BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
negatív kamat

A negatív kamat mítosza és az első tapasztalatok

2016.09.14., szerda 05:00

Az elmúlt két évtizedben a kamatok globálisan csökkentek. Sokáig csak elméleti megfontolás volt a negatív kamat, de 2012 közepén Dánia elérte és átlépte a zérus kamatszintet. Ma már az 100 ezermilliárd dollár értékű kötvénypiac 10 százaléka negatív hozamú kötvényeket tartalmaz. A befektetésre ajánlott európai kötvények negyede ilyen, sőt már a vállalati kötvénypiacon is elkezdtek terjedni ezek az értékpapírok.

A negatív kamatok melletti érvelés szerint a központi bank „megbírságolja” a nála többletlikviditást elhelyező kereskedelmi bankot, aminek hatására a bankok a többletet nem a központi banknál helyezik el, hanem megpróbálják hitelbe adni a háztartásoknak és a vállalatoknak. A pénzből a háztartások fogyasztása megnő, és a vállalatok több beruházást valósítanak meg, ezzel serkentve a növekedést és élénkítve az inflációt.

A közgazdasági szakma sokáig úgy érvelt a negatív kamatok ellen, hogy a zérus alatti kamatok hatására a kereskedelmi bankok ráterhelik a negatív kamatokat az ügyfelekre (háztartások és vállalatok), ezért az emberek tömegesen vennék ki megtakarításaikat a bankokból, ennek következtében pedig összedőlne a pénzügyi rendszer.

A negatív kamatoknál adódik a kérdés, hogy mihez képest negatívak. A nulla kitüntetett szám, hiszen ez alatti kamatnál a befizetett összegnél kevesebbet kap vissza a befektető. De a nominális kamatok nem sokat mondanak. Ami számít, az a reálkamat: a nominális kamat és az infláció különbsége. Ha az infláció 3 százalék, és a bank 1 százalék kamatot fizet, akkor igazából a reálkamat negatív, hiszen az év végén a befektetett pénzünk vásárlóértéke 2 százalékkal csökkent.

A jelenség deflációs környezetben válik komplikálttá, hiszen 2 százalékos defláció esetén a 0 százalékos befektetés 2 százalékos reálkamatot jelent. Ezért a negatív kamatok csak akkor jelentenek „bírságot” a betéteken, ha a kamat mértéke meghaladja a defláció mértékét. A 0 kamatnak azért van mégis kitüntetett szerepe, mert a készpénz is egy 0 kamatozású eszköz, így az ez alatti kamatozású eszközök komparatíve kedvezőtlenebbek a készpénztartásnál, még akkor is, ha reálkamatot biztosítanak. Például, ha 5 százalék a defláció, és mínusz 3 százalékos kamatot biztosít egy értékpapír, akkor 2 százalék a reálkamat, de a készpénztartás mellett a reálkamatunk 5 százalék. Ezért a monetáris politika mozgásterét a készpénz – melynek „kamata” nem módosítható – jelentősen korlátozza. Miért vásárolnak a befektetők mégis negatív kamatozású kötvényeket a készpénz helyett?

Azért, mert a készpénz tartása és őrzése költséges, valamint a negatív kamatozású értékpapírok is biztosíthatnak többlethozamot, ha a kamatok tovább csökkennek. Attól pedig, hogy az ilyen eszközöktől nem tudnak szabadulni a befektetők, jelen helyzetben nem kell tartani, hiszen a jegybankok a piaci szereplők mellett/helyett biztosítják a piac likviditását.

Egy pénzügyi eszköz nominális kamata három komponensből áll össze: az infláció, a kockázat, valamint az el­várt hozam. A reálkamat a kockázatot és az elvárt hozamot foglalja össze, így a reálkamat egy normálisan funkcionáló gazdaságban nem lehet negatív, máskülönben nem megfelelően működik a pénz- és tőkepiac.

Az EKB már két éve alkalmaz negatív kamatokat, mégsem érződik azok jelentős hatása, hiszen az inflációt nem sikerült beindítani, és minimális gazdasági növekedést tud felmutatni az eurózóna; közben fokozódott a bankok fizikai készpénz tartása. Egyes országokban a betéti kamatokon kieső jövedelmet ráterhelték az ügyfelekre, így éppen ellentétes hatást – kamatnövekedést – ért el a negatív betéti kamat. A negatív kamat az eszközportfólió átrendezését eredményezte, így komoly robbanást eredményezett a kockázatos eszközök és az áruk, főleg az arany piacán.

A negatív kamat komoly stabilitási kockázat, hiszen rontja a bankrendszer jövedelmezőségét, és a megnövekedett eladó­sodottság miatt tovább növekedne a nem teljesítő hitelek Európában amúgy is nagy aránya, ha a monetáris politika normalizálódna. Nem beszélve az eladósodott európai országokról. Összességében azt mondhatjuk, hogy a negatív kamatok hatásai olyan, nagyon komplex mechanizmusokon keresztül hatnak, melyek még nem teljesen tisztázottak. Éppenséggel egy világraszóló közgazdasági, pénzügyi kísérlet zajlik, melynek tapasztalatait évek múlva tudjuk leszűrni.

A szerző további cikkei

Vélemény cikkek

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.