Roubini: Trump megzabolázása

Miután Donald Trump meglepetésre megnyerte az amerikai elnökválasztást, nyitott kérdés, hogy vajon a kampányát jellemző radikális populizmus mellett tart-e ki elnökként is, vagy pragmatikus, centrista politikát folytat-e.
Ha Trump a kampányára jellemző irányt követi elnökként is, akkor piaci pánikra, illetve potenciálisan jelentős gazdasági károkra számíthatunk az Egyesült Államokban és világszerte. Jó okunk van azonban arra, hogy azt feltételezzük, egészen más politikát folytat majd elnökként.

A radikális populista Trump visszalépne a Csendes-óceáni Partnerségtől (TPP), felmondaná az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodást (NAFTA), és magas vámokat vetne ki a kínai importra. Falat építene a mexikói határra, a hivatalos papírokkal nem rendelkező külföldi munkavállalók millióit tiltaná ki az országból, és szigorítaná a technológiai szektorban alkalmazott szakképzett munkavállalók számára szükséges vízum megszerzését. Emellett visszavonná az ObamaCare-t, amivel több millió ember maradna egészségbiztosítás nélkül.

Összességében a radikális Trump jelentősen növelné az amerikai államháztartási hiányt. Nagymértékben csökkentené a cégek és a vagyonos magánszemélyek jövedelemadóját. Miközben szélesítené az adóalapot, adópolitikája nem lenne bevételsemleges. Növelné a hadseregre és az állami infrastrukturális beruházásokra fordított kiadásokat, továbbá a gazdagok esetében alkalmazott adócsökkentés 9 ezermilliárd dollárral csökkentené az állami bevételeket egy évtized alatt. A radikális Trump jelentősen megváltoztatná a monetáris politika irányvonalát, először is azzal, hogy Janet Yellen Fed-elnököt egy monetarista héjával váltaná fel, majd aztán hasonló személetű személyekkel töltené fel a Fed irányító testületének megüresedő helyeit. Végezetül, Trump radikális külpolitikája destabilizálná az USA szövetségeseit, és eszkalálná a rivális országokkal való viszonyt. Protekcionista álláspontja pedig globális kereskedelmi háborút válthat ki.

Valójában azonban nagyobb a valószínűsége annak, hogy Trump pragmatikus, centrista politikát folytat majd. Először is, Trump üzletember, aki ez alapján inkább pragmatistának, mint elvakult ideológusnak számít. Az a döntése, hogy a kampányban populista irányt követett, taktikai lépés volt, és nem feltétlenül tükröz mélyen gyökerező hitrendszert. Amint hivatalba lép, Trump szimbolikus lépésekkel kedvez majd a támogatóinak, miközben visszatér a hagyományos kínálatoldali, trickle-down gazdaságpolitikához (a magyarul „leszivárgó gazdaságnak” fordítható elmélet szerint a gazdasági növekedés pozitív hatása a szegények szintjére is „leszivárog” – a szerk.), amely mellett évtizedeken át álltak ki a republikánusok. Az általa várhatóan kinevezendő hagyományos republikánus politikusok és vezető üzletemberek fogják alakítani a politikáját.

Trumpot a politikai színtér közepe felé fogja tolni a kongresszus, amellyel együtt kell működnie ahhoz, hogy bármely jogszabály átmenjen a törvényhozáson. Paul Ryan képviselőházi elnöknek és a szenátus republikánus vezetésének Trumphoz képest a mainstream republikánus vonalhoz közelebb álló álláspontja van a külgazdaság, a bevándorlás és az államháztartási hiány kérdésében. Mindeközben, a szenátus demokrata kisebbsége képes lesz megakadályozni a Trump által javasolt radikális reformokat, különösen ha a társadalombiztosításról vagy az egészségügyről van szó.

A Trumpot korlátozó legnagyobb erők azonban a piacok lesznek. Ha radikális populista politikát próbál folytatni, akkor arra gyors ellenválasz érkezik: a tőzsdék zuhanni kezdenek, a dollár esni fog, a befektetők az amerikai államkötvényekbe menekítik pénzüket, és az arany ára megugrik. Ha azonban Trump a populista irányt a mainstream politikával vegyíti, akkor nem következnek be piaci zűrzavarok. Most, hogy megnyerte a választást, kevés oka van arra, hogy a populizmust válassza a biztonság helyett.

Egy pragmatikus Trump-elnökség hatása jóval korlátozottabb lenne, mint a radikális verzió esetén. Egy pragmatikus Trump továbbra is eltemetné a TPP-t, de ezt tenné Hillary Clinton is. Trump azt állította, hogy felmondaná a NAFTA egyezményét, de nagyobb annak a valószínűsége, hogy az egyezményt inkább átalakítaná, amivel a kékgalléros munkavállalók kedvében járhatna. Ha Trump a Kínából érkező import korlátozását akarná, akkor ezt az a nemrégiben meghozott WTO-döntés korlátozni fogja, amely a kínai termékekre kivetett célzott dömpingvámokkal szemben foglalt állást.

Trump feltehetően felépíti a falat a mexikói határ mellett. Emellett várhatóan csak azon papír nélküli bevándorlókkal szemben lép majd fel, akik erőszakos bűncselekményeket követnek el, ahelyett, hogy 5-10 millió embert próbálna kiutasítani az országból. Mindeközben talán korlátozni fogja a vízum megszerzését a képzett munkavállalók számára, ami visszavetné a technológiai szektor dinamizmusát.

Egy pragmatikus Trump is növelné az államháztartás hiányát, bár kisebb mértékben, mint a radikális forgatókönyv esetén. Ha tartja magát a kongresszus republikánusai által megfogalmazott adójavaslatokhoz, akkor az állami bevételek csak kétezer milliárd dollárral csökkennének egy évtized alatt. Természetesen a politikai mix egy pragmatikus Trump alatt ideológiailag inkonzisztens lenne, és mérsékelten rossz hatással lenne a növekedésre. De ez jóval elfogadhatóbb verzió a befektetők – és a világ – számára, mint az a radikális irány, amelyet a kampányban ígért meg a választóinak.

Nouriel Roubini, a New York Egyetem professzora, a Roubini Macro Associates elnöke