A valutaháború küszöbén állunk

Jövőre új fordulatot vehet az Orbánomicsnak nevezett unortodox magyar gazdaságpolitika. A devizahitelek forintosítása után már nem csak arról szól majd a történet, hogy a multinacionális vállalatokat különadókkal és a piacok szétverésével miként próbálják meg kiűzni az országból, hanem arról is, hogy milyen eszközökkel fogják leértékelni a forint árfolyamát.

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter egy interjúban azt mondta, hogy a devizahitelek átváltási árfolyama – 265 forint a franknál és 309 az eurónál – jövőre már kedvezőnek fog tűnni. A forintosítás jövő áprilisban vagy májusban történhet meg, vagyis akkorra már egy érzékelhetően gyengébb kurzusra kell berendezkednünk.

A lakossági devizahitelek eltűnésével új irányt vehet a gazdaságpolitika: Orbán Viktor és jobbkeze, Matolcsy György együtt találhatja ki, hogyan fogják élénkíteni a gazdaságot. Erre szükség is lesz, hiszen az átmeneti hatások kifutásával már érzékelhetően lassabban fog növekedni a GDP, mint idén. A rezsicsökkentés és az uniós források gyors lehívása után tartósabb tényezőkre kellene alapozni a növekedést, ám úgy tűnik, hogy a kormány egy olyan eszközzel szeretné ezt élni, ami nagyon veszélyes lehet.

Kétségtelen, hogy a világ számos országa próbálja leértékelni fizetőeszközét, amit sokan globális valutaháborúként értelmeznek. Japán a több mint egy évtizede tartó defláció ellen küzd az eszközzel, az Egyesült Államokat viszont többen támadták azzal, hogy csak a gazdasági növekedés gyorsítására és a versenyképesség javítására akarták leértékelni a dollárt. (Ezek a vádak kevéssé igazolhatók.)

A forint azonban nem fejlett piaci deviza, vagyis teljesen másképp viselkedik a tőkeáramlás megfordulására, mint a dollár vagy a jen. Az USA vagy Japán nem csupán saját valutaárfolyamát tudja befolyásolni, a világ minden táján hullámokat vernek az intézkedések. A Federal Reserve pénznyomtatása éveken át támogatta a magasabb kamatozású, kockázatosabb eszközöket, így a forintot is, jövőre azonban változhat a széljárás.

A Fed elkezdheti emelni a 0-0,25 százalékos alapkamatát – erre a válság kirobbanása óta nem volt példa –, ami miatt a befektetők csökkenthetik a feltörekvő piaci kitettségüket. A lépés gyengítheti a forintot is, bár a hazai deviza mellett szól, hogy jól vészelte át az amerikai jegybank kötvényvásárlási programjának leépítését. Mindez, valamint a nulla százalékos hazai infláció elegendő érv lehet a kormánynak, hogy egy kicsit gyengítse a forintot.

A baj csak az, hogy ettől még nem lesz magasabb a hazai hozzáadott érték. Az exporttermékeink nagyobb része importból származik, vagyis a forint esése nem javít túl sokat a versenyképességen. A leértékelődésből adódó infláció viszont emelheti az importtermékek árát, ami az éppen csak magára találó belső kereslet növekedésének gátja lehet. Innen nézve már egyre kevésbé tűnik jónak egy hirtelen árfolyamgyengülés. Vagyis a „nagyok háborújába” nem biztos, hogy Magyarországnak is be kellene szállni, bár tudjuk, hogy a kormány nem szívesen marad ki egy ilyen harcból. Jobb lenne mégis a partvonalról figyelni, hiszen a lakossági devizahitelek eltűnésével még megmarad az állam devizahitele, másrészt vigyázni kellene az éppen csak megszilárduló alacsony hazai inflációs környezetre.

A gazdaságpolitika új iránya ezért még izgalmasabb lehet az elmúlt években látott, mára megszokottá vált lépéseknél. A külföldi cégek a számos teher ellenére kitartottak Magyarország mellett, de csak azért, mert azt gondolják, hogy a kedvezőtlen magyar környezet nem tart örökké. A növekedési áldozatokat már elszenvedte az ország, persze, romolhatnak még a kilátások, ha a piacellenes gazdaságpolitika tovább folytatódik. Ez azonban egy lassú folyamat, és azt túl lehet élni, hogy 3-4 százalék helyett átmenetileg 1-2 százalékos a potenciális növekedés. Ha viszont hirtelen elkezdik leértékelni a forintot, ami a pénzromlás megugrásával és az inflációs várakozások emelkedésével jár, akkor ki is csúszhat a gyeplő az árfolyammal játszadozók kezéből, és a forintból pillanatok alatt pengőt csinálhatnak.