Büszkeségünk, a központi dohányellátó

Elvileg a legfontosabb társadalmi és közjogi jelentőségű szabályokat kell sarkalatos törvényben rögzíteni. Ehhez képest tegnap azt is a kétharmados törvények közé emelték a jogalkotók, hogy a trafikosok hogyan és kitől szerezhetik be a portékájukat. Tehát jelenleg a hatályos sarkalatos törvények listája az alkotmányos alapjogoktól a cigaretta-kereskedelemig tart. Jó eséllyel így az idők végezetéig léteznek majd a központi dohányelosztók. Pedig sokan nem követelték a létrehozásukat. Ugyanakkor a fideszes képviselőktől már megtudhattuk, hogy lehet valami népszerűtlen, de társadalmilag hasznos.

Hogy ez a központilag szervezett cigaretta-biznisz kinek lesz hasznos és kinek nem, azt még csak sejteni lehet. Nem lennék most az ágazati miniszter helyében, nem könnyű ugyanis eldönteni, hogy a központi elosztást állami cég, megbízható társaság vagy nyilvános pályázaton kiválasztott vállalkozás végezze. Mindegyiknek van előnye. Egy állami cég remek kis bürokráciát jelent, rengeteg munkahellyel, ahova ambiciózus és tehetséges fiatalembereket, rokonokat lehet kinevezni vezetőnek nagy költségvetéssel, közbeszerzésekkel. Ez igen csábító forgatókönyv, és néhányszor már bevált. Nem hatékony, teljesen felesleges, de stabil lenne a rendszer. Megbízható céget is könnyű találni, ha nyitott szemmel jár az ember. Erre is volt már példa Andy Vajna kaszinóügyében. Egy ilyen kemény piacon, mint a dohány, elég nehezen viselnék el a szereplők, ha valamelyiküket kiemelné az állam. Nehéz úgy gólt rúgni, ha a hazai csapatnak lejt a pálya, de ehhez is hozzá lehet szokni.

Így egyetlen jó megoldásnak a nyilvános pályázat tűnik. Bár ettől még természetesen tökéletesen felesleges intézmény lesz a központi ellátó. Igazi magyar találmány, büszkék lehetünk rá, mint a túró rudira és a golyóstollra. Hamarosan az egész világ elismeréssel adózik a magyar észjárás és leleményesség újabb példájának. Vagy nem.