Valaminek történnie kell

Valami hiányzik a gazdaságból. A jegybank szerint a bankok aktív hitelezése, a bankok szerint a vállalatok hitelképes fejlesztési ötletei és így kölcsönigénylési szándéka. A vállalatok szerint pedig nem valami, hanem valaki: a szakképzett munkaerő, a dolgozni akaró ember.

Ezért egy ideje az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a cégek már nem a pénzhiányt, hanem az emberhiányt jelölik meg a legfájóbb pontnak, amely leginkább akadályozza növekedésüket, fejlesztéseiket. És ha már sok szakmában sok cég mondja ugyanazt, akkor érdemes egy pillanatra megállni, s elgondolkodni: ha ez most így van, mitől változhat meg a helyzet?

A Munkaadók és Gyáriparosok Szövetsége néhány napja nyilvánosságra hozott egy javaslatot, amely szerintük hatékony lépés lehetne a korszerű, stabilan növekvő gazdaság felé. Hogy ez így legyen, ahhoz leginkább az államnak, pontosabban a mindenkori kormánynak kellene magába szállnia és önmérsékletet gyakorolnia. Önmérsékletet a béreket terhelő adók és illetékek mértékében és a közszférában foglalkoztatottak számát illetően.
A munkaerőhiány ugyanis jelentős bérnyomást idéz elő a vállalatoknál.

Az eláramlás – az utóbbi években külföldre is – már olyan mértékű, hogy megakadályozni nem lehet másként, csak az inflációnál magasabban emelkedő bérekkel. Csakhogy a béreket jelentős adók és járulékok terhelik, amelyek az államot, állami szolgáltatókat illetik meg. Vagyis az emeléssel jól jár a munkavállaló, de az állami bevételek is megugranak. A vállalatoknak meg fizetniük kellene, mint a katonatisztnek. Nem fizetnek. Ez felérne egy öngyilkos kamikaze megoldással, vagyis mindenki jól járna, csak éppen a cégek mennének tönkre, vagy a megugró költségek miatt versenyképtelenné válnának. Végül ez is bukáshoz vezet.

Ebből az ördögi körből javasol megoldást a munkaadói szervezet: az állam mondjon le az így emelkedő bérek után járó közterhekről, azaz „az állam elégedjen meg a versenyszféra munkával kapcsolatos terheinek reálértéken történő szinten tartásával”. Magyarul ez azt jelenti, az állam ne éljen vissza a cégek kényszerhelyzetével. E megoldással a munkavállalók jól járnának – infláció felett nőnek a bérek –, a vállalatok meg talán megtarthatnák dolgozóikat, vagy még vissza is csábíthatnának a már eltávozókból is. És valójában az államnak sem lenne rossz ez a megoldás: a gyorsabban emelkedő bérek egy része nagyobb fogyasztásban jelenne meg, ami élénkíthetné a gazdaságot.

Az állam önkorlátozását indokolná az is, hogy jelenleg Magyarországon kiemelkedően magas az adóék. Tavaly ez 49,03 százalék volt, míg például Csehországban 39,7 százalék, a szlovákoknál 38,6, a lengyeleknél pedig 34,8 százalék. Az adóék azt mutatja meg, hogy a teljes munkaerőköltségnek összesen hány százalékát vonja el az állam különböző adók és járulékok formájában (beleértve a munkavállaló és a munkaadó terheit egyaránt). Tehát az állami visszavonulás versenyképességi okokból már a pillanatnyi helyzetben is indokolt lenne.

Ha már lúd, legyen kövér: az MGYOSZ-javaslat arra is biztatja az államot, hogy a közszféra létszámát csökkentse, így teremtve nagyobb kínálatot a versenyszféra számára. Nehezen képzelhető el hatékony gazdaság úgy, ha az állam pazarló, és ennek számláját a vállalatokra terheli adók, járulékok, extra pénzelvonás formájában.

Tehát az MGYOSZ egyfajta szövetséget ajánl a mindenkori politikai elitnek, aminek a célja egy racionálisan működő, fenntartható növekedési pályán haladó társadalomgazdaság lenne.

A javaslat nagy nyilvánosságot kapott, a fogadtatásnak azonban még nincs nyoma. Nagy a csend. Pedig a szakszervezetek azonnal támogathatták volna. A munkavállalóknak-munkaadóknak itt megegyezik az érdekük. A dolgozók több fizetést kapnának, a cégek meg dolgozókat. Persze lehet, hogy az ötlet jó, ám a megvalósítás módja kérdéses. Talán nehézkes is, hiszen a statisztika csak késéssel ad pontos adatokat a valóságos gazdasági folyamatokról. Ám ez valószínűleg csak részletkérdés. Ha megvan a szándék, meglesz a módszer is. Csak várni kell. Meddig? Mire? Kire? Az országot elhagyóknak már nincs türelmük. Vagy hitük. Valaminek történnie kell.