Megosztott a magyar társadalom az Uber kontra magyar taxisok ügyében is. Ám ezúttal teljesen érthető a széthúzás: a sokat emlegetett új gazdaság következményeivel most Budapest utcáin élesben szembesülhettek az emberek. Megosztott az üzleti világ is: az Uber-jelenség rávilágít, hogy a hagyományos cégek hagyományos szemlélettel nem tudnak sikerrel versenyezni az újonnan érkező, lelkes, sokszor az illegalitás határán lavírozó vállalkozókkal.
Akiket gyakran még szabályok sem kötnek, merthogy olyan gyorsan robbantak be a mindennapokba, hogy mire a kormányok észbe kaptak, már állt a bál, azaz a régi és az új gazdaság képviselői között kitört a háború. Több országban az első reakció a totális tiltás volt, másutt meg az agyonszabályozás, de akad üdítő kivétel is – Észtország –, ahol közösen próbálják megteremteni azt a szabályozott környezetet, amely még nem lehetetleníti el az új vállalkozók működését, de a régieket sem irritálja.
A konfliktusok azonban kódolva vannak a régi és az új világ találkozásánál. Új üzleti modellek jönnek létre, amelyek alapjaiban felforgatják a régi működési rendet. A sharing economy (megosztáson alapuló gazdaság) vagy shadow economy (árnyékgazdaság), esetleg collaborative economy (együttműködő gazdaság) elnevezések jól rámutatnak az új üzleti modell lényegére: meglévő erőforrásokat – lakást, autót, ételt stb. – osztanak meg másokkal úgy, hogy abból némi jövedelem is keletkezzen. Nincs bürokrácia, szervezet, a szolgáltató és az ügyfél az internet segítségével talál egymásra. Új élményt jelent ez a közvetlen kapcsolat, s egyben olcsóbb megoldásokat is. A fapados légitársaságok térhódítása előhívta a fapados, azaz olcsóbb szolgáltatások kínálatát is. Az alacsony árakat azonban többen adóelkerüléssel, a szürke zónában működve tudják elérni – talán ezért is nevezte a Bloomberg e szektort „locust economy”-nak (sáskagazdaságnak).
A résztvevőknek jó, mivel jövedelmet termel, kiadásokat takarít meg, ám ugyanakkor tönkre is teheti az addig konszolidáltan működő területet.
Teremtő rombolás zajlik a gazdaságban – olvasható a PwC elemzésében, s mint írják, „az elmúlt és minden bizonnyal a következő évek egyik legfontosabb üzleti trendjéről és sikertörténetéről” van szó. A közösségi gazdaság néhány résztvevője pár év alatt világméretű céggé nőtte ki magát.
Az Ubert például 2009 márciusában alapították San Franciscóban, s tavaly júliusban a The Wall Street Journal szerint értéke már meghaladta az 50 milliárd dollárt. Az Airbnb – a szállásszolgáltató vállalkozás – cégértékét 24 milliárd dollárra teszik. Amikor megjelent a piacon, a hagyományos szállodák is prüszköltek ellene, de népszerűségét látva felismerték, nem tudják kitiltani a piacról, ezért inkább azért harcoltak, hogy szabályozott, transzparens legyen a működése, és adózzanak is az itt keletkező jövedelem után. Nagyjából ennyit érhetnek el a taxisok is. Talán még egy ideig tartható lesz a szabályozott, fix tarifás, korlátozott szolgáltatóval működő piac, de már látszik: ha nincs verseny, a benzinárcsökkenés sem jelenik meg az árakban, azaz e megoldás vesztesei a fogyasztók lesznek. Vagyis van igény egy rugalmas, olcsó utazásszervezőre. Márpedig ha ez van, akkor idő kérdése volt, hogy egy üzleti modell is megszülessen. Az okostelefonok terjedése, a digitális technológia térhódítása pedig a platformot is megteremtette hozzá.
Itt tartunk most. Szinte naponta születnek új üzleti megoldások, amelyeket szolgáltatások esetében szinte automatikusan besorolnak a közösségi gazdaság kategóriába. Nem mindig azok. Közös jellemzőjük a rugalmas, olcsó működés, gyors reagálás, egészen meglepő vagy triviális ötletek megvalósítása, némi ellenszolgáltatás fejében. Ha az üzlet beindul, „főállású” vállalkozóvá válnak a kezdetben csak amatőr próbálkozók, s az üzlet kőkemény profitszabályok szerint megy tovább. Az Uber ebbe a kategóriába tartozhat. Sokaknak már nemcsak zsebpénz-kiegészítő, hanem a megélhetés fő forrása. Profi vállalkozás, ehhez méltó bevételekkel. A világ sok országában. Így Magyarországon is. Betiltani már nem lehet. Legfeljebb illegalitásba szorítani. Ennek nincs értelme. Célszerűbb lenne végiggondolni kormányzati szinten, az érintett hagyományos és közösségi vállalkozók közreműködésével, miként teremthető meg az a működési platform, amely mindenkinek elfogadható, hasznos. Észtországban ezzel próbálkoznak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.