Gazdasági válság vagy annál több?

Több mint hat éve tart már az Európai Unió hullámvölgyekkel tarkított válsága, és nem látni a végét. Ez hosszú idő, így felmerül a kérdés, hogy csak elhúzódó gazdasági válságról van szó, vagy pedig mélyebb okokra is visszavezethető a pangás?

Az első válságtünet a jóléti rendszerek (nyugdíjrendszer, egészségügyi rendszer, szociális rendszer, oktatási rendszer, stb.) problémája. A huszadik század második felében, illetve második világháborút követő évtizedekben az államok versenyezetek különféle jóléti modellek kiépítésében. E rendszerek hosszabb távon fenntarthatatlanok és finanszírozhatatlanok. Ezt jelzik a magas költségvetési hiányok és a magas adósságállományok.

A második gond a civilizált társadalmak válságjelenségei. Ide olyan tényezőket sorolok, amelyek a civilizációval is összefüggnek. Például a népességfogyás, az elöregedés, a házasságok számának csökkenése, az egyedülállók és szinglik számának növekedése (a fiatalok növekvő része utódok és társ nélkül marad), a házasságkötések és a gyermekszám csökkenése. A dohányzás, az alkoholizmus és a drogfogyasztás is a társadalom válságjelensége lehet, amelyeknek negatív hatása van az egészségi állapotra.

A harmadik a növekedési válság. Az Európai Unióban már a gazdasági válság előtti évtizedet is lassú növekedés jellemezte A belépő új tagállamok egy része az alacsonyabb fejlettség miatt tudott, illetve tud jelenleg még jelentősebb növekedést elérni. A világgazdaság növekedése ma már döntően az alacsonyabb fejlettségi szinten álló, nagypiacú régiók és nagypiacú országok növekedéséből adódik. Az EU pedig az ide irányuló exporttal, tőkekihelyezéssel és gazdasági tevékenységgel igyekszik meggátolni a recessziót. Ezt bizonyítja, hogy egyetlen Európai Unión kívüli nagypiacú ország, Oroszország részleges importtilalma is elég ahhoz, hogy a közvetlen és a közvetett hatásokon keresztül visszavesse az unió gazdasági növekedésének kilátásait.

Az EU-n belül nincs olyan reálgazdasági tényező, forradalmi változás, növekedési potenciál, amely a jelentősebb, hosszú távú gazdasági növekedés hajtómotorja lehetne. Felmerül a kérdés, hogy hosszabb távon fenntartható-e „örökre” a gazdasági növekedés, vagy annak korlátai, határai vannak, és ha határai vannak, akkor ebben a folyamatban hol áll az EU?
A negyedik tünet a második világháborút követően kialakult világrend napjainkban zajló válságjelenségeinek, továbbá a világgazdasági erőközpontok átrendeződésének hatása, következménye. Most az látszik, hogy rövidebb távon az Európai Unió ennek a folyamatnak nem a nyertese, mert csökken a részaránya a világgazdaságban.

Az ötödik válságtünet a Föld globális problémáinak növekedése. Ide olyan tényezők tartoznak, mint például a nyersanyagok és az energiaforrások szűkössége, végessége, vagy például a globális éghajlatváltozás és az ember általi környezetszennyezés hatása a Földre, továbbá az emberi egészségre, a társadalmakra és a mezőgazdasági termelésre.

A nyersanyagok és az energia egyrészt a gazdasági növekedés egyik fontos hajtómotorjának, a gazdaságok dinamizálásának alapvető feltételének tekinthető. Másrészt az energia az emberi lét és tevékenység nélkülözhetetlen forrása, ezért ha itt probléma keletkezik, akkor aligha kerülhető el a válság. Például az egyre szűkösebb tartalékok miatti olajárrobbanás, a magas benzinár, illetve magas olajár egyedül is képes volt visszavetni a gazdasági növekedést a 2000-es években.

Ma még minden a gazdasági növekedés körül forog, messiásnak tekintik, minden problémát ezzel akarnak orvosolni. Előbb-utóbb azonban eljöhet az ideje annak, amikor nem a gazdasági növekedés lesz legfontosabb, hanem a felsorolt hosszú távú problémák kezelése, illetve az ember gazdasági tevékenységének és Föld egyensúlyának fenntartására való törekvés.

A hatodik probléma az EU politikai rendszerek válságjelensége. Ha tárgyalt hosszú távú problémák legalább egy része fennáll, akkor a négy-öt éves (tehát viszonylag rövidebb) ciklusokra és a választók négy-öt évenkénti szavazatára épülő politikai rendszerek elavultnak tekinthetők. Ez a politikai rendszer ugyanis a választók „foglyává” válik, így nem teszi lehetővé a hosszú távú problémák időben történő kezelését. Ebben a rendszerben elodázzák a hosszú távú problémák megoldását, illetve szükséges változtatásokat, mert félnek választók haragjától, illetve a hosszú távú problémák megoldására való törekvés esetén elvesztik politikai hatalmukat, mert a kérdések érzékenyen érintik a választók (a társadalom) széles rétegét. Az ilyen politikai rendszerben a választópolgárok is akadályozzák a szükséges intézkedések meghozatalát, mert szavazáskor őket is csak a saját jólétük érdekli, az már nem, hogy mi lesz 30, 50 vagy 100 év múlva.
E politikai rendszerek és azok következményeinek szélsőséges esete az, amikor még akkor sem kezdenek hozzá a hosszú távú problémák kezeléshez, amikor azok nagyságrendje eléri a kritikus szintet. Ehhez csak erős külső, országon kívüli kényszer (például hitelezők) hatására fognak hozzá. Ilyenkor azonban már csak nagyon drasztikus, a társadalomnak nagyon fájó megoldások lehetnek (például Görögország esete).

Végül, a közgazdasági elvek – illetve a közgazdaságtudomány válságára is utal –, ha ilyen hosszú időn keresztül nem sikerül megoldani az EU válságát. Például a Föld globális problémáinak fokozódásával (a nyersanyagok, energiaforrások szűkösségének fokozódása), vagy például a demográfiai gondok estén csak a közgazdaságtudomány ismert kategóriáival nem lehet megmagyarázni a jelenségeket.

Ha nincs vagy nem lesz az EU-n belül hosszabb távon is ható belső reálgazdasági hajtómotor, ha nem sikerül kezelni a civilizált társadalmak problémáit, akkor elképzelhető, hogy hiábavalóak lesznek a pénz szerepére építő eszközök, receptek, így például az eurózóna monetáris élénkítőcsomagja. Ennek hosszabb távon kipukkanó lufik lehetnek az eredményei.

Válaszolva a címben feltett kérdésre, ha a problémák legalább egy része fennáll, akkor hosszabb távon a gazdasági válságnál mélyebb következmények is jelentkezhetnek. Ha e problémák megoldásában nem sikerül előrelépni, ha hosszú távú átalakítások elmaradnak, akkor a további stagnálás, hullámvölgyek várhatóak az EU-ban, hosszabb távon pedig a problémák növekedése is elképzelhető.