Az USA lépésének komoly következményei lehetnek

Az utóbbi hetekben hozott intézkedések – magyar állami vagy a kormányhoz közelálló tisztségviselők kapcsolatba hozása korrupcióval és adócsalás elleni fellépés elmulasztásával, emiatt az USA-ba való magánutazás esetén a beutazási engedély megtagadása – arra engednek következtetni, hogy a magyarországi korrupció mértéke elérte azt a kritikus tömeget, amelyet az amerikai kormány politikai, gazdasági, jogi, biztonsági, értékrendi és erkölcsi okok miatt nem hagyhat tovább szó nélkül.

A kiterjedt korrupció és adócsalás a Magyarországon tevékenykedő amerikai vállalatok működését rendkívül hátrányosan érinti, nem leküzdhető versenyhátrányt okoz nekik. A hazai és a nemzetközi közvélemény eddig is tisztában volt a 2010 óta hivatalban lévő magyar kormány – saját maga által – unortodoxnak nevezett gazdaságpolitikájával, az üzleti szféra egy részének túladóztatásával, a jogállamiságot lebontó, a magántulajdon szentségét megkérdőjelező, a fékeket és ellensúlyokat kiiktató lépéseivel – a sor még folytatható – és azok következményeivel, valamint az óriási méreteket öltő korrupcióval. Az amerikai kormány az első, amely a hazai és a nemzetközi nyilvánosság előtt határozottan és erőteljesen juttatta kifejezésre a helyzet tarthatatlanságát, mindezt pedig konkrét intézkedésekkel nyomatékosította.

Ez ráadásul olyan időszakban történt, amikor a magyar kormányt mind több bírálat éri a demokratikus normák feladása, az Oroszországgal szembeni különutas politikája miatt. Ezek elemei között említhető a paksi nukleáris erőmű bővítése orosz hitellel és közreműködéssel, a Déli Áramlat földgázvezeték építése melletti kiállás, az Ukrajnába irányuló földgázszállítás leállítása, vagy az Oroszországgal szembeni nyugati embargó kritizálása.

A külföldi gazdasági szereplők mindezt a korrupcióval és az adócsalással együtt értékelik, amikor minősítik a magyarországi gazdasági környezetet.
Az amerikai kormánynak a magyar kabinettel szembeni lépései első megközelítésben szimbolikus jellegűnek értékelhetők, mert nincsenek számszerűsíthető közvetlen gazdasági hatásai. Igen súlyosak lehetnek viszont az általános gazdaságpolitikai, azon belül a beruházási környezetre gyakorolt várható következményei. Az amerikai intézkedések gyengíthetik Magyarország egyébként is romló vonzerejét az itt befektetni szándékozó külföldi, elsősorban amerikai vállalatok számára akkor, ha a magyar kormány semmit nem tesz a felvetett problémák orvoslására.

Elgondolkodtató, hogy a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint a Magyarországon befektetett amerikai működőtőke nettó állománya a 2010. évi 3 milliárd euróról 2013-ban 1,6 milliárd euróra csökkent, elsősorban az adósságtípusú instrumentumok erőteljes visszaesése miatt. Az utóbbi években általában is megfigyelhető volt, hogy a külföldi működőtőke (bankok nélkül) nem be-, hanem inkább kiáramlott Magyarországról. Ennek sok oka lehet, de közöttük nem elhanyagolható szerepe lehetett a bizonytalan és kiszámíthatatlan gazdasági környezetnek, a visszamenőleges hatályú törvényhozásnak és a vállalati különadóknak.

Ha a magyar kormány nem reagál érdemben és haladéktalanul az amerikai kormány felvetéseire, akkor az amerikai cégek ugyan várhatóan nem vonulnak ki tömegesen Magyarországról (mert például nem hagyják veszni még nem amortizálódott berendezéseiket), de újak valószínűleg nemigen jönnek, illetve az itt lévők nem bővítik tevékenységüket.

Nem zárható ki a dominóeffektus, vagyis az, hogy a korrupció és az adócsalás által hátrányosan érintett külföldi (nem feltétlenül amerikai) vállalatok is tömegesen visszafoghatják magyarországi tevékenységüket vagy a kivonulás mellett dönthetnek. Ennek a valószínűsége egyelőre meglehetősen alacsony, mert nem olyan egyszerű új befektetési lehetőségeket találni a térségben.

A telephely-választási szempontok között vannak olyanok, amelyek ezeknek a cégeknek a magyarországi jelenléte mellett szólnak (logisztikai adottságok, a humán infrastruktúra kiépítettsége, közbiztonság). A reagálás puha változata az lehet, hogy ezek a cégek is a kormányukhoz fordulnak segítségért, fokozva a magyar kormányra nehezedő nyomást és nehezítve a korrumpálást, legalábbis a külföldi vállalatok vonatkozásában. Az amerikai lépéseknek pozitív hozadéka is lehet. Minimális programként előmozdíthatják a megtisztulást, azaz a korrupcióval és az adóelkerüléssel szembeni határozott kormányzati fellépést. Maximális programként lehetővé tehetik az üzleti szektor működési körülményeinek a javítását.

Mindennek a feltétele az, hogy a magyar kormány komolyan vegye az amerikai kormány figyelmeztetését, és ne próbálja belföldi fogyasztásra szánt kommunikációs trükkökkel bagatellizálni a problémát. Ez a reagálás összhangban lenne azzal a deklarált magyar kormányzati törekvéssel, amely egyrészt (egyoldalúan) a külgazdasági és külpolitika fő feladatának a külföldi működőtőke befektetések ösztönzését tartja, másrészt stratégiai megállapodásokkal mozdítja elő a magyarországi telephellyel rendelkező külföldi termelővállalatok tevékenységének további bővítését.

Mindezek az egy-egy részterületet érintő kormányzati lépések akkor hoznának igazán eredményt, ha a vázolt intézkedések gazdaságpolitikai fordulattal, azaz az unortodox gazdaságpolitika feladásával párosulnának. Ez ugyanis nem kizárólag a külföldi, azon belül az amerikai vállalatok érdekét szolgálná, hanem az egész magyar gazdaságét és társadalomét.