából nem feltétlenül biztató. Ráadásul az, hogy egy ilyen intézkedéscsomagot különösebb gond nélkül végig lehet vinni egy európai uniós tagállamban, az mélyen alááshatja a befektetők, illetve a vállalati szektor bizalmát is. Ez pedig nyilvánvalóan a beruházások folyamatos elmaradozásához, a forint árfolyamának további sebezhetőségéhez vezet. A jogbiztonságba vetett hit szintén nem acélosodik az intézkedéscsomaggal: Magyarországról könnyedén kialakulhat az a kép, hogy ha az egyszeri politikai érdek úgy kívánja, simán hozzá lehet nyúlni érvényes polgárjogi szerződésekhez is, ennek rövid és hosszú távon káros következményeit szintén nem lehetetlen belátni.

Amellett pedig, hogy a devizahitelek – illetve a pénzsóvár bankok – elleni háború komoly áldozatokkal jár majd, érdemes megvizsgálni a mérleg másik oldalát is. A harc egyik győztese elvben Magyarország kormánya lenne, amely segít kijutni a szigorúan önhibájukon kívül adósságcsapdába került embereknek. Csakhogy a következő években is Magyarország kormánya lesz az, amelynek egyre kellemetlenebb intézkedésekkel kell semlegesítenie mentőcsomagjának mellékhatásait, és biztos, hogy a számla hosszú távon mindenképp nagyobb lesz, mint az, amelyet most lenyomnak a pénzügyi szektor torkán. Csakhogy ezt most – nagyon enyhén elvakítva a rövid távú politikai érdekektől – a kormányrúdnál senki nem képes belátni, vagy ha igen, mélyen hallgat róla.

Az igazán tragikus, és hosszabb távon is nehezen kezelhető következményekkel viszont pont az adósok oldalán kell számolni, akikért elvben folyik ez az egész cirkusz. A mostani intézkedéscsomag ugyanis – a végtörlesztéssel egyetemben – egy dologra tanítja meg a polgárokat: bármit lehet cselekedni, esetleg némi felelőtlenséggel fűszerezve is, a kormány majd ott áll mögötted, és megvéd. Ez pedig nagyon veszélyes játék: egyrészt a még törleszteni tudó rétegeket is arra ösztönzi, hogy ne fizessék hiteleiket, illetve minden porcikájukkal tiltakozzanak bármi ellen, ami csökkenti a bankszámlájuk egyenlegét. (Ha esetleg az egy szerződéses kötelezettség, az sem baj.) A másik, hogy a már kilátástalan helyzetbe került családok is olyan dolgokban kezdenek bízni, amelyekben nem kellene. Mindez pedig történik egy olyan országban, ahol a lakosság öngondoskodási hajlama alapból igen-igen mélyen van.

Bármi is legyen tehát a kimenetele a bírósági pereknek, ebben az ügyben olyan mellékhatásokkal kell számolni, amelyek akár évtizedesek is lehetnek. Akkor is, ha ezt most még nem hajlandó belátni senki.