Valami hiányzik a gazdaságból. A jegybank szerint a bankok aktív hitelezése, a bankok szerint a vállalatok hitelképes fejlesztési ötletei és így kölcsönigénylési szándéka. A vállalatok szerint pedig nem valami, hanem valaki: a szakképzett munkaerő, a dolgozni akaró ember.
Ezért egy ideje az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a cégek már nem a pénzhiányt, hanem az emberhiányt jelölik meg a legfájóbb pontnak, amely leginkább akadályozza növekedésüket, fejlesztéseiket. És ha már sok szakmában sok cég mondja ugyanazt, akkor érdemes egy pillanatra megállni, s elgondolkodni: ha ez most így van, mitől változhat meg a helyzet?
A Munkaadók és Gyáriparosok Szövetsége néhány napja nyilvánosságra hozott egy javaslatot, amely szerintük hatékony lépés lehetne a korszerű, stabilan növekvő gazdaság felé. Hogy ez így legyen, ahhoz leginkább az államnak, pontosabban a mindenkori kormánynak kellene magába szállnia és önmérsékletet gyakorolnia. Önmérsékletet a béreket terhelő adók és illetékek mértékében és a közszférában foglalkoztatottak számát illetően.
A munkaerőhiány ugyanis jelentős bérnyomást idéz elő a vállalatoknál.
Az eláramlás – az utóbbi években külföldre is – már olyan mértékű, hogy megakadályozni nem lehet másként, csak az inflációnál magasabban emelkedő bérekkel. Csakhogy a béreket jelentős adók és járulékok terhelik, amelyek az államot, állami szolgáltatókat illetik meg. Vagyis az emeléssel jól jár a munkavállaló, de az állami bevételek is megugranak. A vállalatoknak meg fizetniük kellene, mint a katonatisztnek. Nem fizetnek. Ez felérne egy öngyilkos kamikaze megoldással, vagyis mindenki jól járna, csak éppen a cégek mennének tönkre, vagy a megugró költségek miatt versenyképtelenné válnának. Végül ez is bukáshoz vezet.
Ebből az ördögi körből javasol megoldást a munkaadói szervezet: az állam mondjon le az így emelkedő bérek után járó közterhekről, azaz „az állam elégedjen meg a versenyszféra munkával kapcsolatos terheinek reálértéken történő szinten tartásával”. Magyarul ez azt jelenti, az állam ne éljen vissza a cégek kényszerhelyzetével. E megoldással a munkavállalók jól járnának – infláció felett nőnek a bérek –, a vállalatok meg talán megtarthatnák dolgozóikat, vagy még vissza is csábíthatnának a már eltávozókból is. És valójában az államnak sem lenne rossz ez a megoldás: a gyorsabban emelkedő bérek egy része nagyobb fogyasztásban jelenne meg, ami élénkíthetné a gazdaságot.
Az állam önkorlátozását indokolná az is, hogy jelenleg Magyarországon kiemelkedően magas az adóék. Tavaly ez 49,03 százalék volt, míg például Csehországban 39,7 százalék, a szlovákoknál 38,6, a lengyeleknél pedig 34,8 százalék. Az adóék azt mutatja meg, hogy a teljes munkaerőköltségnek összesen hány százalékát vonja el az állam különböző adók és járulékok formájában (beleértve a munkavállaló és a munkaadó terheit egyaránt). Tehát az állami visszavonulás versenyképességi okokból már a pillanatnyi helyzetben is indokolt lenne.
Ha már lúd, legyen kövér: az MGYOSZ-javaslat arra is biztatja az államot, hogy a közszféra létszámát csökkentse, így teremtve nagyobb kínálatot a versenyszféra számára. Nehezen képzelhető el hatékony gazdaság úgy, ha az állam pazarló, és ennek számláját a vállalatokra terheli adók, járulékok, extra pénzelvonás formájában.
Tehát az MGYOSZ egyfajta szövetséget ajánl a mindenkori politikai elitnek, aminek a célja egy racionálisan működő, fenntartható növekedési pályán haladó társadalomgazdaság lenne.
A javaslat nagy nyilvánosságot kapott, a fogadtatásnak azonban még nincs nyoma. Nagy a csend. Pedig a szakszervezetek azonnal támogathatták volna. A munkavállalóknak-munkaadóknak itt megegyezik az érdekük. A dolgozók több fizetést kapnának, a cégek meg dolgozókat. Persze lehet, hogy az ötlet jó, ám a megvalósítás módja kérdéses. Talán nehézkes is, hiszen a statisztika csak késéssel ad pontos adatokat a valóságos gazdasági folyamatokról. Ám ez valószínűleg csak részletkérdés. Ha megvan a szándék, meglesz a módszer is. Csak várni kell. Meddig? Mire? Kire? Az országot elhagyóknak már nincs türelmük. Vagy hitük. Valaminek történnie kell.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.