Kapcsoljunk a következő fokozatba

Az autóipar digitális átalakulása nem csupán a gyártók ügye, de lehetőségeket és feladatokat teremt az ágazat többi szereplőjének, így a magyar beszállítóknak is.

Hazánkban, ahol a személygépkocsik átlagéletkora 14 év, még nehéz elképzelni a vezető nélküli (feltehetően elektromos) robottaxik világát. Pedig a technológia már rendelkezésre áll ahhoz, hogy akár a tömegközlekedéssel is versenyre kelhessen egy olcsó és magas színvonalú szolgáltatás. Az UBS bank nemrég azt vizsgálta, milyen változásokat hozhat a robottaxik elterjedése, és az elemzők úgy találták: ezen változások zöme az utasok szempontjából pozitív. A háztartások akár évente 5000 eurót is megtakaríthatnak, ha saját autó helyett a robottaxis szolgáltatást választják, a városok személyautó-állománya így akár felére is csökkenhet, jelentősen mérsékelve ezzel a légszennyezést. Az autószektor számára ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a ma még csak pilot projektekben tesztelt megoldás elterjedésével az újautó-eladások csökkenhetnek, hosszabb távon akár 10 százalékkal is.

Az efféle kihívások fényében nem csoda, hogy az autógyártók globálisan évente mintegy 100 milliárd dollárt költenek kutatás-fejlesztésre, és az sem meglepetés, hogy az innovációk túlnyomó többsége szoftverekben és ezekhez kapcsolódó új szolgáltatásokban jelenik meg.

E szektorban is az üzleti modellek transzformációjának vagyunk tanúi, elmosódnak az autóipar eddig világos határai, és új lehetőségek teremtődnek az ökoszisztémák számára.

A járműipar átalakulása Magyarországon is kiemelt jelentőségű folyamat – gondoljunk csak az épülő, önvezető autókat tesztelő zalai pályára vagy az elektromos autók elterjedését, használatát támogató célkitűzésekre.

A hazai autóipari szektor a teljes export mintegy ötödét adja, és csaknem 170 ezer ember megélhetését biztosítja, akiknek többsége nem a nagy autógyárakban, hanem a beszállítói láncban dolgozik. Elengedhetetlen tehát, hogy az autóipar magyarországi beszállítói is lépést tartsanak a korral. Ez pedig a digitalizáció. Ha ugyanis mind több hazai autóipari beszállító kezeli folyamatait összehangolt, egységes digitális platformon, akkor sokkal könnyebben tudnak alkalmazkodni a jövőben még inkább változó megrendelői igényekhez is.

Ehhez nem csupán az alaptevékenységüket kell még jobban hozzáigazítaniuk a gyártók elvárásaihoz, de az innováció terén is magasabb sebességre szükséges kapcsolniuk. Valamennyi egységüknek – a beszerzéstől a HR-en keresztül az értékesítésig – készen kell állnia arra, hogy azonnal végrehajthassák a szükséges átalakításokat, fejlesztéseket, vagy új piaci réseket találjanak. Utóbbi esetében például üzleti kereskedelmi hálózatok tudnak segíteni. Egy-egy saját, innovatív termék, gyártási képesség piacra vitele megvalósulhat már anélkül, hogy vásárokra kelljen utazni, hiszen közvetlenül akár a másik kontinensen lévő gyártó figyelmébe kerülhet az adott szolgáltatás. Fel kell készülni a munkaerő – jogosan – megváltozó természetére is: ha valaki nem kapja meg azt a „munkavállalói élményt”, amelyről a szektorában dolgozó ismerőseitől hallhat, könnyen átcsábíthatja a konkurencia.

E megoldások már nem csak a „nagyok játékai”, a hazai kis- és középvállalatok számára is elérhetők. Kifejezetten igaz ez a gyártósornál már bizonyított technológiákra, úgymint az IoT, a memóriaalapú számítástechnika, a mobilitás és az összekapcsoltság. Ezek valós idejű képet adnak az egész üzem állapotáról, optimalizálják az eszköz-, erőforrás-felhasználást, feltárják, megelőzik a korábban rejtve maradó hibaforrásokat, és a legalkalmasabb időpontot képesek kiválasztani a beavatkozásra. Ez mind az ipar 4.0, a robotizáció előszobája.

Azt hiszem, a fejlesztésre, a jövőre való felkészülésre csak egy időpont alkalmas: most. Késő lesz ugyanis akkor a következő fokozatba kapcsolni, amikor a környezetünkben mindenki lehagyott bennünket.