Amiért a jüan nem lesz domináns deviza

A Szárnyas fejvadász 2049 című disztópikus sci-fi filmben a 32 év múlva látható Los Angeles igen hasonlít egy mostani kínai nagyvároshoz: szürke, szennyezett, és a város látképét villogó neonreklámokkal teletűzdelt toronyházak uralják. A film nézője nem sokat tud meg a külvilágról, így arról sem, hogy milyen pénznemben árulják a reklámozott árucikkeket. Még mindig a dollár számít a domináns devizának, vagy a kínai jüan átvette a szerepét, vagy egy másik fizetőeszköz vált a világ fő pénznemévé?

Úgy látszik, hogy Donald Trump amerikai elnök arra törekszik, hogy Amerika feladja – legalábbis részben – a globális vezető szerepét. Ám ahogy a brit font két világháború közötti helyzete mutatja, egy deviza globálisan domináns maradhat még azután is, hogy az azt kibocsátó ország elveszíti gazdasági, pénzügyi és geopolitikai hegemóniáját. A jelenlegi helyzetben is a világnak azzal kell számolnia, hogy a dollár marad a fő tartalékvaluta, amelyet még hosszú ideig használnak a nemzetközi kereskedelemben.

Nemzetközi pénzügyi diplomáciai értelemben azonban a dollár pozíciója valószínűleg nem ennyire biztos. A kérdés az, hogy vajon a „dollárdiplomácia” vége, amit Barry Eichengreen közgazdász jelez előre, szükségszerűen a jüandiplomácia felemelkedését jelenti-e.

A kínai döntéshozók az 1990-es évek óta azt remélik, hogy a jüan nemzetközi pénzügyekben betöltött szerepe javulni fog, aminek révén erősödhet az ország geopolitikai helyzete. Ennek eléréséért a kínai vezetés összehangolt erőfeszítéseket tett, különösen a kínai deviza nemzetközi szerepének erősítése révén. Ám a jüanalapú pénzügyi környezet távolról sem áll készen arra, hogy felvegye a versenyt a dolláralapú pénzügyi környezettel, nemhogy annak riválisává váljon. Valójában a jüan olyannyira a többi főbb tartalékvaluta (dollár, euró, jen, font) után következik a nemzetközi pénzügyi rangsorban, hogy csupán akkora a valószínűsége annak, hogy a század közepére egy jüan dominálta nemzetközi monetáris rendszer alakul ki, mint amekkora a Szárnyas fejvadász 2049 disztópiájának.

A jüan nemzetközi pénzügyekben tapasztalható tartós gyengeségének egyik oka a 2010 óta tartó jelentős előrelépés ellenére az, hogy a kínai pénznem továbbra is egy félig támogatott fizetőeszköz maradt. A jüan nem likvid, és – bizonyos külpiacokat kivéve – nem konvertibilis. Ebből adódóan a nemzetközi befektetők portfóliójában a jüan súlya csekélynek tekinthető.

Még Kína is csak külkereskedelmének mintegy negyedében használja a jüant, illetve a nemzetközi pénzügyei továbbra is dolláralapúak. A kínai blue chip cégek – Alibaba, Baidu, Tencent – jelen vannak a New York-i és hongkongi tőzsdén, ahol jegyzésüket amerikai vagy hongkongi dollárban adják meg. Továbbá Kína gyorsan növekvő hitelállományának legnagyobb része és külföldi befektetései is dolláralapúak.

A legerősebb oka annak, hogy nem kell egy jüanalapú nemzetközi pénzügyi rendszer gyors kialakulására számítanunk, abban áll, hogy a kínai vezetők sosem mutattak tartós elkötelezettséget az iránt, hogy a jüant a dollár valódi alternatívájává erősítsék. Ehelyett egy kooperatív megközelítést követtek a nemzetközi monetáris rendszer megreformálására vonatkozóan, amely szerintük nem függhet egyetlenegy devizától sem.

A kínaiak egy olyan nemzetközi monetáris rendszert szeretnének, melyben több nemzeti valuta nyújt választási lehetőséget a számlázás, a fizetések és az eszközallokáció terén, amivel csökkenteni lehet a monetáris rendszer egyes országok politikájának való kitettségét. Továbbá egy ilyen szisztémában azzal, hogy több jegybank teremt likviditást, és a nemzetközi pénzügyi rendszerek ehhez biztosítanak keretet, a likviditásszűke előfordulása kisebb kockázatot jelentene. Kína már megtapasztalta, hogy a külföldi jüanpiacok főbb pénzügyi központokban történő kialakulása módot nyújt arra, hogy valutájának korlátozott likviditásán felül tudjon kerekedni.

Egy ilyen, több valután alapuló rendszer kiépítéséhez azonban a nemzetközi pénzügyi intézmények kiterjedt reformjára van szükség. Pontosan erről szólt a kínai központi bank elnöke, Csou Hsziao-csuan egyik 2009-es beszéde, amelyben kihívást intézett azon nézet ellen, miszerint csak az Egyesült Államok tudja garantálni – a dollár révén – a nemzetközi monetáris rendszer működését. Csou Hsziao-csuan arra mutatott rá, hogy az amerikai dollár monetáris dominanciáját a II. világháború után létrehozott Bretton Woods-i intézmények támasztják alá. A nemzetközi monetáris rendszer megreformálása ezért a multilaterális pénzügyi intézmények vezetésének megreformálását jelenti. Ezt az érvelést Kína tavaly a G20-ak elnökségének betöltésekor kihangsúlyozta.

Ahogy az USA hátrébb lép a globális színtéren, és egy multipoláris világrend alakul ki, a nemzetközi monetáris rendszer is át fog alakulni – de feltehetően nem egy jüan uralta rendszerré. Vagy Kína nemzetközi pénzügyi rendszerben meglévő gyengesége, vagy annak beismerése miatt, hogy egy valódi nemzetközi valutának erősebben kellene a piaci alapokra támaszkodnia, mint ahogy azt az államilag kontrollált jüan tehetné, még Kína sem számol vele, hogy a jüandiplomácia korszaka hamarosan be fog következni.

Copyright: Project Syndicate, 2017

www.project-syndicate.org