késleltetett adatok
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Mindenki, amikor adósságokról beszél, óriási mértékű nominális adatokat idéz, amelyek világszerte erőteljesen kihatnak a közpolitikai vitákra. Az adósságok azonban nem azonos módon keletkeznek.
Először is jelentős különbségek vannak az államadósságok bruttó és a nettó adatai között. Miközben például Japán államadóssága a bruttó adatok szerint a GDP 246 százalékát teszi ki, a nettó adat csak a GDP 127 százalékának felel meg. Továbbá az a tényező, amelynek igazán kellene számítania egy ország adósságterhe kapcsán, az az adósságszolgálat várható éves költsége. Ahogy nemrégiben Daniel Gros kimutatta, az az adósság, amelyet korlátlan ideig lehet refinanszírozni zéró kamat mellett, egyáltalán nem is számít adósságnak. Ez egy extrém példa, azonban minél inkább közelíti a zéró szintet a kamat mértéke, és minél inkább kitolódik a lejárati idő, annál kisebb az adósságteher mértéke.
Habár Görögország államadóssága a GDP mintegy 175 százalékát teszi ki, az alacsony kamatok és a hosszú lejárati idők azt jelentik, hogy az államadósság talán jóval kezelhetőbb, mint amilyenek tűnik. A görög adósságszolgálat GDP-hez viszonyított aránya hasonló mértékű, mint a portugál vagy akár az olasz ráta. Valójában emiatt van az, hogy a Görögországgal kötött legújabb megállapodás, amely újabb mentőhiteleket tartalmaz, működni tud.
Ezek a szempontok kihangsúlyozzák annak fontosságát, hogy miért számít hibának az, ha csak az éves költségvetésekre fókuszálunk, anélkül hogy megfelelően figyelembe vennénk a hitelek felhasználásának mérlegre gyakorolt hosszú távú hatásait. A szűk, rövid távú szemlélettől eltér az a megközelítés, amelyet a tőzsdei cégek esetében alkalmaznak, ahol a mérlegek és a gazdaság potenciális helyzetét is megfelelő mértékben figyelembe veszik az éves bevételi számok mellett.
Képzeljük el például, hogy Németország egyszázalékos fix kamat és tízéves lejárati idő mellett vesz fel hitelt, és a közlekedési infrastruktúrájának fejlesztését szolgáló beruházásokat hajt végre. Ezek a beruházások négyszázalékos hasznot fognak eredményezni a különböző díjak és hosszú távon a GDP növekedéséből származó adóbevételek révén. Az ilyen beruházások közvetlenül erősítik a német állami szektor mérlegét úgy, hogy nem is vettük figyelembe azt a szociális-társadalmi jellegű nyereséget, amely a kevesebb közlekedési dugó és a tisztább levegő révén keletkezik. Az infrastruktúrán kívül az oktatás fejlesztését szolgáló kiadások – különösen azok, amelyek azt biztosítják, hogy a következő generáció hozzájuthasson azokhoz a készségekhez, amelyek a XXI. századi gazdaság igényeihez szükségesek – szintén gyorsabb GDP-növekedést eredményeznek.
Azon kormányzatok számára, amelyek hozzáférnek a jelenlegi extrém alacsony – gyakran negatív – reálkamatokhoz, vitán felül áll annak helyessége, hogy hitelt vegyenek fel hosszú távú haszonnal járó beruházások finanszírozására. Ezzel erősítik mérlegüket, és munkahelyeket teremtenek. A politikai viták középpontjába azonban ritkán kerülnek a mérlegszemléletű számítások.
Természetesen valamennyi előrelépést lehet tapasztalni a tekintetben, hogy a hosszabb távú megfontolások bekerülnek az éves költségvetési szabályokba. Olyan testületek, mint az Európai Bizottság, egyre inkább különbséget tesznek a költségvetési hiány strukturális és ciklikus komponensei között, ez azonban csak egy kis lépés a helyes irányba.
Ahhoz, hogy a hosszú távú, mérlegszemléletű megközelítések teret nyerjenek, szükség van arra, hogy a politikusok félretegyék azokat az ideológiai megfontolásokat, amelyek torzítják a költségvetési politikát. A megszorítások támogatói nominális adósságszámokat használnak fel a választók „megijesztésére” még olyan országokban is, ahol rekordalacsonyak a kamatok, és jelentős mértékű magánszektorbeli profitot nem használnak fel a beruházások finanszírozására. A velük folytatott vitákban a véleményformálóknak azt kellene hangsúlyozniuk, hogy az állami beruházások milyen hosszú távú várható haszonnal járnak. Nem ideológiai jellegű érvelést kellene bevetni, hanem konkrét példákat kellene hozni azzal kapcsolatban, hogy milyen mértékű haszonnal jártak a különböző beruházások.
Természetesen, ahogy Charles Wyplosz hangsúlyozta, az adósság fenntarthatóságára vonatkozó elemzések jellegükből adódóan igen bizonytalannak tekinthetők. Egyes igényeket azonban ésszerűen előre lehet látni. Az új, klímakompatibilis infrastruktúra és a modern szakmai ismeretekkel rendelkező munkavállalók iránti, jelentős mértékben nem kielégített kereslet ismeretében bármely kormányzatnak képesnek kell lennie arra, hogy bemutassa, a különböző beruházások milyen jelentős mértékű haszonnal járnak együtt.
Számos országban reálisan négyszázalékos átlagnyereségre lehet számítani a legalább a GDP egy százalékpontjának megfelelő értékű beruházások után. Ha a marginális kamatráta egy százalék, akkor az állami beruházások növelése valójában csökkenti a jövőbeli eladósodottság mértékét.
A költségvetési politikával kapcsolatos vitáknak nem az elsődlegesen kiemelt adatokra kellene fókuszálniuk. Az államháztartás erősítése érdekében mind a konzervatív, mind a progresszív tábornak el kellene kezdenie a hosszú távú, mérlegszemléletű megközelítések alkalmazását a szakpolitikai döntések meghozatalánál, valamint arra is szükség lenne, hogy a döntéseket megelőző viták a releváns adatok figyelembevétele mellett folyjanak. Különben továbbra is a nem megfelelő intézkedések dominálnak majd, aminek az erőtlen GDP-növekedés és munkahelyteremtés a velejárója.
Copyright: Project Syndicate, 2015
www.project-syndicate.org
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.