Nyár végi gondolatok a növekedésről és a büdzséről

2013 első felének gyengélkedése után a múlt év második felében végre növekedési pályára állt a magyar gazdaság. Ez a trend 2014-ben hónapról hónapra erősödött, a második félév teljesítménye pedig messze túlszárnyalta a várakozásokat. A külhoni és belföldi elemzők és persze a kormányzat is rendre felfelé korrigálják a korábban két százalékot alig meghaladó óvatos növekedési várakozásokat, és ez év egészére ma már a három százalékos, vagy azt inkább meghaladó eredményt valószínűsítenek. Ez a sokak által nem várt, kiváló teljesítmény kétszerese az Európai Unió egészére várt átlagos növekedésnek. Akkor is igen nagy siker, ha tudjuk, hogy benne van a viszonylag gyenge bázis, valamint az egyszeri hatások. Segítenek a termőre fordult autóipari beruházások, az igen jónak ígérkező mezőgazdasági év, és a közpénzből folyó építkezések is. E tényezők egy része valószínűsíthetően nem ismétlődik meg jövőre, és beépül a bázisba, de az eredmények azt mutatják, hogy gazdaság növekedési potenciálja jobb, mint aminek azt borúlátó elemzők korábban értékelték, még ha nincs is olyan erős dinamikája, mint azt szeretnénk, és ami a jövő évben a hasonló teljesítményt a belső feltételek oldaláról garantálná. A világgazdasági kilátások, az ukrán válság következményei az exportpiacokon nem sok jóval bíztatnak, a bankok hitelezési aktivitása várhatóan lényegesen nem bővül, és e mellett a forintárfolyam alakulását tekintve az utóbbi évek tapasztalatai is óvatosságra intenek. Ismerve a bíztató munkaerő-piaci, bérkiáramlási, fogyasztási tendenciákat és a szerény mértében javuló konjunkturális és üzleti-bizalmi tapasztalatokat is, a növekvő külhoni kockázatokra tekintettel, biztonságosabbnak, a valós lehetőségekhez közelebb állónak tartanám, ha az idei várakozásokhoz képest szerényebb növekedési ambícióink lennének a jövő évre; a költségvetési tervezés alapját képező háttérszámítások szempontjából mindenképpen.

A reálgazdasági teljesítményekkel kapcsolatban mindig az a kérdés, hogy az mire elég a költségvetés kapcsán. Tovább javul-e a pénzügyi stabilitás, teljesíthetők-e az önmagunk érdekében vállalt hiány- és államadósság-mutatók, és a költségvetés finanszírozási pozícióit mennyivel könnyítik, vagy sajnos, inkább nehezítik azok a nemzetközi és hazai folyamatok, amelyek a forint árfolyamával, a kockázati felárakkal és más tényezőkkel, nem utolsó sorban a tervezettnél alacsonyabb inflációval kapcsolatosak.

2014-re nézve az államháztartás GDP-arányos hiánycélja (a túlzott deficit eljárás módszertana alapján) mindössze egytized százalékkal marad el a maastrichti határértéktől, ami nem sok manőverezésre ad lehetőséget. A hiánycél teljesítésének kockázata ugyan jelentős, és növekvő mértékű, de még teljesíthető, mint ezt a Költségvetési Tanács az első félévi makrogazdasági folyamatok, a költségvetés bevételeinek és kiadásainak időarányos mértékét figyelembe véve megállapította. A féléves hiány, bár időarányosan magas, de nem nagyobb az elmúlt évek hasonló időszakában kialakult átlagnál, és az a költségvetés szokásos szezonális folyamataival függött össze. Júliusban pedig lényegileg nem növekedett tovább.

A főbb bevételi és kiadási folyamatokat tekintve az állapítható meg, hogy a munkajövedelmekhez kapcsolódó adók és járulékok kedvezően alakulnak a munkaerőpiac élénkülésének, az előre jelzettnél is magasabb bérkiáramlásnak, valamint annak következtében, hogy az úgynevezett kisadókat a tervezettnél kevesebben választották. A fogyasztáshoz kapcsolódó adók is dinamikusan emelkednek a 2013-as mértékükhöz képest, a költségvetési előirányzattól azonban elmaradnak. Az elmaradás elsődleges oka a tervezettnél lényegesen alacsonyabb infláció, ugyanakkor a fogyasztás bővülésének mértéke a várakozásoknál szerényebb.

A hiánymutató és az államadósság-szabály betartására figyelemmel külön kell szólni a költségvetés módosítására júliusban benyújtott indítványról. Az amúgy is „kifeszített” költségvetés forrásaiból tervezett vállalati részesedés-vásárlások ugyan a túlzottdeficit-eljárás módszertana alapján számított eredményszemléletű egyenleget – valószínűsíthetően – nem növelnék, mivel a befektetéssel arányos, jövedelmező tulajdoni részesedést eredményeznének, a tervezett pénzforgalmi hiányt azonban igen. A finanszírozási igény növekedése pedig az államadósság-ráta várható javulását csökkentené minimálisra, 2013 végéhez képest mindössze egytized százalékos mérséklődés lenne így várható.

A stabilitási törvény szerint az előző év végi árfolyamon kell számolni a GDP-arányos államadósságot. Ez alapján, ha növekvőek is a megvalósulási kockázatok, megelőlegezhető, hogy a stabilitási törvényben foglalt előírások és a költségvetéssel kapcsolatos EU-kritériumok 2014-ben is teljesülnek. Ennek érdekében azonban szükség van – illetve szükség lehet – a költségvetés kiadás oldali korrekcióira (zárolásra), az Országvédelmi Alap fel nem használására, a Kincstári Egységes Számla (KESZ) állomány csökkentésére, és nem zárható ki, hogy a bevételek növelésére is. A javuló költségvetési fegyelem, a kiadás oldal korábbiaknál összehasonlíthatatlanul jobb kézben tartása bizonyítja, hogy a költségvetés hiánycéljának tartása alapvetően elkötelezettség kérdése. Mindemellett az adósságcsökkenés teljesülését makrogazdasági oldalról támogatja a tervezettnél nagyobb reálgazdasági teljesítmény, az egyes „adóalapok” (bértömeg, fogyasztás) kedvező alakulása, a beruházási aktivitás, a fogyasztás, és lényeges tényező lehet az eredmények vonzásában a befektetői aktivitás erősödése.

Van honnan és van hová eljutni.