Európai integráció Nagy-Britanniával vagy nélküle

Amikor David Cameron brit miniszterelnök februárban megállapodott az EU-val Nagy-Britannia uniós tagságának módosított feltételeiről, akkor ragaszkodott ahhoz, hogy az EU-t hivatalosan ismerjék el „több valutát használó uniónak”. Cameron úgy gondolta, ha az európai integráció egyértelmű korlátait kijelölik a valuta kérdésében és egyéb ügyekben, akkor képes lesz többséget szerezni a februári megállapodás támogatásához – és így az ország EU-ban való maradásához – a június 23-án tartandó népszavazáson. Mégis, ahelyett, hogy a paktumot egyértelműen fogalmazták volna meg, az homályos nyelvezettel íródott annak érdekében, hogy elkerüljenek egy ilyen típusú hivatalos deklarációt.

Természetesen a februári döntés elég muníciót adott Cameronnak ahhoz, hogy a Brexit ellen kampányoljon. Annak kimondásával, hogy Nagy-Britannia és Dánia nem köteles bevezetni az eurót, Cameron tárgyalópartnerei végeredményben megerősítették az EU egyszerre több valutát használó státuszát. A februári döntés azonban tartalmazta az arra vonatkozó célt is, hogy olyan EU jöjjön létre, „amelynek valutája az euró”, továbbá megerősítette a szerződés azon kitételeit, amelyek arról szólnak, hogy az euróövezeten kívüli országoknak be kell vezetniük az eurót, ha teljesítik az előírt feltételeket.

Ez a kétértelműség abból született, hogy a döntéshozók nem voltak hajlandók – vagy képesek – egyértelműen megfogalmazni azt, hogy a több valutát használó unió miként működjön hosszú távon. Ez egy nehéz kérdés, amelyet meg kell válaszolni, függetlenül attól, hogy mi lesz a brit népszavazás eredménye. Elvégre is, ha a britek az EU-ból való kilépésre szavaznak, hasonló probléma alakulhat ki egy, a Brexitet követő bármilyen tárgyaláson, amely Nagy-Britannia közös piacban tartásáról szólna.

Általános konszenzus övezi azt, hogy idővel az eurózónának a mostaninál integráltabb gazdasági kormányzási rendszert kell majd kiépítenie. A legtöbb közgazdász egyetért abban, hogy bármilyen monetáris uniónak nemcsak bankunióra, hanem kiterjedt költségvetési politikai együttműködésre is szüksége van annak érdekében, hogy kompenzálják a független monetáris politika és a rugalmas árfolyamrendszer hiányát.

A politikusoknak is támogatniuk kell a kiterjedtebb fiskális integráció felé való elmozdulást, legalábbis azoknak, akik a mérsékelt mainstream irányzatot képviselik. A német és az olasz pénzügyminiszter, valamint a francia gazdasági miniszter is a közös eurózóna-pénzügyminiszteri poszt különböző verzióinak kialakítása mellett szólaltak fel. A nézetkülönbségek ott állnak fenn, hogy az integráció milyen formában valósuljon meg. Németország a költségvetési együttműködést súlyponti kérdésnek tartja, miközben Franciaország és Olaszország több mechanizmust – így például az eurókötvények létrehozását – szeretne bevonni a közös kockázatkezelés terén.

Egyértelmű, hogy egy megfelelő egyensúlyi helyzetet kell létrehozni. Németország megnyerése érdekében a kiterjedtebb integráció alapját az erősebb költségvetési szabályoknak kell képezniük. Emellett a kialakuló keretrendszernek a hatékonyabb kockázatmegosztást és egy különálló eurózóna-költségvetést is támogatnia kell, ahogy azt a dél-európai országok követelik. Intézményi és jogi változtatásokra, beleértve valamilyen fajta eurózóna-parlament és eurózóna-kincstár kialakítását is, szükség lesz legitimációs okokból.

Ezek elérése kulcsfontosságú lenne ahhoz, hogy az EU egy tényleges, több valutát használó unióként tudjon működni. Cameron felismerte az eurózóna további integrációjának szükségességét, ha csak azért is, mert Nagy-Britanniának érdeke, hogy a legfontosabb exportpiacán jól teljesítsen a gazdaság. Nem lesz egyszerű mutatvány azonban Nagy-Britanniának ténylegesen úgy elköteleznie magát egy jobban integrált eurózóna mellett, hogy annak nem tagja.

Ennek megvalósításához Nagy-Britanniának két célkitűzést kell elérnie. Először is, erős együttműködést kell kialakítania az EU-val olyan más, lényeges kérdésekben, mint a biztonság-, a kül- és a klímapolitika. Másodsorban azt is biztosítani kell, hogy a jobban integrált eurózóna ne szerezzen hatáskört olyan egyoldalú fiskális és szabályozási döntések meghozatalára, amelyekkel átalakíthatja a közös piacot vagy a pénzügyi szektort, mivel ennek súlyos következményei lennének Nagy-Britannia számára.

Bár az eurózóna integrációjával és a több valutát használó unióval kapcsolatos kérdések nem játszottak központi szerepet a Brexit vitájában, azok lényegesek az EU jövője szempontjából, függetlenül attól, hogy Nagy-Britannia tagja marad-e vagy sem az EU-nak. A brit uniós tagság alapvetően nem ütközik az eurózóna további integrációjával, azonban politikai és jogi szempontból nagy feladat lesz olyan intézményeket létrehozni, amelyek támogatják a több valutát alkalmazó uniót, ami lényegében a „két Európa egyben” megoldásnak felel meg.

A februári megállapodás azáltal, hogy nem vázolt fel egy egyértelmű jövőképet, nem teremtett egy erős precedenst ezen kihívások leküzdésére. Csak egy határozott vízió és egyértelműen meghatározott intézmények megléte esetén lesz képes ismét prosperálni az unió. Ha Nagy-Britannia az EU tagja marad, akkor az EU-nak sürgősen ki kell dolgoznia azt, hogy miként tud egy legitim, több valutát használó unió működni, ahelyett, hogy az EU visszatérne a megszokott kerékvágásba. Ha Nagy-Britannia távozik az unióból, akkor ugyanezt az alapvető problémát kell megoldani azzal a különbséggel, hogy erre a folyamatra Nagy-Britanniának már nem lesz semmilyen befolyása.