A Fővárosi Közgyűlés megszavazta, hogy Budapest pályázzon a 2024-es olimpia rendezésére, majd Tarlós István arról beszélt, hogy a pénzhiány miatt járatritkítások lehetnek a BKV-nál.
Az olimpiáról álmodó városok négy csoportba oszthatók. Az elsőben azok vannak, akiknek a számára ez a gazdagok játéka: Boston, Hamburg és Párizs is ilyen a mostani indulók közül. Utánuk jönnek a nem túl gazdag, ám a sportban megkerülhetetlen szereplőnek számító helyek: legutóbb Athén kapott így olimpiát, de nem jogtalanul vágyik a rendezési jogra Róma sem. A harmadik kör azoké, akik egy későbbi pályázat sikerét akarják megalapozni, és bedobni a nevüket a köztudatba. Erre jobb példa a hatodszor próbálkozó Isztambulnál nem is lehet. Végül vannak a diktatúrák és a populista kormányok vezette demokráciák, amelyek a rendezés ötletével próbálják nagynak mutatni magukat (a 2022-es téli olimpiát Almati vagy Peking fogja megrendezni). A magyar helyzet világosnak látszik: a politikusok arról beszélnek, hogy a második kategóriába tartozunk, de valójában azért küzdenek, hogy a harmadikba kerüljenek a negyedik helyett.
Jó volna-e nekünk pályázni, netán nyerni? Túl könnyű volna itt elmenni a „hány lélegeztetőgépet lehet ebből venni” olcsó populizmusába vagy az „olimpiarendezés=nagy nemzet” hamis pátosza felé. A PwC megvalósíthatósági tanulmánya – pontosabban annak nyilvánosságra hozott százoldalas összefoglalója – maga a hurráoptimizmus: nettó 774 milliárd forint költség, 2984 milliárd forint bevétel. Ha ez így volna igaz, akkor 1984 óta a mienk volna az első olimpia, amely nyereséges (és a ’84-es is nagyrészt magánpénzből jött össze). Párizs mostani árfolyamon számolva több mint 1800 milliárd forintos, Boston pedig 1300 milliárd forintos költséggel számol, vagyis messze alattuk vagyunk. Csakhogy a tanulmány részletei alapján már nem lehetünk ennyire optimisták: nemes egyszerűséggel kihagyták azokat a fejlesztéseket, amelyeket az olimpia nélkül is meg kellene valósítani. Olyan tételekről van itt szó, mint egy új déli Duna-híd, a ferihegyi gyorsvasút vagy épp a BKV szinte komplett járműparkjának lecserélése. Az is kérdéses, hogy a nagy stadionlázban elkészülő, 2024-re már öt-tíz éve üresen kongó stadionokat mennyi pénzből lehet majd akkor fenntartani. A tanulmány azzal számol, hogy az EU-források aránya 35 százalékos is lehet, csakhogy Brüsszeltől legfeljebb a nem közvetlenül olimpiarendezési célú fejlesztésekre kérhetnénk pénzt. Persze vannak nyereségek, amelyek nem mérhetőek feltétlenül pénzben, és ebből a szempontból az olimpia presztízse valóban hatalmas érték. De lehetünk szkeptikusak: már csak azért is, mert a 2017-es vizes-világbajnokságunk az első kapavágáselőtt a duplájára drágult.
Sokat emlegetik az Agenda 2020-at: ez az elképzelés tenné lehetővé a kisebb, gazdaságosabb, Európára szabott olimpiák megrendezését. Ez a valóban jó elképzelés Budapestnek arra mindenképp esélyt ad, hogy a rajtvonalra odaálljon. Csakhogy számolni kell azzal az egyszerű alapvetéssel is, hogy aki gazdag, az könnyebben spórol. Ha gazdaságos olimpiát kérnek, az nemcsak azt jelentheti, hogy Budapest a végső pénzügyi határáig elmenve rendezhetne egyet, hanem azt is, hogy Hamburg vagy Párizs megszervezhetné az egészet, miközben nem roppan bele.
De egyáltalán, van értelme mindennek? Tényleg elhiggyük, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) majd a pályázat minősége alapján dönt? (Persze, van, aki még azt is elhiszi, számít, hogy nyolcadikok vagyunk az összesített éremtáblázaton.) Gondoljuk, hogy a NOB nem úgy működik, mint a FIFA, és azt, hogy soha nem fog onnan kibukni a futballbotrányokhoz hasonló ügy? Ha „nem” a válasz, akkor itt az ideje bemutatni egy nagyon jó vizes-vb-t, perfekt előkészületeket a 2020-as foci-Eb pesti meccseire, és legalább egy időre elkészülő nagyberuházást. Ha „igen” a válasz, akkor ne legyenek illúzióink, hogy mibe vágunk bele.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.