Kína zöld lehetősége

Mostanában sok Pekingben járó embernek kellemes meglepetést okoz, hogy szmog helyett inkább kék ég fogadja. A tisztább levegő részben szigorú intézkedések eredménye: szennyező gyárakat költöztettek el a nagyobb városokból, és széntüzelésű fűtési rendszereket néha hamarabb számoltak fel, mint hogy az alternatív, gáztüzelésű rendszereket beüzemelték volna. A változásokban az is tükröződik, hogy

Kína egyre inkább felismeri, hogy egy valódi zöld gazdaság nemcsak az életminőség javulásának ígéretét hordozza, hanem hatalmas lehetőségeket nyújt technológiai és politikai szempontból is.

Abszolút értelemben Kína a világ legnagyobb üvegházhatásúgáz-kibocsátója, a globális emisszió több mint 25 százalékáért felel. Ez a helyzet tükröződik a villamosenergia-rendszerben, amely 70 százalékban a szénen alapul, illetve abban, hogy Kína globális vezető szerepet tölt be olyan nehézipari ágazatokban, mint az acél- és a cementipar. Kína azonban már messze a legnagyobb befektetőnek számít a szél- és a napenergia terén, és sorra áll el tervezett szénipari beruházásoktól. Emellett elmondható az is: amellett, hogy Kína alacsony szénfelhasználású gazdaságot épít, jelentős az előnye a megújuló energiaforrások terén.

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) friss jelentésében található egy térkép, amely megmutatja, hogy a világ mely részein legtöbb a szél- és a napenergia. A legnagyobb ilyen erőforrások Kína gyéren lakott nyugati tartományaiban vannak. Ha Kína területének csupán 5 százalékát befednék szolárpanelekkel, akkor az évente 6000 terawattóra villamos energiával tudná ellátni az országot, ami lefedné Kína teljes mostani áramigényét. (Az ország rendelkezésére álló szélenergia mértéke szintén jelentős.)

A nap- és szélenergiában érdekelt kínai energetikai befektetők biztosak abban, hogy a következő tíz évben az erőteljesen növekedő kínai tengerparti régiók számára jóval alacsonyabb áron tudnak majd megújuló energiát biztosítani, mint amennyibe most a szénből termelt áram kerül.

Ehhez természetesen jelentős beruházások szükségesek: a kínai energiahatóság azt tervezi, hogy 360 milliárd dollárt költ el megújuló energiára 2020-ig. Ez a kiadás könnyen megvalósítható, ha Kína teljes megtakarítási és befektetési állományához (amelynek értéke évente több mint 5 ezermilliárd dollár) és a 30 ezermilliárd dolláros eszközállománnyal rendelkező bankrendszerhez viszonyítjuk.

A kínai cégeknek már most is fontos a szerepük a zöldgazdaság energiaellátásához szükséges összes jelentős technológiában.

A zöldtechnológiák támogatása szerepel a Made in China 2025 programban is, amely azt tűzte ki célul, hogy a kínai feldolgozóipart a tudományos és technikai standardok terén a világ élvonalához zárkóztatja fel. Minél gyorsabban hajtja végre Kína az alacsony szénfelhasználású gazdaságra való átállást, annál nagyobbak lesznek a technológiai és gazdasági lehetőségei.

A közúti közlekedés villamosítása döntő szerepet fog játszani a jobb levegőminőség elérésében, illetve – amikor azt kiegészíti az egyre környezetbarátabb villamosenergia-előállítás – a szén-dioxid-emisszió csökkentésében. A főbb kínai cégek már vezető szerepet töltenek be az elektromos autók fejlesztésében, és a kínai váro­sok az elektromos buszok messze legnagyobb vásárlóinak számítanak. Továbbá a nagyobb kínai technológiai vállalatok az amerikai riválisaikhoz hasonlóan jelentős mértékben invesztálnak autonóm vezetési technológiákba és autómegosztási rendszerekbe.

Az elektromos közlekedés vonatkozásában a kínai cégek az innováció és a globális versenyképesség szempontjából ugyanolyan jó helyzetben vannak, mint európai és amerikai társaik.

Ezzel szemben sok évbe telne Kína számára, hogy elérje a szaktudásnak azt a szintjét, amelyre a nyugati autógyártó cégek szert tettek a belső égésű motorok egy évszázadon át tartó fejlesztésével. Vagyis minél gyorsabban áll át a kínai gazdaság az elektromos közlekedésre, annál jobb helyzetben lesznek a kínai cégek. A pekingi kormányzat már közölte is, hogy hamarosan bejelenti azt az időpontot, amely után már nem lehet fosszilis üzemanyagú autókat eladni Kínában. Valószínűleg sokkolná a világot, ha ez az időpont 2040-nél jóval hamarabbi dátum lenne. Franciaország és az Egyesült Királyság ugyanis 2040-ben határozta meg ezt a határidőt annak érdekében, hogy ezzel ne csak a levegőtisztaság ügyét szolgálják, hanem versenyelőnyt is szerezzenek.

A zöldgazdaság felé tett felgyorsított kínai lépések jelentős politikai előnyöket is eredményezhetnek.

Hszi Csin-ping kínai államfő arra törekszik, hogy Kínát más országok számára követendő példává, vonzó gazdasággá és társadalmi modellé tegye.

A kínai politikai rendszer sok jellemzője azonban akadályozza ezt a törekvést. Mindamellett Kína igen nagyra becsült vezetőjévé válhat a klímaváltozás elleni globális küzdelemnek.

Nem kell meglepődnünk azon, ha egy évtizeden belül Peking ragyogó kék égboltja az előhírnökének bizonyul annak, hogy Kína a zöldgazdaság összes szegmensében technológiai vezető szerepet tölt be. Nem szabad megdöbbennünk majd azon sem, ha a Hszi Csin-ping által az „ökológiai civilizáció” kiépítésére tett vállalás többnek bizonyul üres szavaknál.

Copyright: Project Syndicate, 2018

www.project-syndicate.org