A magyarok élete egyre jobban hasonlíthat a keleti mintaállamokban élőkére

Sokan már most is állami bankba járnak, ha készpénzre van szükségük, akik meg cigit vennének, azok már csak a haverok trafikjában juthatnak hozzá a dohányhoz. Vagy a feketepiacon, ami új virágkorát éli. Nemsokára pedig kizárólag a kabinet kegyeltjeinél lehet vásárolni vasárnaponként, mert a multiknak be kell zárniuk.

A jövőben még több embernek kell majd állami ATM-ekből kivenni a pénzét, hiszen a kormány étvágya nem csillapodik, és a bankszektor még nagyobb részét be akarja kebelezni. Vagyis épül az államkapitalizmus. A rezsicsökkentéssel tönkretett külföldi energiacégekhez és a különadókkal sújtott bankokhoz olcsón hozzá lehet most jutni, az állam pedig szívesen vásárol, de az elmúlt években megerősödött oligarcháknak is éppen nagyon jól megy a szekér.

Egyre korruptabb az ország a felmérések szerint, ez nem újdonság. Mindig is jellemző volt a szabálykerülés, az elmúlt évek folyamataiban azonban két dolgot nem hagyhatunk figyelmen kívül. Az egyik Horváth András egykori adóellenőr ügye, aki egy évvel ezelőtt államilag szervezett adócsalásról beszélt. Erre válaszul Horváth életét felforgatták, az ügyet pedig aligha vizsgálta ki mélyrehatóan az adóhatóság. Az is a magyar demokrácia paródiája, hogy az Egyesült Államokból kitiltott Vida Ildikó vezetésével vizsgálják ki a korrupciós botrányt.

A másik fontos fejlemény az, hogy már a jogszabályalkotók maguk forgatják fel az emberek életét. Tavaly a haveroknak adták át a trafikokat a teljesen átláthatatlan és szubjektíven értékelhető trafikpályázatok keretében, most pedig az egész dohánypiacról űznének ki mindenkit, aki nem a kabinet oldalán áll.

Ennek az az egyik tanulsága, hogy Horváth András példája után mindenki kétszer is meggondolja majd, hogy fellépjen-e a korrupció ellen, ha ilyen esettel találkozik. A másik pedig az, hogy egyre kevésbé tudjuk elkerülni a terjeszkedő államot, amely az oligarchákkal együtt irányítja az országot. Nem is csoda, hogy Magyarország egyre mélyebbre süllyed a korrupció mocsarában, az viszont mindeni számára figyelmeztető erejű, hogy az állam azt veszi át a piactól – így az emberektől –, ami csak megtetszik neki. Abban az esetben érthető az állami szerepvállalás, ha piaci zavarok alakulnak ki, ám egyik esetben sem erről szólt a történet. Ha igaz is lenne, hogy nem működtek megfelelően azok a piacok, ahol az állam beavatkozott, annyi bizonyos, hogy a helyzet csak rosszabb lett.

Hiba lenne azt gondolni, hogy ezek a tényezők nem, vagy csak áttételesen hatnak a magyar gazdaság potenciális növekedési ütemére, a beruházásokra, a felzárkózásra. A napokban John McCain amerikai republikánus szenátor – a szenátusban többségbe kerültek a republikánusok az idei választáson – azt mondta, hogy Magyarország annak a peremén egyensúlyoz, hogy feladja függetlenségét egy neofasiszta diktátornak, aki ágyba bújik Vlagyimir Putyinnal.

Függetlenül attól, hogy van-e igazság abban, amit McCain mondott, a világon százmilliók hallják szavait, akiknek egyre pocsékabb a véleménye Magyarországról. Az nyugati értékektől való eltávolodás, az orosz közeledés – például a tender nélküli paksi bővítés – és az illiberális államok idealizálása vezetett oda, hogy ez a kép alakuljon ki az országról.

A környezet rombolása pedig nem csak a vállalatoknak kedvezőtlen: ha a korrupció normává válik, a demokrácia meggyengül, a fékeket és ellensúlyokat leépítik, a civileket pedig a társadalom perifériájára taszítják, akkor az emberek élete is egyre jobban hasonlít majd a mintának tekintett oroszokéhoz és az azeriekéhez.

Az alig két évtizede működő hazai piacgazdaság gyenge szöveteit nem sebészkéssel alakították, hanem baltával verték szét az elmúlt években. De mi lesz akkor, ha a kormány teljesen kifacsarja a vállaltokat, a magánszektort? Akkor sokan nem fognak örüli, mert az azt jelenti majd, hogy teljesen tönkretették a piacgazdaságot. Orbán Viktor azonban sikerként könyvelheti el, mert akkor magunk is keleti mintaállammá válunk.