A blokkláncról szóló vágyálom
Azok az előrejelzések, amelyek szerint a bitcoin és a többi kriptovaluta meg fog bukni, jellemzően olyan érvelésekkel járnak együtt, amelyek az ezen valuták alapjául szolgáló blokklánc-technológia jelentőségét elismerik. Az érvelések szerint az összes eddigi úgynevezett elsődleges érmekibocsátás (initial coin offering – ICO) több mint fele kudarcba fulladt, és a több mint 1500 kriptovaluta legnagyobb része szintén be fog dőlni, de ettől függetlenül a blokklánc forradalmasítja majd a pénzügyeket és úgy általában véve az emberi interakciókat.
Valójában a blokklánc minden idők egyik leginkább túlértékelt, hatalmas felhajtással övezett technológiájának számít. Először is a blokkláncok nem olyan hatékonyak, mint a meglévő adatbázisok. Amikor valaki azt mondja, hogy valamit „egy blokkláncon” működtet, akkor általában egy alkalmazásról van szó, amelyet sok eszközre replikáltak.
A szükséges tárhely- és számításiteljesítmény-igény jelentősen nagyobb, és a rendszer nem olyan gyors, mint egy központosított alkalmazás esetében. A proof-of-stake vagy zero-knowledge technológiákat alkalmazó blokkláncok megkövetelik, hogy minden tranzakciót kriptográfiailag verifikáljanak, ami lelassítja őket. A proof-of-work technológiát használó blokkláncok esetében, mint ahogy sok népszerű kriptovalutánál, egy másik probléma is felmerül: hatalmas mennyiségű energiára van szükségük. Ez megmagyarázza, hogy az Izlandon végzett „bitcoinbányászat” miért fog idén több energiát fogyasztani, mint az összes izlandi háztartás együttvéve.
A blokkláncoknak olyan esetekben van értelmük, amikor a gyorsaság és a verifikálás közötti kompromisszum valóban kifizetődő, azonban ritka az az eset, amikor a technológiát így dobják piacra.
A blokkláncberuházásokat propagálók rendszeresen óriási dolgokat ígérnek, így teljes iparágak, például a felhőalapú számítástechnika felülmúlását, anélkül, hogy szót ejtenének a technológia nyilvánvaló korlátairól. Gondoljunk arra a sok vállalkozásra, amelyek azon az állításon alapulnak, hogy a blokkláncok egy elosztott, univerzális világszámítógépnek felelnek meg. Ez az állítás azt feltételezi, hogy a bankoknak, amelyek már hatékony rendszereket használnak a napi többmilliónyi tranzakció feldolgozására, érdemes lenne egy jelentősen lassabb és kevésbé hatékony kriptovalutára átváltaniuk. Ez ellentmond mindannak, amit tudunk a pénzügyi szektor szoftverhasználatáról. A pénzügyi intézményeknek, különösen azoknak, amelyek algoritmikus kereskedést alkalmaznak, gyors és hatékony tranzakciófeldolgozásra van szükségük. Számukra egy egyedüli globális, elosztott blokklánc, mint az ethereum, egyáltalán nem lenne hasznos.
A másik téves feltételezés, hogy a blokklánc egy új univerzális protokollhoz hasonlítható, mint amilyen a TCP-IP vagy HTML volt az internet számára.
Ezek az állítások arra céloznak, hogy a blokklánc a világ legtöbb tranzakciójának és kommunikációjának az alapjául szolgál majd a jövőben. Ezeknek az állításoknak nincs sok értelmük, ha belegondolunk, hogy valójában miként működnek a blokkláncok. Először is olyan protokollokra támaszkodnak, mint például a TCP-IP, így nem világos, hogy miként fogják valaha is felváltani őket.
Továbbá a bázisprotokollokkal szemben a blokkláncok minden érvényes üzenetet eltárolnak, amelyet valaha megkaptak. Ebből adódóan egy jól megtervezett blokkláncnak gondolnia kell a felhasználói hardverek korlátozására és a spameléssel szembeni védekezésre. Ez megmagyarázza, hogy a Bitcoin Core, a bitcoin kliensprogramja miért dolgoz fel másodpercenként csak öt-hét tranzakciót, szemben a Visával, amely másodpercenként 25 ezer tranzakcióval teszi ugyanezt megbízhatóan.
Ahogy nem tudjuk rögzíteni a világ összes tranzakcióját egyetlenegy központosított adatbázisba, úgy nem fogjuk egyetlenegy elosztott adatbázisba sem.
Habár eléggé biztosak lehetünk abban, hogy a blokklánc nem fogja megbuktatni a TCP-IP-t, egy specifikus blokklánckomponens, mint a Tezos vagy az Ethereum okos szerződés (smart-contract) nyelvei lényegében bizonyos alkalmazások számára standardként szolgálhatnak, mint ahogy az Enterprise Linux és a Windows azok voltak a PC-k operációs rendszerei számára. Egy adott „coin”-ra való fogadás, ahogy azt sok befektető teszi, azonban nem ugyanolyan, mint ha egy nagyobb „protokoll” alkalmazására fogadnánk. Annak ismeretében, amit tudunk a nyílt forráskódú szoftverek alkalmazásáról, kevés okunk van arra, hogy azt gondoljuk, a specifikus blokkláncalkalmazások vállalkozások számára jelentkező értéke közvetlenül egy vagy néhány érmében (coin) fog hasznosulni.
A harmadik téves állítás pedig az utópisztikus „bizalom nélküli megbízhatóságon” (trustless) alapuló rendszerre vonatkozik, amelyet a blokklánc fog állítólag megteremteni a pénzügyi és más megbízható közvetítők iránti szükséglet megszüntetésével.
Ez pedig abból az egyszerű okból abszurd nézet, hogy minden pénzügyi szerződést módosítani lehet, vagy szándékosan meg lehet sérteni a részt vevő felek révén. Ezen lehetőségeknek egy merev „bizalom nélküli megbízhatóságon” alapuló rendszerrel történő automatizálása üzleti szempontból nem tekinthető életképesnek, nem utolsósorban azért, mert az megkövetelné, hogy minden pénzügyi megállapodás mögött százszázalékos mértékű anyagi fedezet álljon, ami őrülten hangzik a tőkeköltség szempontjából.
Továbbá sok valószínűleg megfelelő pénzügyi blokkláncalkalmazásnak – így az értékpapírosításnak vagy az ellátáslánc-monitorozásnak – végül közvetítőkre is szüksége lesz, mivel elkerülhetetlenül lesznek olyan helyzetek, amikor előre nem látható esetek történnek, megkövetelve a mérlegelést. A legfontosabb dolog, amit egy ilyen helyzetben a blokklánc tenni tud, hogy biztosítja: a tranzakció minden fele egyetért abban, mi a saját státusza és kötelezettsége.
Itt a legfőbb ideje annak, hogy véget érjen a blokklánccal kapcsolatos felhajtás. A bitcoin egy lassú, a felhasznált energia szempontjából nem hatékony dinoszaurusznak számít, amely sosem lesz képes olyan gyorsan és olcsón feldolgozni tranzakciókat, ahogy egy Excel-tábla. Az ethereum megbízhatatlan proof-of-stake azonosítási rendszerre vonatkozó terve a befolyásos bennfentesek manipulációjának eshet áldozatul. Továbbá a ripple határon átnyúló bankközi pénzügyi transzferekre vonatkozó technológiáját hamarosan teljesen elhomályosítja a SWIFT, amely a világ főbb pénzügyi intézményei által már használt blokkláncmentes konzorcium. Hasonlóképpen már világszerte több milliárd ember használja a központosított e-fizetési rendszereket (Faster Payments, AliPay, WeChat Pay, Venmo, PayPal, Square), ahol szinte egyáltalán nincs is tranzakciós költség.
A mostani „coinmánia” nem sokban különbözik a 19. század közepén, az ipari forradalom hajnalán tapasztalt vasútmániától. Önmagában a blokklánc aligha tekinthető forradalmi dolognak. A pénzügyi és gépi eljárások biztonságos és decentralizált automatizálásával azonban potenciálisan messzemenő hatása lehet.
Végezetül azt is el kell mondani, hogy a blokklánc alkalmazása speciális, jól meghatározott és komplex alkalmazásokra fog korlátozódni, amelyeknek jobban lesz szükségük majd a transzparenciára és a külső manipulációval szembeni védelmi képességre, mint a gyorsaságra – ilyen például az önvezető autókkal vagy drónokkal történő kommunikáció. Ami a coinok legtöbbjét illeti, azok alig különböznek az 1840-es évek vasútrészvényeitől, amelyek bedőltek, amikor ez a lufi, mint a legtöbb buborék, kipukkadt.
Copyright: Project Syndicate, 2018
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.