Minimális tőkével el lehet indítani a blokkláncfejlesztéseket

A Blockchain Competence Center (BCC) az InterTicket és a Rowan­Hill Global leányvállalata. Hogy talált egymásra a két cég?

Már korábbról megvolt a kapcsolat közöttük. A két cég profilja eltér, a RowanHill fintech megoldásokkal, adatvédelemmel, komplex informatikai projektmenedzsmenttel foglalkozik, az InterTicket pedig jegyértékesítéssel, ehhez kapcsolódóan szoftverek és alkalmazások fejlesztésével. Egymástól függetlenül találkoztak a blokklánc-technológiával, potenciált láttak benne, így született meg a BCC.

Mivel foglalkozik maga a központ?

Három fő terület van: oktatási feladatokat látunk el, saját projekteket vezénylünk le, valamint egyes startupoknak segítünk a piacra lépésben.

Általános képzéseket tart a köz­pont, vagy egyes projektekhez kapcsolódva látja el a feladatot?

Mindkettő előfordul. Van, hogy kifejezetten tantermi oktatást tartunk a jelentkezőknek, de van, hogy az ügyfelet a konkrét projekt mellett tanítjuk be. Oktatunk blokkláncfejlesztést, üzleti modellt és stratégiaalkotást, és külön indítunk majd ethereumprogramozói kurzust is. Fontosnak tartjuk a felkészítést: ahhoz, hogy piacra vigyük a technológiát, muszáj, hogy a befogadó közeg értse a megoldás lényegét.

Mennyire van tisztában a piac a technológiával vagy a benne rejlő potenciállal?

A technológiával szinte semennyire. A lehetőségeit már többen látják, elkerülhetetlen, hogy egy cégvezető ne halljon róla, ám nagyon kevesen értik meg a mögöttes informatikai megoldást. A piac sokkal befogadóbb, mint korábban reméltük. Egyrészt egyre hangosabb a sajtó a blokklánc körül, s így egyre több embert érdekel. Másrészt tetszik a piaci szereplőknek ez a furcsa, de érdekes technológia. Ez a két tényező elég ahhoz, hogy ne találkozzunk elutasítással.

A startupok piacra segítése alatt inkubációt kell érteni?

Hangsúlyozottan nem inkubációról van szó. Nem is leszünk inkubátorház, azzal több olyan feladat jár, amelyet nem akarunk magunkra vállalni: nem akarunk tőkebefektetéssel foglalkozni, sem pedig folyamatos mentorálással. Megkeresnek minket fejlesztőcsapatok az ötleteikkel, és ha látunk bennük fantáziát, meghívjuk őket a központba, kapnak tőlünk egy külön helyiséget, illetve egy, a blokklánccal foglalkozó munkahelyi közeget. Pár hónap után megnézzük, mennyire sikerült használható modellt csinálniuk az ötletükből. Ha sikertelen a modell, elbúcsúzunk egymástól, ha viszont sikeres, akkor segítünk az értékesítésben, és lehet, hogy egyes elemeit beépítjük a saját portfóliónkba.

És ha nem keresik meg a csapatok a központot?

Számos konferenciát, kerekasztal-beszélgetést és meetupot tartanak a blokklánc témakörében. Majdnem mindegyiken jelen vagyunk, az összejövetelek alatt mi is keressük a lehetőségeket, beszélgetünk az ötletgazdákkal. Meglepően jól működik ez a rendszer, sok életképesnek tűnő ötlet van.

A piaci szereplők keresik meg a BCC-t, vagy fordítva?

Sok az olyan eset, amikor az ügyfél jelentkezik nálunk megoldandó problémával, technológiai kihívással, és szeretne beszélgetni róla. Ám többször előfordul fordítva is, azaz mi keressük meg az ügyfelet az ötleteinkkel és megoldásainkkal. A kapcsolatfelvétel után azonban ugyanaz következik: elkezdjük átvizsgálni az ügyfél vállalati folyamatait, igyekszünk megtalálni a blokklánc lehetőségeit.

Piaci szereplők jelentkeznek, vagy államigazgatási szervek is?

Az államigazgatási szervek is, az államnak tetszik a blokklánc a hiteles és visszavonhatatlan megoldásaival. Konkrét intézményeket nem mondhatok, mert az esetek többségében azonnal aláírunk egy titoktartási szerződést, de a vizsgálni való területek a teljes e-közigazgatás, egyes hatósági eljárások egységesítése és a hiteles dokumentumkezelés. Az e-közigazgatással a Belügyminisztérium foglalkozik, ott azt vizsgálják, hogy a közigazgatás informatikai folyamataiban hol vannak a blokklánc lehetőségei. A másik szereplő, amelyikkel kapcsolatunk van, a Digitális jólét program (DJP), a BCC megnyitásakor a program vezetője, Deutsch Tamás miniszterelnöki biztos is itt volt, azóta kapcsolatban állunk velük.

Deutsch Tamás a megnyitón megígérte, hogy még az idén elkészül a DJP gondozásában a blokkláncstratégia. Folynak már erről tárgyalások?

Elkezdődtek, alakulóban vannak a munkacsoportok, épp meghatározzuk a stratégia főbb pilléreit. Aminek muszáj szerepelnie benne, az a szabályozás kérdése: kell-e a blokkláncra épülő kriptovaluták piacát szabályozni, vagy sem. A másik kötelező téma az, hogy milyen feltételeket kell teremtenie az államnak, hogy támogassa a blokklánccal foglalkozó vállalkozásokat és innovációs közeget. A cél az lenne, hogy magyar cégek is a blokkláncforradalom élére tudjanak állni.

A sikeres blokkláncvállalkozások gondolata hogyan egyeztethető össze azzal, hogy egyre nagyobb a hazai munkaerőhiány? Elemzések szerint 20-25 ezer programozó hiányzik a nemzetgazdaságból.

Programozók több országból hiányoznak, nem egyedi a helyzetünk. Annyira az elején járunk a blokkláncforradalomnak, hogy még bőven felszállhatunk erre a vonatra. Ráadásul a blokkláncfejlesztés nem túl tőkeigényes: az első használható modellig csak egy ötletre meg programozói tudásra van szükség. A jó ötlet pillanatok alatt elterjedhet, több példa volt már arra, hogy egy magyar informatikai csapat hamar a nemzetközi piacon találta magát. Igaz, eddig nincs olyan hazai blokkláncprojekt, amelyből meg lehet élni, ám a mi kompetenciákkal és a kormányzati eszköztárral el lehet indulni a piacon.

Mennyi az esélye annak, hogy a közeljövőben látjuk a technológia eredményét az államigazgatásban?

Biztos, hogy látjuk, a kérdés, hogy mikor. Az időpont kérdését kettéválasztanám annak alapján, hogy az államigazgatás önszántából vagy piaci kényszer hatására alkalmazza a blokkláncot. Például ha a magyar bankok többsége átáll a blokkláncalapú elszámolási rendszerekre, arra a jegybanknak is lépnie kell, de ezt a piac kényszeríti ki. Saját indíttatásból is lesznek projektek, de ugye az állam lassabban reagál, mint a piac. A blokklánc közigazgatási felhasználását talán legkorábban 2019 második felére várom.