Folynak a devizahitelekkel kapcsolatos banki elszámolások, és bár messze nem az összes devizahiteles érezheti úgy, hogy végre korrekt megoldás született az ügyében, jó néhány adósnak sikerült elkerülnie a svájci jegybank intézkedéséből adódó árfolyamrobbanás rájuk nézve beláthatatlan következményeit. A kormány évek óta tartó törekvése az adósok hitelcsapdából való kiszabadítására rengeteg fontos pénzügyi tanulsággal és nem utolsó sorban politikai feszültséggel is járt, hiszen a korábban egy összegben való (vég)törlesztés lehetőségével élők feltételezett jó anyagi helyzete még ma is borzolja a kedélyeket.
Mindemellett van okunk örülni, hogy a Kúria döntése nyomán a forintosítás az aktuális piaci árfolyamon történt meg, és a vitatott kérdések ellenére már 2014 novemberében elfogadott törvény számszerűsítette az elszámolás alapjául szolgáló árfolyam tényleges mértékét. A megnyugtató megoldás azonban még mindig várat magára: sok állampolgárnak okozhat keserű perceket a forintosításból való kirekesztettség.
A 2008-as pénzügyi válság depresszív hatása több okból is fokozottabban érvényesült a magyar gazdaságban, mint a fejlett világban, illetve az euróövezet országaiban, és a recesszióból való kilábalás eszközeinek megválasztása a továbbiakban is kiemelt figyelmet igényel. Jóval az amerikai jelzálogpiac összeomlásának nemzetközi méretű – így Magyarországot is elérő – hullámai előtt a hazai pénzpiacon is megjelentek a kontrollálatlan és példátlanul magas kockázatot hordozó pénzügyi termékek.
A neoliberális gazdaságpolitikán alapuló, a piaci folyamatok önszabályozó mechanizmusába vetett feltétlen hit által gerjesztett deregulációs törekvések miatt háttérbe szorultak a pénzügyi szabályozás szigorításának hívei. Ez tapintható veszélyt jelentett pontosan azoknál a pénzügyi instrumentumoknál, amelyek fokozottan igényelték volna a kockázati tényezőkre való rálátás intézményesített lehetőségét.
A helyzet kialakulásához érdemben hozzájárult a nemzetközi hitelminősítő intézmények – egyébként folyamatosan kemény bírálattal illetett – szerepe, amely sok esetben félreorientálta a befektetőket. Így történhetett, hogy kiváló minősítési osztályba sorolt, de valójában példátlan rizikót hordozó strukturált pénzügyi termékek parttalan exportja árasztotta el a világgazdaságot. Ez sorozatos csődöket, likviditási problémákat, hitelezési veszteségekből fakadó tőkevesztéseket okozott. A hazai gazdasági és pénzügyi folyamatok válságjelenségeit súlyosbították a tényszerű előrelátás hiányosságai is. Az EU-csatlakozásunk után sokáig prioritást élvezett az euró bevezetése. A kezdeti ígéretek ezt a lépést már a 2000-es évek közepére meg akarták tenni, így a hitelszerződések megkötésekor az árfolyamkockázat vállalásának problematikája fel sem merült volna. A devizában felvett hitelek nagy volumenét a forinthitelek kamatainak jóval magasabb szintje magyarázta.
A 2010-ben elfogadott banki etikai kódex úgyszintén hamis illúziót keltett arra vonatkozóan, hogy a piaci kamatszint alakulásának a törlesztőrészletekben való érvényesítése előzetes tájékoztatási kötelezettség mellett, korrekten és megmagyarázhatóan épül be a hitelgondozás folyamatába. A dokumentum igen csekély mértékben csökkentette az adósok kiszolgáltatottságát, és érdemben nem segítette a bankoktól elvárható fair magatartás kialakítását sem. A hitelezés folyamatában érintett szereplők viselkedését érthető módon továbbra is saját céljaik vezérelték: minél olcsóbban hitelhez jutni, illetve minél drágábban hitelt nyújtani a profitorientált üzletpolitika sikeres vitelének jegyében.
A devizahitelek témájában született állásfoglalások széles skáláján megtalálható az eredendően hibás termék definíciójától kezdődően a pénzügyi közvetítőrendszer tulajdonlásában keresendő hibákon keresztül az adórendszer hiányosságainak megszüntetési szándéka. Feltűnően kevesebb hangsúlyt kap azonban az a tény, hogy az elmúlt két-három évben az árstabilitás fenntartásáért felelős Magyar Nemzeti Bank intézkedései, de egyes politikai megnyilvánulások és gazdaságpolitikai intézkedések sem kedveztek a forint árfolyamának. Miközben a nemzeti valuta történelmi mélypontra zuhant többször is, a devizaalapú hitelek törlesztési képessége látványosan csökkent. A hitelminősítő intézetek az országot a bóvli kategóriában tartják 2011 végétől fogva, amelynek belső gazdasági folyamatokra gyakorolt negatív hatását – elsősorban azt, hogy a külföldi befektetők nem hozták, hanem kimenekítették a pénzüket – közel sem tudta ellensúlyozni az exporton realizált árfolyamnyereség.
Végül, az ingatlanokra felvett jelzáloghitelek tekintetében gyakorlatilag „lekopíroztuk” az Egyesült Államokat. Az úgynevezett subprime (másodlagos) hitelnyújtás térnyerésével felszínre kerültek mindazok a problémák, amelyeket az állásukat vesztett adósok fizetőképtelensége miatt bekövetkező, elsősorban a lakáshitelek rossz minősítési kategóriába csúszása mellett az ingatlanfedezetek értékének zuhanása okozott. Sajnálatos módon ezek a hasonló gondok a hazai viszonyok között jobban kiéleződtek, főleg azért, mert a magyar lakosság hagyományosan a magántulajdonú lakások megszerzésében érdekelt, és a lakhatási, lakáshoz jutási szokások sajátosságaiból adódóan a továbbiakban kvázi „röghöz köti” annak holléte (függetlenül attól, hogy ez esetleg nehezíti új munkahely, illetve állás keresését is).
Mindezek miatt a hitelezési tevékenység rizikófaktorainak kiemelt figyelmet kell szentelni, és a szabályozási tényezők összefüggésrendszerébe ágyazni a biztonságos banki működés elősegítését célzó felügyeleti munkát is. Ellenkező esetben továbbra is inkább a szerencse, mint a jól átgondolt lépések határozzák meg a pénzügyi rendszer jövőbeni működését. A betétesek pénzének látható védelme nagyban hozzájárulna a bizalom helyreállításához is, amely jelenleg a feltárt hiányosságok tükrében egyre inkább megrendülni látszik a hitelintézetek és a bankok mellett pénzpiaci szereplőként fellépő szervezetekkel szemben. A fair bankokról szóló törvény ennek a folyamatnak csak az eleje, és számtalan feladat vár még ránk a színvonalas pénzügyi kultúra megteremtéséért folytatott munkában.
Csató Mária a közgazdaságtudományok doktora, az MKT Nemzetközi Gazdaság Szakosztály elnökségének tagja.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.