Roubini: a gazdaságot csak egy motor hajtja

A világgazdaság második motorja, az eurózóna a 2008-as válság utáni erőtlen élénkülést követően leállt. Hasonlóképpen a harmadik motor, Japán esetében is kifogyóban van az üzemanyag az egy éven át tartó fiskális és monetáris élénkítés után. Továbbá a negyedik motort jelentő feltörekvő piacok is erősen lelassultak, miután az egy évtizeden át tartó globális hátszél – a gyors kínai növekedés, a Federal Reserve (Fed) zéró kamatszintje és mennyiségi lazítása, illetve az árupiaci felfutás – ellenszéllé változott.

A kérdés így most az, hogy meddig tud egy motorral a levegőben maradni a világgazdaság repülőgépe. A világ más részeinek gyengélkedése erős dollárt eredményez, amely gyengíti majd az USA növekedését. Minél mélyebb más országok lassulása és minél jobban erősödik a dollár, az USA annál kevésbé lesz képes leválasztani magát a máshol tapasztalható gyengüléstől, még akkor is, ha hazai kereslete erőteljesnek tűnik.

Az olajárak esése olcsóbb energiát biztosíthat a gyártóknak és a háztartásoknak, azonban visszavetheti az energiaexportőröket és a költéseiket. Emellett a megnövekedett ellátási lehetőségek – különösen az észak-amerikai palakészleteknek köszönhetően – árcsökkentő hatással bírnak, mint ahogy ezt eredményezi az is, hogy csökken a kereslet az eurózónában, Japánban, Kínában és más feltörekvő országokban.
A rossz makrogazdasági hírek kedvezőek lehetnek a piacoknak, mert az azonnali szakpolitikai válaszok emelhetik az eszközárakat.

Az utóbbi időszak kedvezőtlen makrohírei azonban nem kedveztek a piacoknak a politika tehetetlensége miatt. Valójában az Európai Központi Bank azon töpreng, hogy mekkora mértékben növelje meg mérlegét az államkötvények vásárlásával, miközben a japán jegybank csak most döntötte el, hogy növeli a mennyiségi lazítás mértékét, ami annak a jele, hogy a fogyasztási adó idei növelése visszaveti a növekedést, és a jövő évre tervezett adóemelés is tovább fogja gyengíteni a GDP bővülését.

Ami a fiskális politikát illeti, Németország továbbra is ellenáll annak, hogy megtegye a szükséges élénkítést az eurózóna keresletének fokozására. Emellett úgy tűnik, hogy Japán továbbra is kitart a fogyasztási adó, növekedést visszavető második emelésére. Továbbá a Fed most abbahagyja a mennyiségi lazítást, illetve arra tett utalást, hogy hamarabb megkezdi a kamatemelési ciklust, mint ahogy azt a piacok várták.

Ha a Fed nem halasztja el a kamatemelést addig, amíg a világgazdaság égboltja nem tisztul ki, akkor azt kockáztatja, hogy a kilábalás meghiúsul.
Ha az USA-ban a Republikánus Párt teljes mértékben többségbe kerül a kongresszusban a novemberi félidős választásokat követően, akkor a politikai csetepaté valószínűleg tovább súlyosbodik, ami azzal a kockázattal járhat, hogy kiújulhatnak a költségvetési viták, amelyek tavaly a kormányzati intézmények bezárásához és majdnem egy technikai államcsődhöz vezettek el. Tágabb értelemben a két párt közötti civakodás megakadályozza a fontos strukturális reformok elfogadását, amelyekre az amerikai növekedés erősítéséhez szükség van.

A nagyobb feltörekvő országok szintén bajban vannak. Az öt BRICS-ország (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) közül három (Brazília, Oroszország és Dél-Afrika) közel áll a recesszióhoz. Közülük a legnagyobb gazdaság, Kína a strukturális lassulás időszakát éli, amely a növekedési rátáját a következő két évben az öt százalékos szint felé csökkenti a jelenlegi hét százalék feletti szintről. Ugyanakkor amíg Hszi Csin-ping elnök nem konszolidálja hatalmát, elhalasztották azt a reformot, amely arra irányul, hogy a beruházások helyett a fogyasztáson alapuljon a növekedés. Kína elkerülheti a kemény földetérést, azonban valószínűleg nem egy teljesen sima landolás vár rá. 

A globális összeomlás kockázata kicsiny, miután a tőkeáttétel-leépítés gyorsan zajlik a legtöbb fejlett gazdaságban, a fiskális teher kisebb, a monetáris politikák alkalmazkodóak maradtak. Továbbá sok feltörekvő piaci gazdaság még mindig erőteljesen növekszik, megfelelő makrogazdasági politikát folytat, illetve a növekedést erősítő strukturális reformokba kezdett. Emellett az amerikai növekedés, amely jelenleg meghaladja a potenciális mértéket, globális szinten elegendő felhajtó erőt jelent – legalábbis jelenleg. Mindamellett komoly kihívásokkal álluk szemben.

A magán és állami adósságok szintje a fejlett gazdaságokban még mindig magas, és még emelkedik, illetve potenciálisan fenntarthatatlannak számít, különösen az eurózónában és Japánban. Szerencsére, a növekvő geopolitikai kockázatok – a lángoló Közel-Kelet, az orosz-ukrán konfliktus, a hongkongi helyzet és Kína szomszédaival folytatott területi vitái – párosulva a például az ebola és a globális klímaváltozás okozta geogazdasági fenyegetésekkel még nem vezettek el ahhoz, hogy pénzügyi válság alakuljon ki. Mindamellett ezek a tényezők visszavetik a tőkeköltést és a fogyasztást azon elgondolás alapján, hogy bizonytalan időkben jobb kivárni.

Összességében az mondható el, hogy a globális gazdaság repülőgépét csak egy motor hajtja, a pilótáknak pedig fenyegető viharfelhők közepette kell navigálniuk, miközben dulakodás tört ki az utasok között. Bárcsak volnának mentőegységek a földön.
Copyright: Project Syndicate, 2014.
www.project-syndicate.org