A felszínen lassan ismét nyugalom lehet. A mélyben viszont veszélyes örvények kavarognak.
Bizonyos társadalmi folyamatok rendkívül hatékonyan befolyásolhatók. Mások továbbra is nehezen kontrollálhatók. Ebben pedig nincs semmilyen csoda. A csúcsértelmiség hajlamos a túlspecializálódott elefántcsonttornyából választékosan jajveszékelni, a komplex gondolkodásra alkalmatlanok pedig az összeesküvések rövid távon tényleg hálás illúziójával takaróznak. A modernitásnak, a nyitott piacgazdaság fejlődésének, a technológiai újításoknak mindig is voltak vesztesei és nyertesei. Csakhogy amíg a 80-as évekig a hatalom mindig figyelt arra, hogy a jóléti állam keretei között megfelelő újraelosztással, adópolitikával és a közszolgáltatások (így például az oktatás) magas szinten tartásával, az esélyegyenlőség felé való terelésével kiegyensúlyozza az anomáliákat, kezelje a lecsúszók szociális problémáit – igaz, részben hitelből –, addig mostanra az egyensúly teljesen felborult az elit, a politikai hatalom és az alsó középosztály között.
Persze ettől még a Brexit-szavazásnak a piaci következményei első körben nem biztos, hogy komolyak lesznek. Hiszen a gazdaságpolitikai döntéshozók egy leckét rendkívül jól megtanultak 2008–2009 óta: azt, hogy hogyan lehet a felszínen politikai, gazdasági sokkokat kezelni. A görög válságnál vagy a kínai hitelbuboréknál ugyan a fő problémák sehol sem tűntek el, de az összehangolt vagy harmonikusnak tetsző jegybanki lépések – így a kamatcsökkentések és likviditásnövelő intézkedések, áthidaló hitelek – ideiglenes megingás után helyrebillentették a globális piaci bizalmat. A Brexit-népszavazás után a fő központi bankok, az angol, az európai és az amerikai is, azonnal jelezték a beavatkozás lehetőségét. Vagyis a piacok már valószínűleg ismét meg lesznek mentve, így, ahogy ez le van írva: szenvedőben, robotosan. Egy ideig nem lesz összeomlás, talán.
A mélyben viszont tényleg megjósolhatatlan folyamatok indulhatnak. Pontosabban eszkalálódhatnak, és az eddigi politikai-gazdasági evolúció logikai mezsgyéjén haladva akár még előre is jelezhetők. A harminc éve hullámokban erősödő populizmus a Brexitre szavazók győzelmével újabb történelmi állomásához érkezett. Persze ebbe bele lehet látni az éhezők lázadását a globalizmus ellen, csakhogy itt az elégedetlenség a forrását és okait tekintve egy azzal tökéletesen összeegyeztethetetlen kérdésfeltevéssel, valamint arra adott válasszal párosult. Ahogy Woody Allen mondaná: vessetek a mókusok közé! Hiszen annak a ténynek, hogy Nagy-Britannia az Európai Unió tagja, az égvilágon semmi köze nincs ahhoz a leszakadó-szétszakadó társadalmi folyamathoz, amelynek a segélykiáltása most a szavazáson megjelent. Ezt csak a populista, valamint a hátradőlő, felelőtlen, a közvéleményt észszerűen, etikusan és hosszú távon józanul formálni képtelen politikai elit kötötte össze.
A szavazás azonban sajnos nemcsak kijózanító tanulsággal szolgálhat, hanem egyben ördögi mintát is hordoz. Méghozzá azt a tényt és lehetőséget Európában (és akár az Egyesült Államokban, hiszen novemberben elnökválasztás lesz), hogy a kritikus nagyságúvá nőtt elégedetlen tömeg könnyen állítható egy éppen aktuális érdekeit érvényesíteni kívánó politikai csoport irányított bűnbakképzési és összeesküvés-elméletet gyártó törekvései mögé. A 2008-as Lehman-csőd óta vérszegény növekedés és a várakozásoktól rendre elmaradó gazdasági teljesítmény leheletfinoman, de nem észrevétlenül ágyazott meg a jövő ripacsainak. Egy ideig úgy tűnt pedig, hogy Alexis de Tocqueville-nak nem lesz igaza: az alsó középosztály nem tudja foglyul ejteni demagóg ígéretelvárásokkal a politikát, mert az érdektelenség és a közöny nem viszi el ezt a réteget szavazni. Most viszont ennek a cáfolatát látjuk: kellően egyszerű és lebutított kampánnyal fel lehet sorakoztatni és fel lehet hergelni a tudatlan, kevésbé képzett és a gazdaságpolitika által eddig indokolatlanul és jogtalanul mellőzött, segítség, képzés és perspektíva nélkül hagyott embereket. Logikailag és összefüggéseiben teljesen képtelen kérdések, majd választási alternatívák válhatnak az elégedetlenség szimbólumává: a változást akarók táblájára szinte bármilyen zagyvaság felírható. Az európai egység megbontása gazdasági széttöredezettséggel, a verseny és vállalkozás szabadságának csökkenését hozhatja éveken belül, ami a piaci felszínre is kihathat. Hiszen a stagnáló kereslet és korábbi buborékgazdaság eresztéséből következő, máig ható alacsony inflációs környezetet megfordíthatja a strukturális, elosztási akadályok további képződése, bizonyos szegmensekben, tagországokban adóemelési nyomás, vagyis a torzuló piac. A hiánygazdaság első tétova tünetei az emelkedő árak, az ellátási zavarok és a hanyatló szolgáltatási színvonal: Venezuela ultra light. Az infláció megjelenése a jegybankok felszínsimító akcióit is gátolhatja majd, így akár a bizalom mesterséges fenntartása is komoly akadályokba ütközhet. Ahogy megyünk bele a folyamat sűrűjébe a mélyben, a logikai láncban úgy kerül közelebb a politikai és gazdasági katasztrófa.
Nálunk pedig, a strómanok és oligarchák hazájában, a potenciális következmények még elkeserítőbbek. A magyar átlagpolgár tudatosságban, általános jártasságban, kulturális termékek fogyasztásában, vagyis a világ dolgainak megértésében, az eligazodási képességben európai rangsort tekintve szinte a legvégén kullog egy 2013-as uniós felmérés szerint. Az autógyártók, a politikai klientúra, az uniós források haszonélvezőinek szűk és korlátolt körén kívül a gazdasági senkik földjén sokaknak egyetlen kapaszkodót sajnos szintén a populizmusba mártott szlogenek és az egy darab logikai lépésből álló mantrák nyújthatnak. A teljesítmény és egzakt gazdaságpolitika helyettesíthető a szakrális ostobasággal és a homeopátiás, nemzeti röggazdaságtannal. Az unortodoxia pedig nem zseniális újítás, nem kreatív iskola, amit sugallni is szeretnének. Ennél sokkal egyszerűbb és praktikusabb jelentése van: a hatalom bármit megtehet. Így, ha szeretném leegyszerűsíteni az üzenetet: a gazdasági és szellemi leszakadás még durvább lesz, mielőtt még jobban eldurvulna. Csak semmi light. Magyarország hard.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.