Vészjelzések, patrióta módra

Patrióta gazdaságpolitikára van szükség – hangzik el gyakran, amikor szóba kerül, mitől lesz versenyképes a magyar gazdaság. Aztán amikor a részletek is előjönnek, kiderül, ahány vállalkozó, annyi elképzelés arról, mit is jelent ez a gyakorlatban.

Korábban sokszor csak annyit, hogy az aktuális kormány védje meg a magyar cégeket a „gaz külföldi behatolóktól”, mert az mégis csak abszurd, hogy idejönnek, és tarolnak a piacon. A mi magyar piacunkon! Ilyenkor szinte feledésbe merül, hogy 2004 óta az Európai Unió tagjai vagyunk, ahol a protekcionista gazdaságpolitika elvileg tilos. A Világgazdaság csütörtöki konferenciáján sokan, sokféleképpen megfogalmazták, mit is jelent a gyakorlatban a patrióta gazdaságpolitika. Kiderült, sokkal többet és főként mást, mint amiről idáig beszéltek. Megváltozott a világ.

A mindenkori kormányoknak egy feladatuk lenne: olyan környezetet teremteni, kiszámítható, átlátható és stabil feltételekkel, amely esélyegyenlőséget garantál minden itt működő vállalkozásnak. Legyen az magyar vagy külföldi tulajdonú. A témáról szóló beszélgetésben résztvevő cégvezetők nem fontos a tulajdonos nemzetisége.

Egy a lényeg: itt dolgozik, itt fektet be, itt foglalkoztat embereket, és persze, versenyképes. Mindegy, ki a tulajdonos. Kínos lenne, ha a kormány úgy segítené a magyarnak tartott vállalkozásokat, hogy a többieknek nehezíti a működést. Egyenlő feltételekkel, átlátható, ellenőrizhető szabályok mellett versenyben győzzön a jobbik. Ha a kormánynak vannak preferált területei, akkor a támogatásból mindenkinek jusson, aki a célnak megfelel. Bár akad, aki piaci viszonyok közepette minden állami támogatást elvet, mondván, az csak rontja a cégek alkalmazkodó képességét, versenyképességét, torzítja a piacot. De a hatékony és korszerű patrióta gazdaságpolitikához már ez is kevés. Fontos, de nem elég.

A nagy társadalmi rendszerek – az oktatás, az egészségügy, és a szociális rendszer – magas színvonalú működtetése kormányzati feladat. E területek minősége meghatározza a gazdaság kilátásait is. Erről egyre többen és egyre többet beszélnek. Mert pont ezeken a területeken van baj. Egy központosított oktatási rendszer nem képes megfelelni a nyitott gazdaság gyorsan változó követelményeinek.

Felgyorsult a verseny, a reagálás, a döntés sebessége. Ehhez pedig tudás, képzettség, képesség, kreativitás kell. És kellő inspiráció, perspektíva, némi lelkesedés, sikerélmény. Mindegyikből hiány van. Van, amiből olyan mértékben, hogy a hazai munka helyett csak a külföldi lehetőség a szóba jöhető megoldás. A patrióta gazdaságpolitikus meghallja a vészjelzéseket, s azonnal cselekszik. Nem nálunk. Itt a szelektív hallás a jellemző. A gyors reakció csak akkor jön, ha a politika úgy akarja.

Sokszor nem akarja. Talán nem is értik a politikusok, miről beszélnek az üzletemberek. Mit elégedetlenkednek? Nemzetközi összehasonlításban itt alacsony az adó. Ez igaz. A hitelkamatok vonzóak lettek. Ez is igaz. Most már a vállalkozásokon a sor. Hol vannak a világmegváltó, de legalábbis piacképes ötletek? Hol van a fejlesztési- befektetési vágy? Mit akarnak még a vállalatok? Süketek párbeszéde zajlik. Vagy az sem. Nincs párbeszéd.
A vállalatok piacot, versenyt emlegetnek, meg azt, hogy nincs versenyképes gazdaság versenyképes emberek nélkül.

Különösen kis országoknak jelenti a tudás, a szellemi tőke a kitörési, feltörési lehetőséget. Tehát ha mindenre nem is jut pénz, az oktatásba „önteni” kellene. Az új világban az okos, képzett, nyitott ember sokat ér.

A fejlett piaci országoknak ez egyértelmű. „Megvásárolják” a legjobb agyakat. Mi meg elengedjük őket, majd ad hoc akciókkal visszacsábítanánk. Vagyis: nincs stratégia arra, miként lehet az ország megtartó erejét növelni. Pedig most ez is jelentené a patrióta politikát, patrióta gazdaságpolitikát. Nem a kivételezés, nem az adócsökkentés, hanem az inspiráló, egészséges társadalmi közeg megteremtése. És persze, a kiszámítható, világos, nyilvános stratégia. Amihez alkalmazkodni lehet, amire építve érdemes fejleszteni, beruházni. És érdemes tanulni, akár élethosszig is. Mert ezt honorálja a piac. A patrióta gazdaságpolitikus érti, s elfogadja e folyamatokat. Ő igazodik, s nem hozzá kell igazodni.