A jegybankelnök és a pénzügyminiszter közötti ellentét a huszadik század második felében kialakult gazdaságpolitikai rendszerek sajátja. A jegybank fék és ellensúly: a monetáris politika ellentart a költségvetésinek. A központi bank a politikusok mellé ültetett szakmai kontroll, béklyó, lerángatja őket a földre, nem engedi a túlzott osztogatást. Alapértelmezésben a fiskális politika szükségszerűen laza, hiszen választott politikusok alkotják, akik a szavazóknak szeretnének megfelelni, ami együtt jár a lehetséges legnagyobb kiadási szükséglet felmerülésével. Mindenki a saját városában akar több utat, nagyobb biztonságot, jobb egészségügyet és iskolákat, azokba pedig minél több elégedett közalkalmazottat. A jegybanknak a kódolt konfliktus miatt van szüksége a függetlenségre, hiszen a közgazdasági magaslatokra hivatkozva így lesz képes ellenállni az állandó politikai nyomásnak.
Matolcsy György bő két évvel ezelőtt jegybankelnöki székfoglalójában ezt a finom rendszert rúgta fel, amikor azt mondta: a jegybank az állam része, és feladata a kormány politikájának szolgálata. És ugyan hozzátette, hogy az elsődleges cél, vagyis az árstabilitás megteremtése nem változott, de maga a gondolat is jelezte: az új elnök nem csupán új szakácsot és főigazgatót visz majd az MNB-be.
Magyarország most azért kap dicséretet külföldi partnereitől, mert a laza monetáris és a szigorú fiskális politika kettőse jól működik. Mindez azonban nem a kormány és a jegybank közötti jó együttműködés vagy az unortodox irányítási modell eredménye. Szerepcsere történt: a költségvetést kézben tartó nemzetgazdasági tárca szigora mellett a jegybank úgy tud egyensúlyt teremteni, ha osztogat. Ám a jelen helyzetben ideálisnak tekintett állapot nem szakmai együttműködés eredménye, a helyzet sokkal inkább csak így alakult. Tudta mindenki jól, hogy Matolcsy György növekedéstámogató lesz, a lazítás pártján áll, míg Varga Mihály klasszikus konzervatív pénzügyipolitikus, aki az egyensúlyt inkább tartja fontosnak. Voltaképp a megfelelő emberek kerültek jó helyre, és ennek eredménye az egészségesnek tekintett gazdaságpolitikai mix. Több mint valószínű, ha Matolcsy György maradt volna a kormányban, és Varga Mihály került volna a jegybankba, a helyzet fordított volna, és az MNB alig győzné kamatemelésekkel ellensúlyozni a túlzott költekezést. Ha tetszik, Orbán Viktor személyzeti politikájának nagy eredménye, hogy galambot ültetett a jegybankba, és héjával őrizteti a büdzsét.
A sajátos helyzet azonban sajátos konfliktust is szült. A jegybank és a nemzetgazdasági tárca közötti ellentét rég nem volt ennél élesebb. Ma már nem csupán a József nádor tér és a Szabadság tér közötti szakmai vetélkedésről beszélünk. A két szervezet, illetve a vezetésük között kemény politikai, hatalmi harc folyik. Az MNB árnyék-pénzügyminisztériumként nemcsak gazdaságpolitikai ötleteket fogalmaz meg és visz végig (a bankadótól a Quaestor-kártalanításig), de folyamatosan tesz, tenne szert egyre nagyobb befolyásra is. A jegybank vezetője valódi politikai szereplő, célja kormányon, az állami irányításon belüli szerepének növelése és befolyásának kiterjesztése.
A jegybank és a kormányzati vezetés közötti határok elmosódása az egyszintű bankrendszer visszatérésének veszélyével jár. Erre részben már láthatunk jeleket. Az MNB bankot irányít – és tudjuk persze, hogy csak ideiglenesen, de mégis az elnök bizalmi embere, alelnöke a vezetői poszt első számú várományosa a privatizáció előtt. Az MNB alapítványai állampapírokat vásárolnak – és ugyan cáfolhatja a jegybank százszor, hogy ez az állam monetáris finanszírozása, de akkor is átlátszó ez a trükk.
Közben nincs arra garancia, hogy a szerepcsere a jövőben is jól működik. A rendszer személyfüggő: Matolcsy és Varga között Orbán egyensúlyoz, és bármilyen személyi változás kibillentheti a mérleget. A politikai népszerűség növelésének kényszere időről időre arra csábít, hogy a féket kiiktassák a rendszerből. Ezért független a jegybank, és ezért bizonytalan a rendszer, ha az ellensúly egy bármikor leváltható miniszter.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.