Az Iszlám Állam pénzügyi összeomlása

Ennek célja az Abu Bakr al-Bagdadi vezette szervezet bevételi forrásainak likvidálása, a pénzcsapok elzárása. Az EY és a Radikalizmus Tanulmányozásával Foglalkozó Nemzetközi Központ friss tanulmánya szerint ezt a célt 2017 elejére sikerült szinte teljesen elérni.

Az Iszlám Állam sok területen újdonságot hozott a dzsihadista hálózatok fejlődésében, amelyek közül az egyik a stabil pénzügyek megteremtése volt. Az al-Kaidával szemben – amelynek pénzügyi stabilitása mindig is külső donorok adakozási kedvének volt kiszolgáltatva – az iraki-szíriai szervezet igyekezett a külvilágtól teljesen független költségvetést teremteni.

Ezért volt szükség arra, hogy az Iszlám Állam – akkor még Iraki al-Kaida néven – a 2000-es évek közepére irányítása alá tudja vonni az iraki Anbár provincia törzsi területeit, majd több visszaszorulás után, 2014-re a két ország jelentős részét. A saját területen a különböző természeti erőforrások (például olaj, búza stb.) kitermelése és a feketepiacon való értékesítése mellett a legfontosabb bevétel a lakossági javak elkobzása, az emberek kizsigerelése volt, a külső adományok aránya pedig a becslések szerint nem érte el az 5-10 százalékot.

Ennek a stratégiának köszönhetően az Iszlám Állam 2014–2015-ben érte el pénzügyi csúcspontját: ekkor a becslések szerint havi legkevesebb nyolcvanmillió dollár bevétellel tudott gazdálkodni (éves szinten körülbelül egymilliárd dollárral). Ez az összeg ugyan kisebb, mint Nógrád megye GDP-je, a terrorszervezetek között mégis a leggazdagabb csoporttá tette az Iszlám Államot.

Ez azonban már történelem. Barack Obama 2014. szeptemberi bejelentését – miszerint az Egyesült Államok nemzetközi koalíciót hozott létre a szervezet „visszaszorítására és végső legyőzésére” – követő két és fél évben az Iszlám Állam elvesztette területeinek 60 százalékát. A nemzetközi közösség összefogott a csoport (a közösségi finanszírozás 21. századi eszközeivel nyert) külső forrásainak befagyasztására, valamint a dzsihadisták imázsának hiteltelenítésére, és ez elvette a nagylelkű donorok és a csatlakozni vágyók kedvét az adakozástól.

Az átfogó fellépés következtében az Iszlám Állam 2017 elejére a pénzügyi összeomlás szélére került, és végzetes ördögi körben találta magát. Területi visszaszorulása miatt folyamatosan csökkennek a bevételei, ezt a még irányítása alatt álló települések lakóinak fokozódó kizsákmányolásával igyekszik ellensúlyozni, ami gyakorlatilag az élet minden részére kiterjedő adókivetést jelent. Ennek köszönhetően a lakosság ellenállása fokozódik, a harci morál csökken, és ez tovább gyengíti az Iszlám Állam harctéri esélyeit.

Ugyan mindezek a tényezők optimizmusra adhatnak okot, két szempontot nem szabad elfelejtenünk. Egyrészről a fenti logikából kiindulva valószínűsíthetjük, hogy a dzsihadisták Moszul és Rakka elvesztése után az általuk birtokolt legtermékenyebb területekre, vagyis az Eufrátesz folyó völgyébe, a kelet-szíriai Deir ez-Zor tartományba vonulnak vissza, ahol a lakosság nem véletlenül tart a szervezet túlélési képességétől. Másrészről az Iszlám Állam magszervezetének pénzügyi összeomlása rövid távon nincs hatással európai vagy közel-keleti hálózatának ütőképességére. A különböző sejtek eddig is nagyrészt egymástól függetlenül működtek, és valószínűleg nem kaptak jelentős méretű pénzügyi segítséget Irakból vagy Szíriából.

A pénz nagyon fontos szempont a terrorista csoportoknál, ám a pénzügyi források elzárása önmagában nem oldja meg a problémát: a legnehezebb, de legfontosabb feladat az eszme diszkreditálása és a terrorizmusnak teret adó társadalmi problémák megoldása. Ennek hiányában minden lépés csak tüneti kezelésnek minősül.