Védelmi misztérium

Az arany évezredek óta, a kőolaj több mint száz éve alapja a világgazdaságnak, az utóbbi időben pedig egyre gyakrabban hallani, hogy az adat az új arany vagy az új olaj. Sőt, egyes véleményvezérek egyenesen az oxigénhez hasonlítják, talán nem is véletlenül: tavaly az éves internetalapú adatforgalom átlépte az egy zettabyte-ot (ez 1 milliárd terrabyte), és a szakemberek szerint öt év alatt ez az érték megháromszorozódik.

Hasonló növekedési pálya előtt áll az elsődlegesen üzleti céllal felhalmozott adatok értéke, amely már most is súlyos dollármilliárdokban mérhető. Ott tartunk, hogy egy technológia többet érhet, mint azon javak összessége, amelyeket a segítségével megtalálunk, kifejlesztünk, előállítunk. Az adatok okos használata pedig szinte önmagában elég lehet egy vállalkozás sikeréhez.

Ha a kőolaj a folyékony arany, akkor az adat teljes joggal nevezhető illékony aranynak. Míg azonban a fosszilis energiahordozóknál természetesnek vesszük bizonyos biztonsági előírások meglétét és betartását (kezdve a legalapvetőbbel, hogy ne gyújtsunk rá benzinkúton), az adatokkal kapcsolatos biztonsági kérdésekkel egyelőre hadilábon állunk. Azzal együtt is, hogy egyre több olyan példát látunk, amely egyértelművé teszi: a saját biztonságunk is megkívánja, hogy adatainkat biztonságban tudjuk.

Ehhez képest általában csak olyankor eszmélünk, ha baj van: amikor a WannaCry vagy a Petya nevű zsarolóvírusokhoz hasonló fenyegetések tűnnek fel a látóhatáron. Tény, hogy ezek hatékonyságának alapvető feltétele egy-egy rendszer sérülékenysége, de az is tény, hogy számos esetben mi magunk hozzuk a nyakunkra a bajt. Hadd éljek egy érzékletes példával: hiába van felső kategóriás riasztó a lakásunkban, ha módszeresen a lábtörő alá rejtjük az ajtókulcsot.

Az, ahogyan saját adatainkkal bánunk, egyfajta egyéni digitális jólneveltségről és megfontoltságról tanúskodik. Elképesztő és elriasztó, gyakran milyen naivan és felelőtlenül teszi közzé az életét az interneten az emberek jó része. Szerencsére a vállalatok és az intézmények, amelyek egyre több személyes adatot tárolnak ügyfeleikről, mind tudatosabbak az adatvédelem terén, azonban még sok a tennivaló. Hamarosan meg is mérettetnek, hiszen a jövő tavasszal életbe lépő uniós adatvédelmi rendelet (General Data Protection Regulation, GDPR) törvényi kötelességként írja elő a személyes adatok eddiginél szigorúbb védelmét. Az európai vállalkozások, köztük a hazaiak is, számos kihívás előtt állnak.

Amikor vállalkozásról beszélek, nem feltétlenül és nem elsősorban multinacionális cégekre vagy éppen országos hálózatot működtető társaságokra gondolok, hanem például egyszemélyes mikrovállalkozásokra, autószerelőkre vagy kineziológusokra. Ők szintén adatokat kezelnek, és meg is kell védeniük ezeket – jövő májustól még szigorúbban.

Az adatok védelmének kiváltó oka persze nemcsak a törvényi szabályozás, hanem az a jogos emberi elvárás, hogy ne lehessen visszaélni az adatainkkal, hogy ne kerülhessünk megalázó vagy akár csak magyarázkodásra késztető helyzetekbe. A GDPR nagyban hozzájárul ahhoz, hogy intézményi fronton szilárd legyen a védővonal. Ehhez persze a hazai vállalkozásoknak is fel kell készülniük. Igen, az összesnek: azoknak is, akik egy kockás füzetben tartják nyilván megbízásaikat, ügyfeleik elérhetőségét.

Hiábavaló azonban a GDPR szigora, ha mi magunk nem vagyunk körültekintők, az adatokat ugyanis kizárólag a felhasználókkal közösen tudjuk megóvni. Az informatikai szektor okul az internetes támadásokból, ez benne van a munkaköri leírásukban, a tanulságokat azonban a felhasználóknak is le kell vonniuk. Ha például valaki terméktámogatás nélküli, elavult operációs rendszert használ, azzal éppolyan felelőtlenül jár el, mint ha kiposztolná egy nyilvános felületre a lakása beléptetőkódját.

Az adat illékony arany. Értékes, és könnyen lába kél. Ezt vagy együtt tudjuk meggátolni, vagy sehogy.