Abe Sinzo három nyila

Nem lehet azzal vádolni a japán vállalatokat és az embereket, hogy ne figyelnének az adóváltozásokra. A 3 százalékpontos április áfaemelésre is felkészültek: előrehozták beruházásaikat és gyorsan megvették azokat a javakat, amelyeket csak később akartak beszerezni. Ezzel viszont a második negyedévre veszett ki a lendület a gazdaságból. A visszaeső fogyasztás és az elmaradó beruházások miatt nagyot esett a GDP. Az éves átlagos zsugorodás elérte a 6,8 százalékot, ami sokkal nagyobb, mint a 2011-es földrengésnél és szökőárnál látott csökkenés.

Abe Sinzó azt ígérte, hogy megállítja a deflációt, amely a gazdaság stagnálásával járt együtt. Céljai megvalósítására új gazdaságpolitikát vezetett be, és a Bank of Japan élére – röviddel hatalomra kerülése után – 2013 tavaszán kinevezte Haruhiko Kurodát, aki minden korábbinál nagyobb monetáris élénkítési programot hirdetett. Az összehangolt fiskális és monetáris expanzió életet lehelt a gazdaságba, az Abenomics „harmadik nyila” pedig a strukturális reformokra koncentrál. A soha nem látott pénznyomtatás gyengülő pályára küldte a japán jent, ami segítette a gazdaságot, a növekedést pedig tovább támogatta a költségvetési élénkítés. Most azonban megtorpant a növekedés az adóemelés miatt.

Közel két évtizednyi defláció után az emberek viszont végre azt tapasztalják Japánban, hogy az árak lassan emelkednek. Noha az adóemelés átmenetileg visszavetette a gazdaságot, az inflációnak láthatóan jót tett, hiszen a fogyasztói árak lassan emelkednek. Nem csak az infláció, hanem a GDP-deflátor is növekszik, hosszú idő után először, ez pedig az Abenomics sikerének újabb jele.

Ha a kismértékű áremelkedés beépül a várakozásokba, akkor Abe Sinzónak és Haruhiko Kurodának nyert ügye van. Nem könnyű megváltoztatni azoknak a várakozását, akik hosszú ideje az árak csökkenését tapasztalják, de Abe jó úton jár.