Bejöttek a várakozások

Az év végéhez közeledve általában számba vesszük az eltelt időszak eredményeit, azt, hogy mire jutottunk egy év alatt. Természetesen még nem lehet teljeskörűen megítélni a lassan magunk mögött maradó évet, mivel az utolsó havi és negyedéves adatok a jövő év elején látnak napvilágot, sőt még évekkel később is módosulhatnak a teljesítményeket mutató értékek. Mégis kísérletet tehetünk az év értékelésére, mivel néhány trendből már lehet következtetni az utolsó negyedév alakulására.

Az idei első három negyedévben 3,8 százalékkal bővült a hazai gazdaság, az eddig megjelent adatokból, ismert fejlesztési tervekből, rendelésállományokból és a konjunktúraindikátorokból pedig arra lehet következtetni, hogy az utolsó negyedévben érdemben gyorsulhat a növekedés, és kényelmesen meghaladhatja a 4 százalékot. Mivel a GDP éves lefutásában az utolsó negyedévnek van a legnagyobb súlya, az éves átlagot akár 4 százalékra, de legalábbis annak közelébe húzhatja. Ez esetben az év elején megfogalmazott várakozásunk felső szélét érhette el idén a növekedés. Szerkezetileg, a részleteit tekintve azonban néhány tényező másképpen alakult.

Az alapvetően az időjárástól függő mezőgazdaság kibocsátását az év elején még nem lehet előre látni. Már ismert, hogy a mezőgazdaság hozzáadott értéke két számjegyű visszaesést mutatott a tavalyi rekordévhez képest, egyebek között az aszályosabb időjárás és a madárinfluenza miatt. Ezt leszámítva a növekedés mintegy fél százalékkal nagyobb is lehetett volna az idén, így akár elérhette volna az igen impozáns 4,5 százalékot, messze meghaladva a várakozásokat.

A beruházások jóval dinamikusabban növekedtek az év eleji várakozásokhoz képest, azaz itt teljesültek a felfelé mutató kockázatok, amire már az év elején is felhívtuk a figyelmet. A beruházások felfutása folytatódhat a következő években is. A mostani EU-ciklus beruházásainak eddig csak a töredéke valósult meg, ami a Brüsszelbe kiküldött számlák alapján becsülhető, ezért a következő években még igen jelentős lesz a pozitív hatása. A lakás-, iroda- és más ingatlanfejlesztések átadási hulláma is előttünk van, miközben számos további óriásberuházást is bejelentettek a következő évekre. Az év folyamán több kiemelkedő feldolgozóipari beruházási terv is napvilágot látott, és az állam saját költségvetéséből megvalósuló beruházásból sem lesz hiány.

A háztartások fogyasztása – a vártnál gyorsabb bérkiáramlás ellenére – némileg elmaradt a korábbi várakozásokhoz képest. Ennek egyik oka, hogy a nem munkavállalói jövedelmek jóval lassabban emelkedtek, és ezért a háztartások összjövedelmének növekedése elmaradt a bérek bővülési ütemétől. A másik ok, hogy a lakosság – az igen dinamikus új hitelkihelyezések mellett is – folytatta megtakarításainak érdemi gyarapítását, így további csúcsokat ért el a háztartások nettó pénzügyi vagyona. Ez egyrészt tovább csökkentette a nemzetgazdaság külső sérülékenységét, másrészt alapot adhat a lakosság későbbi fogyasztásának, beruházásainak élénküléséhez. A gyorsuló hitelkihelyezések ellenére a lakosság hitelállománya csak igen lassan növekszik, ami a nominális GDP- és bérnövekedés mellett jelentősen csökkenő hitelarányokhoz vezetett, ami még régiós viszonylatban is messze alulmúlja az átlagot.

A belső kereslet látványos felfutása magával húzta az importot is, ennek megfelelően a külső egyensúly – a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleg masszív többlete – számottevően romlott, de így kellően magas maradt ahhoz, hogy a külső adósság, a külső sérülékenység tovább csökkenjen. Jórészt ennek köszönhető, hogy két hitelminősítő intézet is pozitív kilátást adott a magyar adósságbesorolásnak, és jövőre feljebb léphetünk a befektetésre ajánlott kategórián belül. A külső keresletet előrevetítő euróövezeti és német konjunktúramutatók évtizedes – vagy éppen történelmi – csúcsokat értek el, a kiskereskedelmi és ipari adatok további határozott javulást mutattak, a világgazdaságban pedig igen régen látott párhuzamos fellendülés tapasztalható. Ennek, valamint új exportkapacitások üzembe helyezésének köszönhetően a következő években lassulhat, majd meg is állhat a külkereskedelmi többletek csökkenése.

Az uniós előlegek kifizetésétől és az uniós átutalásoktól megtisztított költségvetés gyakorlatilag egyensúlyban van, nem zárható ki, hogy igen pozitív meglepetést látunk majd az államháztartás számláiban.

Összességében tehát nem okozhatott csalódást az idei év, a növekedés pedig egyensúlyi szempontból fenntartható, hiszen az eladósodás helyett a megtakarítások növekedése és a sérülékenység csökkenése kísérte.