A termelékenységi paradoxon kezelése

Az elmúlt évtizedben a termelékenység növekedése jelentősen lelassult a legtöbb nagy fejlett gazdaságban, pedig jelentős előrelépés történt a számítástechnika, a mobiltelefonok és a robotika terén. Mindezen fejlődésnek fokoznia kellett volna a termelékenységet, mégis az USA-ban, amely a technológiai innováció terén a világ vezető országának számít, a magánszektor munkatermelékenységének átlagos növekedési mértéke 2004 és 2014 között kevesebb, mint a fele volt az előző évtizedben mért adatnak. Mi is történik akkor valójában?

Az egyik elmélet szerint, amely az utóbbi időben nagy figyelmet kapott, az úgynevezett termelékenységi paradoxon valójában nem is létezik. Ezen logika szerint csak úgy tűnik, hogy visszaesett a termelékenység növekedése, mivel a mérésére használt statisztikai módszerek nem képesek kimutatni a teljes növekményt, különösen igaz ez az információs és kommunikációs technológia (IKT) terén.

A szkeptikusok arra mutattak rá, hogy a termelékenység sztenderd mérése a GDP-n alapul. Azt a fogyasztói többletet sem veszi számításba, amely gyorsan növekszik, ahogy az internetalapú szolgáltatások – mint a Google és a Facebook – jelentős hasznot generálnak a fogyasztók számára, nullához közeli piaci áron. Ebben az érvelésben van némi logika. A termelékenység kérdésével foglalkozó kutatások nemrégiben történt áttekintése megerősítette, hogy az új technológiák által képződött haszon súlyát alulbecsülik azok miatt a mérési hiányosságok miatt, amelyek mind a termékminőséggel, mind a fogyasztói többlettel kapcsolatosak. Ez a kétfajta mérési hiba azonban csak a gazdasági előnyök visszaesésének viszonylag kis részét magyarázza meg. Továbbá, ez a hiányosság már hosszú ideje fennáll, és nem úgy tűnik, hogy az utóbbi években jelentősen fokozódott volna. A következtetés egyértelmű: valóban lassul a termelékenyég növekedése.

Talán szemügyre kell vennünk a paradoxon másik komponensét, a technológiai innovációt. Sokan azzal érvelnek, a valódi kérdés az, hogy a most zajló technológiai innováció kevésbé fontos következményekkel jár, mint a korábbiak. De mit mondanak a számok? Vállalati szintű adatok azt mutatják, hogy a termelékenység növekedése viszonylag jól kimutatható azon cégeknél, amelyek a technológiai haladás frontvonalában vannak. A technológiailag kevésbé fejlett cégek, amelyek gyakran kicsik is, azok a vállalkozások, amelyek jelentős növekedési lassulást tapasztalnak meg. Ez azt mutatja, hogy a probléma nem maga a technológia, hanem inkább annak lassú elterjedése.

Az alacsony termelékenységi növekedést fenntartó problémák – így a technológiák nem megfelelő szintű elterjedése és a jövedelmi egyenlőtlenség – kezelését célzó bármilyen stratégiának foglalkoznia kell a képzési korlátokkal, hiányosságokkal, amelyek befolyásolják azt, hogy a munkaerőpiac miként tud alkalmazkodni az új helyzethez. Szerencsére, úgy tűnik, a világ vezetői felismerték, hogy mit kell tenniük. A legutóbbi, a kínai Hangcsouban tartott G20-csúcson a világ vezetői hangsúlyozták a beruházások ösztönzésének és a strukturális reformok felgyorsításának szükségességét a termelékenység és a potenciális növekedés erősítése érdekében. Remélni lehet, hogy ez lesz az első lépés azon integrált megközelítés felé, amely leküzdi a technológiák elterjedését akadályozó, a versenyképességet aláásó és az egyenlőtlenséget súlyosbító tényezőket.

Nem tudhatjuk, hogy az új technológiák hosszú távon miként hatnak majd a világgazdaságra. Egy dolgot azonban tudunk: a termelékenységi paradoxon valódi dolog, amely sok társadalomban hozzájárul a növekvő egyenlőtlenséghez.

Kemal Dervis a Brookings Institution alelnöke, Törökország volt gazdasági minisztere
Zia Qureshi a Világbank volt igazgatója, a Brookings Institution vezető vendégkutatója

Copyright: Project Syndicate, 2016
www.project-syndicate.org