A Brexit-szavazás utáni szomorú helyzetben úgy tűnik, hogy a „bennmaradás” brit hívei feladták az ország jövőjéről szóló küzdelmet. Még rosszabb, hogy úgy látszik, sokan elfogadták az EU-ellenes tábor azon alapvető feltevését, amely szerint túl sok uniós állampolgár tartózkodik Nagy-Britanniában.
Valójában azzal, hogy a bennmaradás hívei elfogadták azt az érvelést, miszerint kívül kell tartani az uniós állampolgárokat, a szigetország (vagy legalábbis Anglia és Wales, ha az EU-párti Skóciát és Észak-Írországot nem számítjuk) egy „kemény” Brexit felé tart, ami nemcsak az EU-ból, hanem az európai egységes piacból való kilépést is jelenti. Ha ez bekövetkezik, akkor azért nagy árat fog fizetni az ország.
Alátámasztja bármilyen tény azt az érvelést, hogy az Egyesült Királyságot elárasztották a többi EU-tagállamból érkező bevándorlók? Az egyes EU-tagállamokban élő uniós bevándorlók arányáról szóló adatok azt mutatják, hogy az Egyesült Királyság távolról sem tekinthető annak az országnak, ahol a legmagasabb az egy főre jutó uniós bevándorlók száma. Valójában az uniós bevándorlók aránya a teljes népességhez viszonyítva Írországban kétszer akkora, mint az Egyesült Királyságban. A brit politikusoknak a Brexit utáni helyzetben való navigáláskor szemügyre kellene venniük Írország példáját.
Bár az írek nem britek, mégis a két nemzet kulturálisan közelebb áll egymáshoz, mint bármely más európai nemzethez. Ahogy a 2008-as ír népszavazáson láttuk, amely elvetette a lisszaboni szerződés ratifikálását, Dublin szegény negyedeiben kimutatható egy potenciális bevándorlóellenes szavazóréteg. Ez ugyanaz a típusú szavazóréteg, mint amely eldöntötte a Brexit-népszavazást: alacsonyabb jövedelmű emberekből áll, akik nem érzik a globalizáció előnyeit.
A kérdés akkor így szól: az írek körében miért nem jelent meg a britekéhez hasonló szintű ellenérzés az uniós bevándorlókkal szemben, különösen, ha figyelembe vesszük azt, hogy az uniós intézmények milyen visszataszító módon kezelték az országot a 2008-as pénzügyi válságot követően.
Ezért a felelősség nagy része a brit politikai vezetőket terheli. Egyfelől vannak olyan politikusok, akik arra építették fel karrierjüket, hogy az EU-t támadták, gyakran teljesen megtévesztő módon. Másfelől a bennmaradás mellett érvelő táborban voltak olyan lagymatagon kampányoló politikusok, mint például David Cameron korábbi kormányfő, akik nem kellő szenvedéllyel szálltak síkra az EU-tagság mellett. Most pedig a legelszántabb bennmaradáspártiak sem állnak ki eléggé az Egyesült Királyság és az EU közötti munkaerő-mobilitás, illetve az Európai Gazdasági Térségben (EGT) való tagság megőrzése mellett.
Írországban nincs ilyen probléma. Nevezetesen, a Sinn Féin – Írország nacionalista pártja és az IRA egykori politikai szárnya – nem használja azt a fajta xenofób retorikát, mint amelyet a brit Függetlenségi Párt (UKIP). Valójában a Sinn Féin nagy érdeme, hogy a párt mindent megtesz azért, hogy az unióból és máshonnan érkező bevándorlók ügyében progresszív álláspontot fogadjon el.
Sok elemző a bevándorlóellenes hangulat kialakulását – helyesen – a globalizáció gazdasági hatásaival magyarázza. Az a tény, hogy a globalizációnak mind nyertesei, mind vesztesei is vannak, egyértelműen magyarázatot ad a globalizációval szemben kialakult ellenreakció nagy részére, amely az Egyesült Királyságban és máshol is érzékelhető. De más tényezők is szerepet játszanak, mint például a kulturális sovinizmus. Egyszerűen szólva, az uniós polgárok jelenlétével szemben kialakult angol ellenszenvnek sok köze van az angol társadalom legrosszabb aspektusaihoz.
Az Egyesült Királyság az EU-ból való kilépésre szavazott, azonban a Brexit két módon valósulhat meg. Egyrészt úgy, hogy az ország az EGT tagja marad, amivel hozzáfér az európai egységes piachoz, és ami az emberek szabad mozgásával jár együtt. Másrészt úgy, hogy az ország kilép az egységes piacból, amit megjósolhatatlan kimenetelű külkereskedelmi tárgyalások követnének. Vagyis még mindig nagy a tét: nem tudjuk, az angol választók melyik verzió mellett döntenének. Sajnos úgy néz ki, mintha az ország a második opció, a „kemény” Brexit felé tartana. Elképesztő felelőtlenség lenne az EU-párti tábor részéről, ha nem küzdenének az EGT-tagság megőrzéséért.
Copyright: Project Syndicate, 2016www.project-syndicate.org
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.