Globális trendek, lokális válaszok

A fellendülés kihívásai – Fókuszban a hatékonyság és termelékenység

A jegybankok a válság kitörése óta számos eszközzel támogatták mind a kilábalás folyamatát, mind a versenyképesség fokozását. Mára azonban elérték a teljesítőképességük határait, miközben a fejlett gazdaságokban egyre inkább a demográfiai mutatók romlása jelentkezik. A gazdasági fejlődés tartós fenntartása a termelékenység növekedésével biztosítható, melyhez minden nemzetgazdaságnak saját adottságaira és erőforrásaira építő átfogó tervezési keretrendszerre és főleg átfogó tervre van szüksége.

A termelékenység növekedésének lassulása már a 2008-2009-es pénzügyi-gazdasági válságot megelőzően kezdődött. A termelékenység-növekedési tendencia a 2000-es évektől – India, Brazília kivételével – USA, Kína, Japán, Oroszország s az Európai Unió esetében is megtorpant, mely trend a válság kitörését követően tovább erősödött. A reál GDP-ből és foglalkoztatottságból levezetett munkatermelékenység nem bővült számottevően egészen napjainkig sem, miközben a többi visegrádi ország az utóbbi évek növekedésének köszönhetően tartós növekedési pályára állt s az egy főre jutó termelékenység jelentősen meghaladja a válság előtti szintet. A termelékenység jelentőségét a gazdasági növekedésben és a versenyképesség alakulásában betöltött szerepe adja.

Átfogó fordulatok valósultak meg. Kiemelten a két fő gazdaságpolitikai ág, a fiskális- és monetáris politika fordulata, egyben tartós összhangja, továbbá egyéb gazdaságpolitikai ágak szintjén megvalósuló fordulatok, melyek együttesen vezettek a fenntartható egyensúly eléréséhez. Így a 2010-től kezdődő, finanszírozási pálya stabilizálását, az államadósság és az adósság devizaarányának csökkentését, külső adósság mérséklését is magában foglaló, stabilizációs időszak lezárult. A kamatcsökkentési ciklus gazdasági növekedés élénküléséhez való érdemi hozzájárulása, az árupiaci egyensúly és a jegybanki cél körüli infláció, a rugalmasabb monetáris politikai keretrendszer, a felminősítés, a foglalkoztatás trendszerű emelkedése, a növekedésben dinamikus, újbóli felzárkózást indított. E sikeres pénzügyi és makrogazdasági konszolidációval a korábbinál kiegyensúlyozottabb és dinamikusabb növekedési modell jött létre.

A növekedési pályán maradás és gyorsabb haladás kiemelt szerepet kap napjaink megváltozott üzleti-, szabályozói-, finanszírozói feltételrendszerében, mely fellendülési időszakban, a sikeres stabilizáció által teremtett alapon nélkülözhetetlen a hatékonyságra és termelékenységre törekvés. A tartós növekedés fenntartása érdekében a javuló versenyképességet termelékenységnövelésre kell fordítanunk amellett, hogy a strukturális és ciklikus jellemzők viszonyrendszere egyaránt a versenyképesség részét képezi. Hosszú távon a gazdasági felzárkózás, bérfelzárkózás, versenyképesség javításának és a gazdasági-társadalmi jólét megalapozásának alapja a teljes tényezőtermelékenység alakulása.

Csehországban elérte, míg Szlovákiában és Lengyelországban már érdemben meghaladta a válság előtti szintet a teljes tényezőtermelékenység Magyarországhoz képest. Vannak azonban kedvező tendenciák is a termelékenység alakulásában, miszerint Magyarországon a versenyszférában az egy munkavállalóra jutó reál munkatermelékenység a feldolgozóipari ágazatban a válságot követő mély visszaesés után egy éven belül 2009 és 2010 között ismét elérte a válság előtti szintet, majd 2016-ig látványos, tartós növekedést produkált a KSH adatok szerint. A piaci szolgáltatások ágazatban ez nem mondható el, hiszen jelenleg is a válság előtti szint alatti értéket mutat a termelékenység.

A makrogazdasági környezet nemzetközi kitekintésben kedvező. A kelet-európai régió gazdaságának növekedése jelentősen élénkült, az európai és az amerikai piacokat egyaránt javuló konjunktúra jellemzi, melyet a legfrissebb adatok is alátámasztanak. 2017. első felében a magyar gazdaság is kiválóan teljesített. A gazdasági növekedés 3,8 százalékos értékre gyorsult az előző év azonos időszakához képest. Emellett elmondhatjuk, hogy szinte valamennyi makrogazdasági mutató pozitívan alakul.

A nemzeti monetáris politikában a laza monetáris kondíciók tartós tartására törekvés – a 0,9 százalékos jegybanki alapkamattal, a gazdasági növekedés szempontjából kívánatos inflációs cél 2019. év eleji, tartós elérésnek kitolódásával, a kockázatok alacsonyabb inflációs pálya irányába mutatásával, a gazdasági növekedés – EU és IMF által is elismerten sikeres – gazdaságpolitikai fókuszba helyezésével, a Kormány és a Magyar Nemzeti Bank növekedésösztönző programjaival, valamint a fiskális- és monetáris politika összhangjának megteremtésével, fegyelmezett, szabályalapú költségvetéssel jó talaját adja a nemzetgazdasági teljesítmény növelésének. Az ipari termelés bővülése, az építőipari termelés növekedése, a háztartások várhatóan dinamikus fogyasztásnövekedése, a foglalkoztatás szintén dinamikus bővülése, a feszes munkaerőpiac és a 2016. év végi bérmegállapodáshoz köthető béremelési folyamat mind pozitívan hatnak a gazdasági szereplők közérzetére. Azonban ne feledjük, a tartós gazdasági növekedés nélkülözhetetlen eleme a fenntartható módon erősödő versenyképesség. A versenyképesség javítása nem képzelhető el s nem is kivitelezhető megfelelő szintű termelékenység nélkül, mely több dimenzióban is megjelenik, mint megoldandó feladat, ami egyben kitörési pont lehet!

Új, termelékenységalapú modell szükséges

A gazdaságösztönzés és versenyképességnövelés céljából mozgósítható erőforrások minőségében és mennyiségében jelentős kihívásokkal szembesültünk – mindez egy megváltozott makrogazdasági feltételrendszerrel jellemezhető környezetben valósult meg. A jelenlegi körülmények több szempontból is különböznek az elmúlt évtizedekhez képest. A gazdasági szereplők nap mint nap válaszút elé kerülnek, melyekre mind gyors, hatékony válaszreakciót szükséges adni a működés és termelés hatékonysági elvárás rendszerében. A rendszerváltozást követően leginkább az alacsony hozzáadott értéket produkáló, alacsonyabb termelékenységgel működő munkaerő alkalmazásával igyekeztünk versenyképességünket fokozni, ráadásul – mára egyértelműen idejétmúltan. A rendszerváltás utáni hazai felzárkózási modell alapját az alacsony bérköltséggel működő gazdasági ágazatok képezték. A külföldi működőtőke beáramlás „hívószava” az alacsony munkaerőköltség lett, így erre reagálva az összeszerelő üzemekben testet öltő termelési fázis került Magyarországra. Realizálódott az a veszély is, hogy kedvezőbb gazdálkodási feltételek esetén az összeszerelő üzemet más országba költöztették, mivel Magyarország nem volt a működőtőke-befektetések célpiaca. Negatív következményként a hazai képzett és minőségi munkaerő egy része Nyugat-Európa irányába áramlott, mely folyamatot az EU-csatlakozás tovább erősített.

További kihívást jelent, hogy a válságot követő foglalkoztatáspolitikai fordulat és munkaerő-piaci reformok eredőjeként a hosszú ideig munkanélküli vagy inaktív munkaerő foglalkoztatásba áramlásával az alacsonyabb munkavégzési hatékonysággal és termelékenységgel való foglalkoztatás lassító hatással bír a termelékenység javulására. A mai szigorú feltételekkel működő versenykörnyezet tényszerűsége, hogy a korszerű vezetési elvek napi vállalatvezetési gyakorlatba ültetésével működő, teljesítményorientált, minőségközpontú, digitális- illetve modern technológiát alkalmazó és fejlesztő vállalatok a legversenyképesebbek. A munkaerő szakmai felkészültsége, motiváltsága, elkötelezettsége, nyitottsága az új ismeretek iránt, mobilitása, rugalmassága, terhelhetősége s főleg teljesítményorientáltsága a siker egyik fontos pillére, mely a munkavállaló és munkaadó konstruktív egységeként képzelhető el. Másik, kulcsfontosságú pillérként olyan intézményi feltételek azonosíthatóak, melyek az állami szerepvállalás aktív, innovatív megközelítésében rejlenek s a rendelkezésre álló eszköztár megújításával, célzottá tételével képesek lehetnek érdemben hozzájárulni a termelékenység növeléséhez. A munkaerő tartalékok kimerülésével és a munkaerőhiányból következően a verseny hatékonysági- és termelékenységi dimenzión túl bérverseny formájában is erőteljesen kibontakozott.

A megújulás tétje

A hazai vállalkozói kör szükségszerű átalakulás elé néz, különösen a független, tisztán hazai magántulajdonú vállalkozások – szemben a külföldi multinacionális vállalatokkal, akik ezen már sikeresen túljutottak. A magyar gazdaság duális jellege ebben erősen hátráltató tényező, amit máig sem sikerült sem feloldani, sem érdemben mérsékelni. A hazai kis- és középvállalatok termelékenysége jelentősen elmarad a külföldi tulajdonú vállalatokétól.

Az átalakulási folyamat átfogóan új vállalati szemléletet igényel. A hatékonyságra törekvés a vállalat szervezetét szövetszinten kell, hogy áthassa. Gyakran ez nehezen meghozható – akár népszerűtlen, nehezen elfogadtatható – döntéseket, intézkedéseket is magában foglal. Lényeges, hogy elhamarkodott döntések nélkül, de a szükségeseket nem halogatva lépjenek a tulajdonosok. Valós és potenciálisan szóba jöhető erőforrásokra alapozható a megújulási folyamat, a lehetőségek, valós képességek, egyúttal korlátok ismeretével.

A válság az igazság pillanata, hiszen a megpróbáltatásokkal teli időszakban korábban rejtve maradt problémák is felszínre kerültek. Jelenleg nem recesszióval terhelt időszakot élünk, mégis látni kell, hogy a fellendülés is hoz újabb, nem kevésbé lebecsülhető kihívásokat, melyekre adott válaszok sikerességének tétje nagy. A gazdaság aktuális kihívásai a kor szelleméhez igazodnak, ebből következően új típusúak. Forradalmian új technológiai időszak küszöbén állunk, melyben a piaci szereplők szintjén is elengedhetetlen az innovatív tudással párosuló – legtöbbször digitális – megújulás. Meghatározó, hogy a fellendülés időszakának kezdeti szakaszában sikerül-e a kihívásokat megválaszolnunk akár vállalati, akár állami oldalról, hiszen versenyképességi értelemben hatványozottan megtérül a gyors és hatékony alkalmazkodás. A válság idején a hitelszűkével jellemezhető időszak (2009-2013) problémáinak feloldása kulcskérdés volt s megoldásként a credit crunch időszakban a Növekedési Hitelprogram – mint értékes példa – mindössze néhány hónap alatt megfordította a hitelezés csökkenő trendjét vagy a Piaci Hitelprogram, mint további ösztönző a Növekedés Támogató Programhoz kapcsolódóan. Jelenleg hitelbőség tapasztalható alacsony tőkehasználati költség mellett, azonban új típusú kihívásként különösen az IT beruházások további ösztönzése lesz meghatározó, ahogy míg a válság idején a munkanélküliség, napjainkban inkább a munkaerőhiány problémakörével kell megküzdenünk.

A termelékenységnövelés legfőbb kihívásai a következőek:

A bizalmi tőke szerepével kapcsolatban a Nemzeti Adó és Vámhivatal adózói minősítése lehet jó példa. A piaci szereplők érdekeltek abban, hogy „megbízható adózó” kategóriába tartozzanak, törekszenek erre s egyúttal visszaigazolást is nyer számukra a korábbi, akár több évtizedes gyakorlatuk helyessége, miszerint nem az adókerülésre építették cégstratégiájukat. Elengedhetetlen annak az attitűdnek a feloldására törekvés, hogy a piaci szereplők az államra ne mint „leküzdendő ellenfélre” tekintsenek. Időszerűvé vált a vállalkozások korábbinál radikálisabb és gyorsabb ütemű megújulása, mely fókuszába a vállalati termelékenység és hatékonyság növelése került. A megújulás első lépése a reális vállalati önértékelés és a piaci lehetőségek tényszerű értékelése, mely során a vállalati status quo megkérdőjeleződik.

A vállalatvezetők nagyívű, perspektivikus tervezését azonban gyakran a rendelkezésre álló humán erőforrás mennyiségi és minőségi jegyei is korlátozzák, mely egy továbbra is erősödő folyamatot takar. Hogyan állítható a változási folyamat szolgálatába a meglévő kapacitás? Van-e vállalható kondíciók mellett elérhető, megfelelő mennyiségben hozzáférhető anyagi erőforrás halmaz? Kiszámítható-e a változási folyamat sikerre vitelét meghatározó makrogazdasági környezet? Támogatja-e a változási folyamatot a szabályozási környezet? Léteznek-e fejlődést segítő, teljesítményt ösztönző támogatások?

Megvalósítható egy időben a fenntartható versenyképesség növekedéssel járó termelékenység és a megtartható munkaerő egysége?

A kérdésre adható igen válasz feltétele a mielőbbi helyes, reális, nemzetgazdasági szintű, országspecifikus tényezőkön alapuló egyedi stratégia kidolgozása. A termelékeny munkaerő előállításának sikerességéhez a gazdaságpolitikai ágak szintjén megvalósuló állami szerepvállalás döntően hozzájárulhat a mobilitás és a külföldi irányítású vállalatok termelékenységéhez való felzárkózása útján is. Érdemi javulást hozhat az uniós források technológia-fejlesztéshez és innovációhoz kapcsolódó felhasználási lehetőségének bővítése. Mára minden vállalati méretkategóriában rákényszerülnek a piaci szereplők a hatékonyság és termelékenység növelésére amellett, hogy a minőségi munkaerő korlátozott hozzáférésével jellemezhető munkaerő-piaci bérversenyben is helyt kell állniuk.

De előbb: miért is átmeneti a következő időszak?

Ahogy a 2008-2009-es pénzügyi-gazdasági válságot követően, most ismét társadalmi felfogásváltásnak kell megvalósulnia. Hasonlóan a válsághoz, lehetőséget is hordoz magában a következő időszak. Azok a piaci szereplők, akik időben reagálnak, alkalmazkodnak, ők az új, megváltozott piaci környezet átalakulási folyamatának nyertesei lesznek, ezzel jelentős versenyelőnyre szert téve, mely a piacátvétel, piaci térnyerés, erősebb piaci pozíció, így erősödő versenyképesség elérésének a lehetőségét is magában hordozza. Tehát az átmenet időszakának is tekinthetőek a következő évek.

Mit kell mindennek érdekében tennünk?

Valamennyi piaci szereplő részéről kulcsfontosságú az együttműködésre törekvés. Az állam, a vállalatok és a háztartások részéről is szükséges konszenzus megvalósulása nemzetgazdasági szintű, egységes megoldási útra vezethet. A piaci szereplők és az állam együttműködése esetén a hazai vállalkozások nagyobb eséllyel törhetnek ki a jelenlegi növekedési kihívássorozatból. A piac és az állam harmonikus együttműködése a gazdasági fejlődés egyik kulcsa, melyet a korábbi évtizedektől eltérő újfajta szemlélet a magyar gazdaságpolitika terén és a válság időszakában elért látványos eredményei is alátámasztanak. Lényeges, hogy az államra mint partnerre, s ne mint leküzdendő „ellenfélre” tekintsenek a piaci szereplők. Napi szinten fokozódó kihívás és sürgetően megoldandó feladat a munkaerő megtartásának képessége. Az állam a rendelkezésére álló eszközrendszerrel számos versenyképességi feltételre pozitív ráhatással bír, mint például a képzettség szintjére, irányultságára, szociális ellátórendszerre, infrastruktúrára, bürokráciára.

Meddig tart a fellendülés?

Nehéz megmondani, azonban kulcsfontosságú, hogy a gazdaságpolitika helyesen használt eszköztárával, fiskális és monetáris politika, mint két fő gazdaságpolitikai ág összhangjával, növekedésösztönző jegybanki programokkal, célzott jegybanki politikával és kormányprogramokkal, továbbá más gazdaságpolitikai ágak nemzetgazdaságra pozitív hatást gyakorló működésével a fellendülés időszaka hosszabbra nyújtható. Fontos kiemelni a foglalkoztatáspolitika eredményességének szükségességét, hiszen a termelékenység és a munkaerőpiaci folyamatok már középtávon sem elszakíthatóak egymástól. Tényszerű, hogy az állam (mint szabályozó és tőketulajdonos) és a tőkepiaci szereplők kiegyensúlyozott együttműködése a tartós és fenntartható növekedés alapfeltétele, jóllehet e kultúra Magyarországon csak részben alakult ki. Fejlettebb gazdaságokban, például Nyugat-Európában, a nagy vállalati múlttal, hagyománnyal rendelkező vállalatokkal, valamint a gazdaság igényeit értő és figyelembe vevő gazdaságpolitikai együttműködéssel jellemezhető országokban ez már általános gyakorlat (pl. Ausztria, Németország).

Mit tehet mindezért a jegybank?

Monetáris politikai értelemben a jegybank az árstabilitás fenntartása, mint elsődleges jegybanki cél és a két további jegybanki mandátum teljesítésével, mint a monetáris politika alakítója az alacsony kamatkörnyezet fenntartásával, a bankszektor hitelezési hajlandóságának ösztönzésével, makrogazdasági értelemben pozitív hatást gyakorló jegybanki programokkal, folyamatos kutatásokkal, mint legfőbb szellemi-gazdasági központ hozzájárulhat a versenyképesség és termelékenység növekedési kihívásainak megválaszolásához.

E folyamat gyakorlati összefüggésrendszerben a célzott jegybanki politikán belül további célzott programok megalkotását és alkalmazását hozhatja, melyek a gazdasági növekedés érdekében a gazdaságélénkítés eszköz- és célrendszerével a termelékenységre és hatékonyságra törekvés fókuszba állítását a megújult, rugalmas, innovatív jegybanki politikával támogatják. A jövő szempontjából kulcskérdés a gazdaságpolitikai döntéshozók gazdaságpolitikai ágak szintjén megvalósuló egységes iránykijelölése a gazdasági növekedés terén elért sikerek fenntarthatósága és különösen a nemzetgazdasági versenyképességi fordulathoz szükséges termelékenységnövelési kihívások hatékony megválaszolása érdekében.