Amikor a kódexek lekerülnek az asztalról

Hajdanán az adótanácsadói szakma minden évben izgatottan várta az éves adókiadványok, adókódexek november végi megjelenését. Ezek voltak a „bibliák” számukra: akinek az asztalán nem volt egy-egy ilyen különszám, az nem is minősült adószakértőnek. Ezek az adókódexek viszonylag rövidek voltak, kezelhetők, és miután egy éven át mindenki rojtosra lapozta őket, átadták a helyüket a következő évi kiadványoknak.

Volt olyan év is, amikor adókódexek kétéves kiadványként jelentek meg – reflektálva arra, hogy a kormányzat két évre előre rögzíteni kívánta az adójogszabályokat. Az már megint más kérdés, hogy azért az első év végén csak hozzá kellett nyúlni az adótörvényekhez, ezért a kétéves kiadványok nem érték meg a második évet.

De az élet változik, és ezzel együtt változtak az adókódexek is. Ma már nem november második felében jelennek meg, hiszen a parlament egy egyszerű tollvonással átírta a jogalkotási törvénynek már ősidők óta hatályban lévő azon szabályát, hogy az új kötelezettségeket keletkeztető adótörvények elfogadása és hatálybalépése között 45 napnak kell eltelnie.

Már vékonynak sem mondhatók, mert régen túlléptünk azon, hogy az adókötelezettségek csupán az alapadókban testesülnek meg. Ma már helyet kap az adókódexekben az eva, a kata, a bankadó, a biztosítási adó, a távközlési adó, a reklámadó és sok-sok olyan adónem, amely tíz évvel ezelőtt még pajzán gondolatként sem létezett.

És már régen a múlté sajnos az a biztonság is, hogy egy-egy novemberben megjelenő kiadvány át tudja vészelni az egész következő adóévet: ma már évközi kiadványok tájékoztatnak az év közben beállt adótörvény-változásokról. Lassan már-már ciki, ha valaki az év második felében még a tavaly novemberben kiadott számból próbálja a hatályban lévő jogszabályokat értelmezni.

A múlt év végi adójogalkotás még egy lapáttal rátett erre a folyamatra. És ezt már az adókódexek sem tudták követni. November végén elfogadták ugyan a szokásos, év végi adócsomagot, de már ekkor napirenden volt a 9 százalékos társasági adó ötlete. A 9 százalékot és az ehhez fűződő egyéb jogszabály-pontosításokat december elején erőltetett menetben be is adta a kormány a parlamentnek. A különszámok késtek, mondván, hogy megvárják ezeknek a módosításoknak az elfogadását.

És amikor már december 10. környékén mindenki örült, hogy végre megvan, hogyan kell adóznunk 2017-től, és az adókódexek is megjelentek, jött az újabb váratlan hír: módosulnak az amnesztiára, valamint a külföldi ellenőrzött társaságokra vonatkozó szabályok is – ráadásul ugyanúgy 2017 elejétől. A parlament törvénygyára ezt a sebtiben kipattant ötletet ugyanúgy, gyorsított eljárással, decemberben elfogadta.

Erről a módosításról azonban a december közepén kiadott adókódexek lemaradtak. Azaz úgy lépünk be 2017-be, hogy az éves adókiadványok már január 1-jén sem a hatályos jogszabályokat tartalmazták. Lekerülnek az asztalokról az éves kiadványok, és átadják helyüket a Complex Jogtár nyomtatott változatainak.

Sajnálni fogjuk, hogy innentől kezdve az év során nem tudjuk kiélvezni az adókódexek címlapjainak kifogyhatatlan grafikai leleményességét. De ennél is elszomorítóbb az a tendencia, amelyet a kiadványok viszontagságai tükröznek. Biztos, hogy szükségünk van arra, hogy az adózási helyzetünket több mint hatvan adójogszabály alapozza meg? Biztos jó-e az, hogy a törvények állandóságának már a legkisebb látszatát sem kívánja senki fenntartani, és lényegében év közben akkor nyúl bele az adójogszabályokba, amikor akar? És biztos, hogy átgondolt adópolitikáról beszélhetünk akkor, amikor a november végén elfogadott általános adócsomagon túlmenően decemberben két további, az alapvető adózási jogokat és adóterheket érintő módosítást nyújtanak be?

Egy dolog láthatóan tényleg jól működik. Ha valami egy nap kipattan a kormányzat berkeiből, az napokon belül, gond nélkül átnyomható a parlamenten. Megszületett Magyarországon a hatékony állami irányítás.