Átrobog rajtunk a technológiai szökőár

„Az ipari forradalom lassú hullámokban haladt, a technológiai forradalom azonban olyan, mint a szökőár. Minden iparágat a teljes átalakulás kényszere fenyeget. Az igazság az, hogy a kormányzatok képesek a leginkább befolyásolni a technológiai változások hatásait. Ezért a kormányoknak, így Magyarországon a mi kormányunknak is a változás élére kell állniuk, ösztönözni kell a magánszektort kreativitásra és innovációra, s közben biztosítani kell, hogy polgáraik rendelkezzenek a versenyhez szükséges eszközökkel.” Orbán Viktor miniszterelnök évértékelő beszédéből idézzük e gondolatot, aki a gazdasági fejlődés egy lényegi pontjára tapintott rá. A technológiai változások valóban szökőárként zúdulnak ránk, azzal a különbséggel, hogy mindez nem váratlanul történik, látható, érezhető e folyamat rendkívüli mértéke és gyorsasága. Átalakul a világ, a munka, az élet, a létezés.

Igaza van a miniszterelnöknek, a teljes átalakulás kényszere fenyeget. És? Mi következik ebből? Például az oktatásban? A gazdaság szabályozásában? Miként ösztönözné a magánszektort kreativitásra, innovációra? Ám mielőtt a kormány azonnali hatállyal a változások élére állna (netán visszamenőleges hatállyal), jó lenne tisztázni – de úgy igazán –, hol tartunk most, s miért tartunk itt. Egy őszinte szembenézés sokat lendítene a változtatási esélyeken.

Először is nézzük meg, mennyire versenyképes a magyar gazdaság. De őszintén, mindenfajta szépítés nélkül. A nemzetközi versenyképességi rangsorok folyamatos visszacsúszást jeleznek. Mi lenne, ha nem a nemzetközi összeesküvéssel, vagy a magyar modell félreismerésével magyaráznánk az évről évre rosszabb képet, hanem mély elemzéssel feltárnánk, miért alakult ki ez a szakmai rangsor? A folyamatos gyengülés mögött ugyanis ott van a gazdaság gyenge megújuló-képessége, az ambíció-hiány, a kishitűség, a provincializmus. És hiányzik a versenyszellem – ezt a februári Manager Magazinban a KPMG vezetője említette, aki az optimizmust is hiányolja, mert úgy látja, meglenne a siker feltétele. De minden a fejben dől el…

Fejben? Nézzük csak meg, mi van mostanában a magyar fejekben! Félelem a jövőtől, az állás elvesztésétől. A bizonytalanság nem felszabadítja az agyat, hanem leterheli, béklyóba köti. A félelmet fokozza, hogy az állásvesztés sokszor politikailag motivált. A cégek igazodnak az erőhöz, a politikai akarathoz. Annál inkább alkalmazkodnak, minél inkább belső piacra dolgoznak. Ha bevételükben nagy az export aránya, akkor a politikai alkalmazkodást legyőzi versenyszellem. Ez nélkülözhetetlen a piacképes termékekhez.

Csakhogy a versenyszellemre sincs jó hatással, ha a magyar piacon nem egyformák a konkurensekre vonatkozó szabályok. Nem tesz jót a minőségnek, az ország fejlődésének, ha mesterséges előnyt kapnak egyes magyar versenyzők, akik így hozzászoknak, hogy nem a piachoz, hanem az aktuális politikához kapcsolódva lehet eredményt elérni. Ilyen gazdaságban legfeljebb ahhoz kell kreativitás, miként lehet még több üzletet versenyen kívül, vagy látszatversenyben megszerezni. Jó, néha ezen is gondolkodni kell, de nem lenne jobb, valódi teljesítményre fordítani az energiát?

Apropó, energia. Bár minden kormány napirendre tűzte, hogy egyszerűsíti a vállalkozói környezetet, ehhez képest bonyolultabb minden. Ha egyik helyen csökken a papírmunka, egy másikon újabb kimutatásokat kérnek. Az adók számát, fajtáját pedig már szinte követni sem lehet…

De ezek még mind a felszíni, pillanatnyi kapkodásból adódó lépések. Az igazi gondot az oktatás állapota, s jövőbeni hatása jelenti. Nyitott, változásokra fogékony, innovatív, gondolkodást, informatikát és nyelveket preferáló képzés helyett egy agyonszabályozott, az egyéni ötleteket kiiktató provinciális rendszer lépett életbe. Még kevés kárt okozott. Ám ahogy múlnak az évek, az agyakban végzett rombolás végzetes lehet. A „technológiai szökőárra” – hogy a miniszterelnök hasonlatánál maradjunk- csak egy nagyon kreatív, az emberi találékonyságra, sokfajta tudásra nyitott képzéssel lehet jó válaszokat adni. A magyar oktatási rendszer más irányba indult. Távolodunk a miniszterelnöki beszédben vázolt céloktól.