Demokratizálódó energiapiacok

Úgy tűnhet, mintha a hazai energetikai szektorban a paksi beruházás körüli eseményeken kívül az elmúlt években minden folyamat tetszhalott állapotba került volna, ez azonban közel sincs így. A felszín alatt olyan jelentős és a következő évtizedeket meghatározó folyamatok zajlanak, amelyekhez foghatót az 1990-es évek eleje óta nem tapasztalhattunk.

Meglepő lehet, amit most írok, de a hazai energetikai szektor az elmúlt években rohamléptekben demokratizálódik. A folyamat, amely az 1990-es évek elején az energiaszektor privatizációjával indult, most egy újabb lépcsőfokhoz érkezett. Akkor az addig állami óriások által uralt piacon megjelentek a még mindig hatalmas, de immáron magánkézben lévő struktúrák, amelyek az energiatermelés, -elosztás és -értékesítés területén működtek évtizedeken keresztül. A folyamat második fázisa a kétezres évek elején indult a kisebb energetikai szolgáltatók megjelenésével. Ezek a hagyományos technológiák és szolgáltatások megújítása mellett egyre több új, alternatív elemet is hoztak a magyar energetikai piacra, és ezáltal elkezdték – sikeresen – kikövetelni a maguk részét az iparág működtetésében. A folyamat, részben a szabályozási beavatkozások következményeként is, mostanra teljesedett ki.

Az 1990-es évek elején létrejött energetikai óriások, amelyek két-három évvel ezelőttig még a közel két évtizede megszilárdult modellek szerint működtek, mára már jelentős stratégiai változtatásokra kényszerülnek. Ennek következményeként szabadulnak meg a core tevékenységükhöz szorosan nem tartozó üzletágaktól, leányvállalatoktól és eszközöktől. Ezeket az egyébként értékes eszközöket a kisebb és rugalmasabb, jellemzően specializálódott vállalatok eredményesen integrálják saját működésükbe. Szemléletes példája ennek a folyamatnak az E.On nyíregyházi és debreceni erőműveinek eladása.

A változások azonban nem csak strukturális oldalon zajlanak. Azzal szoros összefüggésben folyamatosan változik az új struktúrák működtetésének filozófiája is. Ennek az alapja az okos energiaszolgáltatás, vagyis a „smart energy management”. Fontos azonban látni, hogy ez a fogalom ebben a megközelítésben nem reked meg az okosmérés és az okosenergetikai hálózatok kiépítésének szintjén, azoknál egy sokkal mélyebb megközelítést takar.

A „smart energy management”-filozófia lényegét három elem együttes megléte szemlélteti: termelési oldalon jellemzője a kiemelkedően magas hatásfok és a megújuló energiaforrások egyre hangsúlyosabb integrálása; fogyasztói oldalon az energiahatékonyságot növelő és az energiamegtakarítást fokozó fejlesztések térnyerése; míg az energetikai partnerek és szolgáltatók oldalán az ügyféligények innovatív termékek és szolgáltatások általi egyre teljesebb kiszolgálására törekednek a piaci verseny szereplői. Ahogy az új szemlélet széles teret nyer, úgy lesz a hazai energetikai rendszer fenntarthatóbb, a szolgáltatások és partneri együttműködések egyre testre szabottabbak és rugalmasabbak.

A hangsúly elsősorban ez utóbbi kettőn van. A méretükben kisebb alternatív szolgáltatók nagy hangsúlyt fektetnek egy újszerű együttműködés meghonosítására a piacon. Ez egyfajta stratégiai szövetség, amelynek alapja egy újfajta tulajdonosi és üzemeltetési szemlélet. Ma már teljesen mindegy, hogy a fogyasztó – és itt most beszélhetünk ipari termelővállalatokról vagy akár lakossági fogyasztók csoportjairól is – tulajdonosa-e az őt kiszolgáló, egyre kifinomultabb energiatermelő rendszereknek, vagy sem. Egyre inkább előtérbe kerül viszont az üzemeltetés minősége, az egyszerre folyamatos, problémamentes és költséghatékony energiaszolgáltatás biztosításának szükségessége. Ez a kettős tendencia pedig egyenesen vezet egy személyre szabott stratégiai együttműködés irányába, amely elsősorban a speciálisan széles körű szakértelmű és kellően rugalmas alternatív energetikai partnereket jellemzi.

És hogy mi lehet az energetikai szektor demokratizálódásának újabb lépcsőfoka? Ha megnézzük a folyamatot, azt látjuk, hogy a termelés és az energetikai szolgáltatók egyre közelebb kerülnek a fogyasztókhoz, legyen szó akár az ipari vagy a lakossági szegmensről. Az első fázisban az állami mamutvállalatok helyét részben átvették a lakossági kiszolgálásban jártas multinacionális nagyvállalatok, amelyek ha fizikai valójukban nem is, de szemléletükben és filozófiájukban közelebb álltak a fogyasztókhoz. A második fázisban ezeknek a sokszor nehézkes struktúráknak az átalakulása zajlik jelenleg is, miközben létrejött és megerősödik egy rugalmas és jellemzően specializált piaci szereplőket felvonultató rendszer, amelynek működési filozófiáját a „smart energy management” jelenti. A folyamat következő lépcsőfoka – és ezzel együtt alighanem a demokratikus energiarendszerek legkiteljesedettebb formája – Magyarországon várhatóan 15-20 éven belül a háztartási jellegű energiamenedzsment-megoldások térnyerése lesz.

Addig azonban számos problémát kell még megoldani. A németországi Energiewende ennek remek pilot projektje lehet, amely sok nehézséget és lehetőséget tár fel eme újabb fázis hazai megjelenése előtt. Mielőtt azonban nagyon előreszaladnánk ennek a harmadik lépcsőfoknak az irányába, fontos leszögezni, hogy ma még sem a hazai, sem az európai infrastruktúra, sem a működési modellek nem készültek fel arra, hogy tömegével szabaduljanak az energiarendszerekre a háztartási méretű megoldások. Ezeknek az elterjedéséhez idő kell, amely alatt tökéletesednek a technológiák, megfizethetővé válnak az eszközök, és a fogyasztók fejben is felkészülnek ezeknek a lehetőségeknek a kiaknázására. Ha ezt sikerül megugrani, néhány évtizeden belül egy valóban demokratikus, minden szereplő számára lehetőségek tucatjait kínáló energiarendszer szolgálhat majd Magyarországon.