Adott a jó termőföld, a kedvező klíma, alapvetően jók a természeti adottságok ahhoz, hogy a magyar mezőgazdaság versenyképes legyen. S hogy mi kell ahhoz, hogy az elméleti lehetőség valósággá váljék? A Világgazdaság múlt heti konferenciáján a legtöbben a tudást említették, de az együttműködés fontosságáról is szó volt. Az agrárágazatba a következő hétéves ciklusban több EU-forrás áramolhat, mint az előző hét évben. Bár egy év már eltelt pályázatok nélkül, de mégis úgy látszik, összességében a versenyképesség javításának nem a pénzhiány lesz a legfőbb akadálya. (Egy-egy termelőnél vagy termelési ágnál a forráshiány ugyanakkor nagyon is égető lehet.) Persze, az sem mindegy hogy az európai milliárdokat mire költjük, hiszen ez is félreviheti az ágazat fejlődését.
Hallottak mostanában gépkereskedőt panaszkodni? – hangzott el a költői kérdés, jelezve, az elmúlt évben látványosan megnőtt a magyar termelők gépbeszerzése. Vagyis az ágazatban már ott van a korszerű technika. Talán túlságosan is sok van belőle – szólt el egy halk közbevetés. Mert kell a technika, fontos a legújabb technológia, de hogyan lehet gazdaságosan üzemeltetni egy túlgépesített gazdaságot, ha egyébként nincs meg a szükséges üzemméret? De hogyan legyen meg? Hát úgy, hogy több gazdaság összefog, s együtt használják ki a korszerű technika adta lehetőségeket. És összeállnak beszerzésekre, meg értékesítésre is, mert ez mindenkinek az üzleti érdeke. Ahogy azt Móricka elképzeli... A konferencián kiderült, hogy amint a magyar gazdaság egészében, úgy a mezőgazdaságban sem jellemző az együttműködés. A bizalmatlanság sokkal inkább. S ez az elmúlt években inkább nőtt, mint csökkent.
Tudás nélkül sincs versenyképes mezőgazdaság – ebben is egyetértettek a résztvevők. Érdekes módon abban már nem, hogy megvan-e, meglesz-e ez a tudás. Volt, aki optimistán állította, a családi gazdaságokban zajló generációváltással a fiatalok behozzák a gazdálkodásba azt az ismeretanyagot, ami ismét felpezsdíti az ágazatot. Ha helyzetbe kerülnek, beindulnak a kedvező folyamatok. Más viszont azt állította – saját tapasztalatát idézve –, hogy a jövő versenyképes mezőgazdaságához szükséges korszerű tudás a fiataloknál is hiányzik. Az oktatási rendszer csődöt mondott. A más ágazatokból is érkező vészjelzések azt sejtetik, a magyar oktatási rendszer rég nem látott válságát éli.
Vannak persze biztató jelek, de összességében a magyar oktatást – rendszerét, színvonalát, irányvonalát – a magyar gazdaság-társadalom leszakadó ágazataihoz szokták mostanában sorolni. S ez több mint aggasztó. Alaptétel, egy nyersanyagokban és energiában szegény kis országban az emberek fejébe érdemes beruházni. A piacképes tudással van esély a versenyképes gazdaság megteremtésére és a jólét növelésére.
Magyarország most nem itt tart, GDP-arányosan az oktatásra fordított kiadás folyamatosan csökken. 1992-ben ez még 6,5 százalék volt, 2011-ben 4,71, 2013-ban 4,1 százalék volt. Ez az arány az EU-átlag alatt van.
Ellenérvként elhangzik, hogy az oktatás minősége sem csak a pénzen múlik. Magyarországon azonban egyre inkább azon. A többi feltétel csak ezután következne. Nagy a baj, de úgy látszik nem akkora, hogy egy valódi nemzeti szembenézés következzen. Az már kiderült – még ha hivatalosan ez nem is elfogadott megállapítás –, hogy úgy nem lehet egy oktatási rendszert eredményesen működtetni, ha kormányról kormányra változik a stratégia, a követendő irány. Az oktatásban kell a kormányokon átívelő szisztematikus építkezés. (Ez a gazdaságpolitika egészére is igaz). Amíg ebben nincs egyetértés, addig nincs esély a hosszú távon is működő, konzisztens oktatáspolitikára. Így ahány kormány, annyi oktatáspolitika. Folyamatos a változtatás. Közmegegyezés, szakmai egyetértés nélkül.
Az agrárkonferencián a tudás, vagyis az oktatás csak egy példa volt arra, ahol közmegegyezés kellene a követendő útról. Sürgősen. Ehhez azonban először együttműködni kellene. Szóba állni egymással. Vitatkozni, érvelni, meghallgatni a másikat. Ettől messze vagyunk. Igaza lehet annak a résztvevőnek, aki azt monda: a magyar mezőgazdaság esélyeit csak mi tudjuk elrontani. A természet kegyes volt hozzánk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.