Az autóhiteles forintosítás inkább tekinthető elvi, mint racionális döntésnek

Megszületett az autóhitelek és a devizaalapú személyi kölcsönök forintosításáról szóló kormánydöntés, és a kabinet bejelentése nyomán minden érintett megkönnyebbülhet. Az adósok azért, mert végül csak kapnak némi kedvezményt, mégsem tisztán piaci alapon váltják át a tartozásukat. A kormány azért, mert most már tényleg rezzenéstelen arccal elmondhatja magáról, hogy teljesen úrrá lett a devizahitelesek problémáin, hiszen ezután csak az marad devizaadós, aki tényleg akar. Végül a piaci szereplők – bankok, lízingcégek – pedig azért, mert végül nem kaptak akkora terhet a nyakukba (immár a sokadikat), amelyet ne tudnának súlyos következmények nélkül elviselni.

Ennek megfelelően nem kizárólag azért történelmi ez a lépés, mert ennek révén gyakorlatilag teljesen sikerült felszámolni a pénzügyi rendszerben lévő devizakockázatot, hanem azért is, mert hosszú idő után először egy olyan, a pénzügyi szektor szempontjából fajsúlyosabb döntést sikerült hozni, amellyel maguk az érintettek is egyetértettek. Mert igaz ugyan, hogy a bankok és a lízingcégek újabb forintmilliárdokat kénytelenek odaírni a költségoldalra, ám ennek révén az utolsó jelentősebb tételnél is sikerült elérni a „tiszta lap” állapotát, így a cégek végre azzal foglalkozhatnak, amivel kellene, vagyis az igencsak mérsékelt volumenekkel működő piac feltámasztásával.

Mindezek alapján azt is el lehet nézni a kabinetnek, hogy az autóhiteles forintosítás már inkább tekinthető elvi, mint racionális döntésnek. A 300 milliárdnyi érintett állomány ugyanis a lakossági hitelek nagyjából öt százalékát jelenti, vagyis nem tekinthető óriási méretű kockázatnak, ráadásul figyelembe kell venni azt is, hogy ezek a szerződések gyors ütemben járnak le, hiszen többségüket tíz év alatti futamidőre kötötték egykoron. A forintosítás mögötti PR-töltet legyen ugyanakkor a legnagyobb gond: ha ezek után már tényleg hagyja a kormányzat, hogy nyugodtan működjön a piac, ennyit igazán elnézhetünk neki.