Végjáték Aleppóban

„Ha nem hagyjátok el ezt a területet sürgősen, meg lesztek semmisítve. (…) Tudjátok, hogy mindenki lemondott rólatok. Egyedül hagytak titeket, hogy szembenézzetek a végzetetekkel.” Állítólag ilyen tartalmú szórólapokat szórtak szét szíriai és orosz gépek Aleppóban, az ellenzék által uralt területeken.

Miközben az Európai Unió és az Egyesült Államok a Brexit-népszavazást és az amerikai választásokat követően saját helyét keresi, addig az orosz–szíriai szövetség három hét alatt mintegy kétezer légi csapást mért az ellenzék erőire, aleppói civilekre, beszámolók szerint vegyi fegyvert is használva a lázadók ellen. Ennek következtében december elejére a Bassár el-Aszad elnökhöz hű milíciáknak sikerült megtörniük a felkelőket, pár nap leforgása alatt elfoglalva az általuk ellenőrzött terület nyolcvan százalékát.

Ugyan nagyon nehéz hiteles adatokhoz jutni egy polgárháborús környezetből, a rendelkezésre álló információk alapján már nagyjából tudjuk körvonalazni, hogy mit jelent és mit nem jelent az ellenzék drasztikus visszaszorulása. A szíriai rezsim aleppói előrenyomulása a 2011 óta tartó polgárháború meghatározó fordulópontja: a város heterogén ellenzéki csoportjainak legyőzése karnyújtásnyira került Damaszkusz számára, Aleppó keleti részének elvesztését követően pedig a mérsékeltnek nevezett felkelők már nagyon nehezen tudnának talpra állni. A hírek szerint a morál nagyon alacsony az ellenzék körében, és már el is kezdtek alkalmazkodni és átalakulni területbirtokló szervezetekből alacsony intenzitással harcoló gerillacsoportokká.

Az aleppói események ugyanakkor nem jelentenek rövid távon esélyt a stabilitásra. Az offenzívában a szíriai hadsereg csak kiegészítő és támogató szerepet játszott, a hadjáratot elsősorban iraki és libanoni milíciák hajtották végre. Ez jelzi, hogy a látványos győzelem ellenére a hivatalos szíriai hadsereg nagy valószínűséggel képtelen lenne fenntartani a rendet az országban, túlélése pedig a külső támogatástól függ. Az ország északkeleti és keleti része továbbra is az Iszlám Állam irányítása alatt áll, amelynek legyőzésére Damaszkusz egyedül képtelen lenne.

Ugyanakkor az ellenzék bukása Aleppóban a humanitárius válsághelyzet feloldását jelentené. A város keleti részében, az ellenzék által uralt és a kormányerők által blokád alá vett területeken élő körülbelül egy-háromszázezer civil a felkelők védelmi vonalainak összeomlásával hozzájuthatna ivóvízhez, élelmiszerhez, gyógyszerhez. Ez az elmúlt hónapokban elképzelhetetlennek tűnt: emiatt – és feltehetően nem a politikai meggyőződés miatt – indultak meg a csatát követően tízezrek a város keleti részéből a kormányerők által irányított nyugati negyedek felé.

Az aleppói fejlemények azt is bebizonyították, hogy a 21. században mennyire hatékony stratégia a megkülönböztetés nélküli brutális fellépés, valamint az ehhez kapcsolódó információs hadjárat kombinációja. Mára nagyon kevés hiteles szakértő vitatja, hogy az orosz–szíriai szövetség háborús és emberiesség elleni bűncselekményeket követett el a szíriai polgárháborúkban, ezt azonban a Moszkva által irányított dezinformációs stratégia (vagyis fals adatok, részigazságok és bizonyítás nélküli érvelések terjesztése) sikeresen relativizálta a nemzetközi közbeszédben. Az orosz és a szíriai kormány Aleppóban korházakat és a mindennapi túlélést biztosító infrastruktúrát semmisített meg azzal a céllal, hogy fizikailag és morálisan is megtörje a felkelőket és a civileket, kihasználva a külvilág érdektelenségét és zavarodottságát.

Mindezek miatt a szíriai polgárháború és az epicentrumában lévő aleppói válság korunk egyik legnagyobb humanitárius katasztrófája, amely valószínűleg sokáig a nemzetközi közösség lelkiismeretének egyik fájó pontja marad. A tragédiát önmagában nem az ellenzék veresége jelenti, hanem a külvilág és benne a Nyugat tehetetlensége, a civilek megmentésére irányuló politikai akarat korlátozottsága, valamint a társadalmi érdektelenség.